Új élet

A

 választ követően Dávid az Úr színe elé járul, nem sértődött meg, nincs duzzogás, és nem is fog neki az építésnek csak azért is (2Sám 7,18-29). Nem akar semmit megmutatni, hanem elfogadja alázattal, hálás szívvel az Úr akaratát.  Dávid megtanulta a nemet is elfogadni. Ez Isten munkája a szívben, mert nagyon nehezen viseljük el, amikor nemet mondanak nekünk. Megsértődünk, mérgesek vagyunk, de Dávid nem így élte meg. Azonnal Isten elé ment, Vele beszélte meg ezt is. Bármi érjen és történjen, kövessük Dávid példáját, menjünk vele Isten elé, keressük Őt, mert ott dolgozhatjuk fel és érthetjük meg igazán a történéseket. Az Úr a Vele való közösségben meg is mutatja tervét, elmondja, miért kaptunk nemet, miért úgy történtek a dolgaink.

Dávid az Úr előtt alázatos szívvel jelenik meg, elfogadja, hogy Isten így döntött, és nem spekulál, nincsenek miértek, hanem magasztalás árad a szívéből. Istent attól függetlenül nagynak, hatalmasnak, egyetlennek tartja, hogy nem kapta meg, amit akart. Nem az ajándékain keresztül közelíti meg az Urat, hanem önmagáért szereti. Ez a lényeg. Istent Önmagáért szeressem, ne azért, amit tesz, hanem azért, Aki.

Csodálatos imádságot mond a király, felismeri, hogy minden kegyelem, és hálás mindazért, amit eddig tett Isten vele. Akinek van kapcsolata Istennel, annak hálás a szíve, az megköszöni, ahová eddig eljuttatta az Úr. És Dávid hálás, tudja, hogy ez is az Úr kegyelme, hogy király lehet, semmi nem az ő munkája, hanem Isten ajándéka. Nem homályosítja el azt a sok jót, amit korábban kapott, az, amit most nem kapott meg. Hányszor leragadunk annál az egy dolognál, ami nem sikerült, amit nem kaptunk meg, és elfeledkezünk azokról a jótéteményekről, amikben eddig részesített az Isten. Soha ne feledjük el, hogy a Fiát adta értünk a kereszten, és általa kegyelmet nyertünk, örök életet.  Ennél nincs nagyobb ajándék, ehhez semmi sem fogható.

Amikor elolvastam ezt a szakaszt, arra gondoltam, milyen szegényes az én imádságom, nem tudom így dicsérni az Urat. Nem kér, nem panaszkodik, nem a bajairól, testi állapotáról beszél, hanem Isten nagyságát ecseteli, Őt magasztalja. Uram, valóban nagy vagy, nincs Hozzád fogható, mert kit is lehetne Hozzád hasonlítani, embert, vagy valamilyen tárgyat, esetleg a gépet? Uram, Te egyedüli vagy, minden a Te kezedből származik, Te alkottál engem is, az életem a Te ajándékod. Életutam mögött jelen vagy, valóban nem hullhat le még egy hajszál sem a fejemről a Te tudtod nélkül. Valóban nincs Isten rajtad kívül. Nincs, Uram, mert minden csak bálvány, ami tönkretesz, rabságba sodor, de egyedül Te vagy Szabadító, Te vagy, aki értünk cselekszel. Még az Életedet is odaadtad, csak hogy megments. Te nem elveszel, nem tönkreteszel, hanem épp fordítva. Amit a sátán szétdobált, azt Te összerakod, újjá formálod. Minden dicséret Téged illet, nincs Hozzád fogható.

Valóban igazak az ígéretei, mindent megcselekszik, amit igéjében kijelentett. Elküldte a Megváltót is. Isten ígéretei mögött van fedezet, Ő soha nem a levegőbe beszél, hanem megcselekszi, amit mondott. Az Újszövetséget olvasva megerősödhetünk ebben, mindent megcselekszik, amit ígért. Keresi a bűnöst, és megmenti, mert ezért jött, hogy kiemeljen a pusztulásból, és örök élettel ajándékozzon meg. És ezt követően sem hagy magunkra, hanem vezet az élet útján.

