Immánuel: Felüdülés

ávid a szövetség ládáját Jeruzsálembe viteti, mert ott a helye, az ország központjában (2Sám 6,1-23). A láda Isten jelenlétét ábrázolja, jelzi, itt van Isten. Mindez a király Isten utáni vágyát mutatja, nem tud az Úr nélkül élni, szüksége van Rá. Vágyom-e ennyire az Úr után? Helyet adok-e Neki az életem középpontjában? Mert amikor Dávid Jeruzsálembe viteti a szövetség ládáját, megvallja, hogy csakis Isten jelenléte által szilárdul meg az ország, mert Isten adja a növekedést, a békességet. Isten nélkül rossz irányba haladnának. És az Úrnak az ország központjában van a helye, nem pedig eldugva valahol. Istent nyíltan vállalja, nem szégyelli a Hozzá tartozást, a Tőle való függést.

Hatalmas öröm kíséri az Úr ládáját, szinte kézzel fogható az Úr jelenléte. Ez nem színház, hanem a szívekből fakadó őszinte örvendezés. Új szekéren szállították, ez is fontos, újat, még másra nem használtat adnak az Úrnak. Ezzel is kifejezik, hogy Isten más, nagyobb mindennél, Neki nem lehet használtat, selejtet adni. Istent csakis tisztaság és szentség veheti körül. Milyen nagy kegyelem, hogy tisztátalan szívem mégis Hozzá vihetem, és Ő megtisztítja. Szent életre tisztít meg.

A nagy örömöt tragédia árnyékolja be, Uzzá halála. Elgondolkodtató jelenet ez, hiszen Uzzá jót akart, menteni a ládát, és mégis meghalt. Arra tanít ez, hogy Isten dolgaihoz nem közelíthetünk emberi szempontok alapján. Nem az a fontos, hogy én mit tartok jónak, hanem az, hogy mi helyes az Úr előtt. Mindig gondoljam át, amit tenni akarok, mert Isten országban a meggondoltság, a kapkodás nem járható út. Isten ügyét ne én akarjam megmenteni, nincs vészhelyzetben, akkor sem, ha előttem úgy tűnik fel. Az Úr viszi előre országa ügyét, kapkodásom, meggondolatlanságom inkább árt, mintsem segít. Ha nem az Úr akarata szerint cselekszem, még a jót is elronthatom, és ártatlan dologból is lehet tragédia.

Benne van ebben a történetben az is, hogy Isten jelenléte nagyfeszültséggel jár, ha nem megfelelő módon közeledünk Hozzá, nem tudjuk ezt elviselni. Csakis alázattal, bűnbánattal, és az Úr Jézus által közelíthetjük meg Őt. Ő redukálja le a nagyfeszültséget, megérinthetővé. Az Úr Jézust már meg lehet érinteni, Lényéből gyógyító, bűntörlő, szabadító, megújító erő árad.

Dávid ezek után nem meri magához venni az Úr ládáját, fél. Olyan megdöbbentő: fél az Úrtól. Pedig évek óta ismeri, sok nagy megtapasztalása volt, mégis fél. Pedig tudnia kell, hogy aki alázattal és bűnbánattal befogadja, annak nincs félnivalója. Óbéd-Edóm házába kerül a láda, és kiderül, aki az Úr felé nyitott, aki befogadja Őt, az megtapasztalja jelenlétét és áldását. Ez az ember nem félt, jól ismerte az Urat, tudta, hogy Istenre szükségünk van, és kész volt befogadni, helyet adni Neki. Óbéd-Edóm háza és szíve megnyílt az Úr előtt. Megnyílt-e már a szíved és a házad az Úr előtt? Befogadtad-e már, ott van-e életed középpontjában, vagy zárva maradt az életed? Betlehem ajtói bezárultak a Megváltó előtt, nem volt számára hely, de van-e hely nálam Jézus számára? És ha igen, akkor a trónt kapja meg, vagy csak egy kis zugot? Az Úr tegye a szívemet ilyen Őt szállító eszközzé. Amikor újjászül Szentlelke által, akkor ez valósul meg. Neve dicsőségének hordozására új emberré formál. Régi, már használt eszköz nem hordozhatja az Urat. Uram tisztítsd meg, újítsd meg az életemet, és tedd ilyen Téged hordozó eszközzé, hogy ne foglalja el azt más.

