A Biblia nyitja a Szentlélek

A

mikor fegyverrel és emberi elképzelések mentén próbáljuk megoldani a konfliktusokat, nem jutunk eredményre (2Sám 3,1-21). A fegyveres harcok mindig elhúzódnak, sok emberéletet követelnek, és nincs megoldás. Mindez azért, mert nem keressük Isten akaratát. Izráel nem fordult Istenhez, nem kérdezték, mit is tegyenek, hanem Abnérra hallgattak, aki csak a maga karrierjét tartotta szem előtt. Meglátta, hogy Ísbósetet bábként használhatja, a tényleges hatalom az ő kezében összpontosul majd. Megdöbbentő, hogy Abnér ismerte az Úr akaratát. Tudta, hogy Isten Dávidnak ígérte a trónt. Ismerte az Úr akaratát, mégsem úgy cselekedett. Ez jellemző ránk is, ismerjük Isten akaratát, de nem aszerint irányítjuk az életünket, nem tesszük, amit mond. Nem, mert mi akarunk érvényesülni, amint Abnér is tette. Azonban ez sok áldozattal jár. Abnér karrierizmusa miatt sokan meghaltak és szenvedtek. Hosszú harc alakult ki a testvérek között, pedig élhettek volna békességben. A hatalom megosztja az embereket, sőt, szembefordítja őket egymással. Megbékélést az Úr Jézus hozott az emberek közé. Aki megbékül Jézus által Istennel, az megbékül embertársaival is. Krisztus tanítványai is megosztottak voltak, amíg a társadalmi életüket élték. Sőt, szemben álltak egymással, de Jézus követésében eggyé váltak, egy irányba haladtak. Jézus személye egyesít.

Abnért az indulatai vezérlik, amíg orránál fogva vezetheti és kihasználhatja Isbósetet, támogatja őt. De amikor Saul fia beleszól abba, amit tesz, már szembefordul vele. Abnér lépése Saul másodfeleségével jelezte, hogy igényt tart a trónra, és Isbóset ezt már nem hagyta szó nélkül. Sértettségében Abnér Dávid pártjára áll, ebből is látszik, hogy tulajdonképpen az ő kezében összpontosult a hatalom, ő döntött, és a szava Izráelben is sokat nyomott a latban. Így azután Isten akarata érvényre jut. Dávidnak nem kellett tennie semmit, Isten elvégezte, hogy türelmes várakozás után, az ő uralkodása alatt egyesül Isten népe.

Az Úr cselekszik, gyakran felhasználja emberi indulatainkat is ügye előbbre vitelében. Nem kell harcolni, mert Isten hatalmasabb a mi lehetőségeinknél, eszközeinknél, és a szívünknél is. Gyakran a türelmetlenségünk rontja el a dolgokat, nem akarunk az Úrra várni. Úgy gondoljuk, ha várunk, elszalasszuk az alkalmat, csak telik az idő. Azonban az ige szerint nem így van, az Úr időben cselekszik.

Eljött a pünkösd napja, az ígéret beteljesedésének az időpontja (ApCsel 2,1-13). Itt is a várakozáson volt a hangsúly, ki kellett várni ezt a napot, úgy, hogy ők nem is tudták, mikor fog az Atya ígérete beteljesedni. Így van ez, amit az Úr ígért, azt megcselekszi, ha nem is kapunk időpontot, de várjuk türelemmel és hittel. Ne kapkodjunk, mint a tanítványok, ne gondoljuk, ha másnap nem teljesedik be, amit az Úr mondott, akkor nem is fog. Ne essünk abba a hibába, hogy akkor nekünk kell tenni valamit. Isten nem szorul a mi segítségünkre, nem kell Őt kisegíteni, nagyon jól tudja, mikor minek van itt az ideje. Isten nem kapkod, és nem is késik le semmiről, merjünk Benne bízni. A mi kisegítő akciónk inkább gondot okoz, mintsem megoldást adna.

A tanítványok egyetlen feladata, hogy együtt legyenek és várjanak. Mindenki ott legyen, ahová az Úr küldte, a helyükön tartózkodjanak, mert ha nem, kimaradnak az Úr munkájából. Most együtt vannak, nem vált senki türelmetlenné. Úgy látszik, tanultak húsvét eseményeiből, hisz akkor voltak, akik nem vártak, hanem visszaindultak régi életükbe, és kimaradtak a Feltámadott Úr megjelenéséből. Soha ne menjünk visszafelé, mert „aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62). És ezt az Úr mondja a mindenkori tanítványoknak. Aki elindult Őt követni, és feltette Isten országára az életét, az ne tekintsen és ne forduljon vissza, menjen tovább a keskeny úton, mert ott jár előtte az Úr. Bizony, az ördög le akar téríteni a keskeny útról, és ehhez a visszatekintést, a régi élet vonzerejét használja fel. Ne engedjünk neki, mert az új élet, Isten országa vonzóbb és többet érő mindennél.

A Szentlélek kitöltetett, az ígéret beteljesedett. Nem volt szükség emberi segítségre. A tanítványok feladata a várakozás, a ráhangolódás és szívük üresen tartása. Ez nagyon fontos, legyen üres a szívünk, mert csak üres edénybe lehet tölteni. Csak az telik meg Szentlélekkel, akinek üres a szíve. Milyen a szívem? Üres, vagy esetleg fel van már töltve saját vágyakkal, tervekkel, önmagammal? Kérjük az Urat, tisztítsa ki a szívünket, de ehhez az is kell, hogy ne ragaszkodjunk a régi életből semmihez, hanem lássuk meg, amit az apostol is felismert: Jézus Krisztus ismerete mellett minden kár és szemét. Mi gyakran szemeteinkhez ragaszkodunk. Sátán nagyon megtéveszt, mert az értéktelen szemetet nagyon szépen csomagolja. Jézus kínálata egyszerű, nem csillog úgy, mint a régi élet, de mégis ez az igazai érték. Ne engedjük, hogy a csomagolás megtévesszen, figyeljünk a tartalomra.

Nekünk is erre van szükségünk, Isten Lelke töltsön be, és amikor ez megtörténik, az meg is látszik. Akikben ott van Isten Lelke, azok más emberekké lesznek, új, krisztusi tartalom tölti be őket, és ez életük minőségében, irányában is meglátszik. Akiben Isten Lelke van, az Isten gyermeke, a gyermek pedig engedelmeskedik Atyjának. Már nem a magunk útján járunk, hanem az Úrén.

A sokaság még nem érti, ők csak kíváncsiak arra, ami történt. Megérteni csak a Lélek által lehet a Lélek dolgait. Talán ezért is nem értjük mindig az igét, mert a Szentlélek nélkül nem érthető, hasztalan is fáradozunk. Az ige üzenetét Isten Szentlelke tárja fel, a hit nélküli próbálkozás előtt zárva marad.

A Szentlélek az addig bezárkózott és magukba fordult tanítványokat mozgósítja. Beszélni kezdenek, van mondanivalójuk. A Szentlélek ad mondanivalót. Isten Lelke nélkül a tanítványoknak sincs mit mondaniuk, a Lélek nélkül nincs mondanivaló. Micsoda felelősség! Ha nincs mondanivalónk, akkor álljunk csendesen az Úr elé, és kérdezzük meg: betöltettünk-e Szentlélekkel? A Szentlélek által értjük meg az igét és leszünk képesek róla bizonyságot tenni.

Jövel, Szentlélek Úr Isten

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen, Menynyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban, ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!

Isten áldásával.