Az Úr csodásan működik: a hatalom emberei tehetetlenek, a tanítványokat el kell engedniük (ApCsel 4,23-37). A fenyegetés nem éri el célját, nincs már menekülés, nem az életüket féltik, hanem vállalják a drága hírt, a Feltámadott Urat. Olyan jó látni a Lélek munkáját, amit ezeknek a szívében elvégzett, nyoma sincs már a félelemnek, nem haza futnak, nem mondják, ha ilyen helyzetekkel jár a tanítványság, feladjuk. Nem adják fel, valóban Istennek engedelmeskednek. Első útjuk a szabadulás után a gyülekezetbe vezet. De ehhez a hívőknek is együtt kellett lenni. Tehát a gyülekezet együtt volt és imádkozott, amíg Pétert és Jánost a vezetők vallatták. Imádság vette őket körül. El voltak rejtve a gyülekezet imádsága által képződött hálóban. Az Úr kegyelme az ima által védőfalat képezett körülöttük. Ma is ez a feladata a gyülekezetnek, együtt imádkozzon azokért, akik viszik a igét, vagy üldözést szenvednek Jézusért. Ezek az emberek nem csak az istentisztelet idejére jöttek össze, a Lélek indította őket, és vágytak is az Úrral és egymással közösségben lenni. Ez volt az életük, ez töltötte ki a napjukat, együtt Jézussal és egymással. Tanultak és imádkoztak. Megismerték Jézus tetteit, tanításait, és imával segítették a bizonyságtevőket.

Amint Dávid tette, úgy cselekedtek az első gyülekezet tagjai is. Istenhez kiáltottak, amikor meghallották, mit mondtak a főpapok. Nincs félelem a szívekben, hanem dicsőítés, mert látják az események mögött Isten munkáját. Nem véletlenül történtek a dolgok, minden Isten akarata és elrendelése szerint ment végbe. Amikor az ember tombol, és úgy véli, minden az ő elképzelése szerint megy végbe, kiderül, hogy Isten kezében vannak az események.

Csodálatos imádság ez, nem az életük oltalmazását kérik, hanem azt, hogy a fenyegetések ellenére is képesek legyenek hirdetni bátran az igét. Még csak azt sem kérik, hogy szűnjön meg a fenyegetés, az üldözés, nem, ők ebben a helyzetben akarnak helytállni. Hitük nem a körülményektől függ, hanem azt veszik komolyan, ami van, és abban az élethelyzetben tesznek bizonyságot, ami jelenleg tapasztalható.

Erre az imára megrendül a hely, a válasz a Szentlélek jelenléte, betölti őket Isten Lelke. Ó, Uram, tölts be Lelkeddel, nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát. A Szentlélek által bátran hirdetik Isten igéjét. A Szentlélek nélkül kényelmesek és gyávák vagyunk. Csak saját előnyeinkre figyelünk, de amikor a Lélek betölt, már csak az evangélium hirdetése, a lelkek mentése válik elsőrendűvé.

Olyan jó látni az első gyülekezet életét, Uram, formálj ilyenné minket. Itt nincs kényszer, vezetői uralom, hanem minden a Lélek munkája. Minden, amit tesznek, a szívükből fakad, a Jézus iránti szeretet által. Nem adták parancsba, mit kell tenni, nem az apostolok szólítottak fel adakozásra, hanem ők alakultak át. Mássá lett az életszemléletük, megszűnt az önzés. Most már nem kapni akarnak, nem másoktól kérnek, ha valamit meg akarnak tenni, hanem adnak. Először eladják azt, amijük van. Tehát a hívő ember mindig azzal kezdi, amije van, ha kevés, akkor azzal a kevéssel, az Úr kezébe teszi, és akkor jut belőle másnak is. Ez a gyülekezet valóban él. Független minden emberi hatalomtól, egyedül az Úr irányítja őket. Élnek, egy egészen új, minőségileg más életet, és ennek hatása van. Uram, tégy ilyen hatásossá engem és a gyülekezetet. Kérjük, hogy az Úr végezze el, hogy ilyen hatékonyak legyünk, ne a programjaink, hanem az általunk megnyilvánuló újjáformáló, gyógyító, szabadító erő hívja fel ránk a figyelmet. Milyen messze is vagyunk ettől. Urunk, adj ébredést! Urunk, könyörülj, hogy élettel teljessé váljunk!

Bizonyságtételük központi üzenete: Jézus feltámadt! Ezt hirdessük mi is, mert ez nem csupán a húsvéti ünnep üzenete, hanem ez a fő üzenet. Jézus él, és Általa lehetünk mi is élőkké. Minden vasárnap hirdeti, Jézus feltámadt! A hét első napja mindig a feltámadás ünnepe, mindig a Feltámadottal való találkozás lehetősége.

SŰRŰ SÖTÉT VAN MINDENFELÉ….

Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;

Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.

Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!

Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.

Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.

Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.

És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,

Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.

Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!

Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!

Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,

Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.

Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,

Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.

Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!

Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!

Isten áldásával.