Amikor Dávid látja, hogy az Úr jelenléte áldást hozott Óbéd-Edómra, elment, és örvendezve vitte Jeruzsálembe a szövetség ládáját. Szívből örül az Úrnak, és ezt meg is mutatja. Őszinte táncot jár az Úr előtt. Nem szégyelli örömét, mindenki előtt vállalja. Ezzel példát mutat, hogyan is kell az Úrnak örvendezni. Merjük mi is kimutatni Isten iránti szeretetünket. Egy bikát és egy borjút is áldozott az Úrnak. Így méltó módon járult Isten elé. Mert az áldozat mindig kifejezi bűnös és kegyelemre szoruló voltomat. Azt jelezi, nem vagyok méltó, hogy eléd engedj, de bocsáss meg. A bűnbocsánat, a kegyelem mindig valaminek vagy valakinek az életébe kerül. A bűnért fizetni kell. Itt most két állat vére törlesztette az adósságot, de a Golgotán már Isten Fia fizette ki adósságunkat, és ez a fizetés örökre szól. Az Ő áldozatát nem kell ismételni.

Dávidot nemcsak öröm éri, hanem elutasítás, megvetés és fájdalom is. Felesége nem érti meg Isten iránti szeretetét. Milyen nagy áldás, amikor az Úr iránti szeretetben és örömben egyek a házastársak. Jó, amikor mindketten örülnek és ujjonganak az Úr előtt.

Pünkösd tovább működik, meggyógyult a sánta, és Péter most újra beszél (ApCsel 3,11-26). Csodálatos Isten munkája, rövid időn belül kétszer is beszélnie kell Péternek, mégpedig sok ember előtt. Milyen érdekes, nem készült erre a megszólalásra. Nem írt jegyzetet, mégis van mondanivalója. A Szentlélek Isten adja szívébe és szájára a szavakat. Saját megtapasztalása, felismerése is megjelenik a beszédben. Maga is megtapasztalta Jézus hatalmát, ott volt, amikor elutasították, és Barabbást választották, de a Feltámadottal is találkozott. Nagy ereje van az igéből fakadó, személyes tapasztalatokkal átszőtt bizonyságtételnek. Amit mond, azt maga is megtapasztalta. A leglényegesebb pedig, hogy a Szentlélek betöltötte Őt, jelen van benne, és már Ő irányítja Pétert.

Az összeszaladt embereknek előtt nem magát dicséri, nem magának tulajdonítja a sánta meggyógyítását. Megvallja, hogy nekik ehhez nincs erejük. A gyógyulás, szabadulás, egy emberi élet megváltozása mindig Isten munkája. Nekünk ehhez nincs erőnk, de a kegyelem nagy dolgokat képes elvégezni az engedelmes eszközök által. Szánjuk oda ma is életünket engedelmesen a Szentlélek számára.

Péter a Szentlélek által Jézusról kezd beszélni, Őreá irányítja figyelmüket, és rámutat, hogy akit elutasítottak, megöltek, Ő Isten Fia. Ismét szembesíti őket azzal a ténnyel, hogy megölték az Urat. Egy gyilkost választottak az Úr helyett. Kit is választok én? Olyan szomorú, hogy annyiszor embert választunk segítőként, problémáink megoldójaként, gyakran olyan embert, aki maga sem képes a saját életét megoldani. Olyanokat választunk Jézus helyett, akik a már ismert eszközöket és megoldásokat használják. Jézus azonban újat hoz, Ő magát adta oda, és egy Isten szerinti életformát mutat, ahol már nem a régi bűnös természet, hanem az Ő isteni természete és indulata jelenik meg.

Micsoda bizonyságtétel, bátran vállalja, az Ő neve erősítette meg ezt az embert, és a Tőle való hit adta vissza a teljes egészségét. Ma is ez a járható út. Nincs más, csakis a Jézus nevébe vetett hit által rendeződhet az életünk, gyógyulhatunk meg. Jézus ma is életet ad. Ne helyettesítsük semmivel a Belé vetett hitet, mert mással nem pótolható. Csak egyedül Jézus által töröltetnek el a bűneink és jön el a felüdülés ideje. Nem társadalmi formációk, politikai rendszerek, hanem az Úr hozza el a felüdülést. Bűnbánat, megtérés és majd azután a felüdülés, mert ez az Úr ajándéka. Nem mi szerezzük meg. Ott a tévedés, mindig mi akarunk megszerezni, elérni, és nem engedjük, hogy az Úr hozza el. Van az Úr által felüdülés, és ehhez még csak el sem kell máshová utazni, nem szükséges sok pénzt költeni. Az igazi felüdülés az Úr ajándéka, és lélekben megy végbe.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.