N
|
ehezen
rendeződik Izráel népének élete, még mindig nem bízzák magukat Istenre (2Sám
4,1-12). Ísbóset udvarában nem hallatszik imádság, nem hívják segítségül az Úr
nevét. Nem kérdezik, hogyan tovább. Mivel Ísbóset nem keresi Isten akaratát, a
körülötte levők a maguk érdekeit szem előtt tartva cselekszenek. Mikor
hallatszott utoljára ima a házunkban? Az Úrtól kérdezed-e, hogyan tovább?
Abnér halálát követően csüggedés és rémület vett erőt Izráelen. Ha nem az
Urat keressük, és csak az emberi történésekre figyelünk, elcsüggedünk. Igen, aki csak magára, saját lehetőségeire
néz, vagy a körülötte lévő emberek megoldásaira tekint, könnyen a csüggedés mocsarában
találja magát. Úgy jár, mint Ísbóset,
nem az ige vezette, nem Istentől várt segítséget, és ebben a helyzetben úgy
látta, nincs segítség, teljesen magára maradt. Áldott az Úr, hogy nem kötelező
teljesen elveszíteni a reménységet, ha állandó kapcsolatban vagyunk Vele, ha
Benne gyönyörködünk, igéjével táplálkozunk, megtapasztaljuk, hogy a látszat
ellenére sem vagyunk elhagyatva. Isten gyermeke soha nincs elhagyatva, akkor
sem, ha a külső szemlélő így látja. Mert bensőséges kapcsolatban lehetünk
Urunkkal.
Amikor nem az ige a lámpás, és nem Isten a király, zűrzavar található. A
zavarosban pedig mindig akadnak halászok. Itt is két ember ki akarja használni
az előállt helyzetet, nem ismerik Dávidot, úgy gondolják, olyan, mint ők. Azért
ölik meg Ísbósetet, mert azt hiszik, ő is bosszúval válaszol az ellene
elkövetett sérelmekre. Azonban Dávid nem ezen az úton jár. Ő felfelé figyel,
kapcsolatban van az Úrral, így a szívében is más tartalmakat találunk. Bosszú
helyett megbocsátás és segítő szándék uralkodik Benne. Ismerem-e Jézust? Rádöbbentem-e, hogy Őt nem
azok az indulatok vezérlik, amik minket is? Jézust nem az atyáinktól örökölt hiábavaló természet vezeti, mert Őbenne
isteni természet van, így azután az Atya szeretete és indulata nyilvánul meg
Benne. Még az elfogására érkező fegyveresek élén haladó Júdást is barátjának
szólítja, és ezzel esélyt kínál neki. Lássuk meg Jézus indulatát, Pál azt kéri,
hogy az az indulat legyen bennünk, ami Jézusban is megvolt. Az Ő indulata legyen
a domináns. De így van?
Tovább hömpölyög a bizonyságtétel, a Szentlélek vezeti Pétert, aki enged
a Léleknek, és további igei látással mondja el, mi is történik (ApCsel 2,29-36).
A Szentlélek az igét, a korábbi ígéreteket érteti meg Péterrel. Rámutat arra, hogy
már Dávidnak volt látása a halál fölött győztes utódjáról. A Szentlélek úgy
mutatja be Dávidot, mint aki nem a földre szegezte tekintetét, hanem a
láthatatlan világba. Ezért volt hosszabb távú látása. Aki csak maga elé tekint,
annak nincs látása, reménysége. Nézzünk felfelé, szegezzük tekintetünket Isten
mennyei világára. Aki az Úrra néz, az reménység birtokosává válik. Az előtt feltárul
Isten országa, az látja, hogy az élet Isten kezében van.
Az Úr Jézus feltámadása az igében, az Ószövetségben gyökerezik. Isten
minden lényegest elmondott annak érdekében, hogy felismerjük majd a Megváltót.
Ő nem hagy tévelyegni, nem enged bizonytalanságot. Ám, mégsem ismerte fel
mindenki az eseményekből a Krisztust. Miért? Mert nem igazán hittek az
írásoknak, ahogy Jézus korábban megmondta nekik. De vajon mi hiszünk az ige
kijelentésének? Vagy majd minket is meglepetésként ér az Úr eljövetele? Azért
kaptuk az igét, hogy útjelzőnk legyen, és ne tévedjünk el a sötétben. Sátán
mindent megtesz, hogy tévútra tereljen, átrakja az útjelző oszlopokat, de ne
engedjük magunkat megtéveszteni. Aki mindennap táplálkozik az igével, ismeri a
Pásztor hangját, és Őt fogja követni. Ismerem-e a Pásztor hangját?
Jézust feltámasztotta az Atya, majd negyven nap múlva az Isten jobbjára
emeltetett, visszament oda, ahonnan jött. Tehát Jézus több, mint egy ember, Ő
maga az Isten. A Teremtő Őbenne mutatkozott be nekünk. Amikor Jézust látjuk,
akkor Isten szól, itt vagyok, ilyen vagyok. Amikor tudni akarom, milyen az
Isten, figyeljem Jézust, és megtudom, hogy Isten Krisztus-szerű. Isten úgy szeret, hogy Jézusban önmagát adta
értem, mert nem akarja, hogy elvesszek, örök életre akar megmenteni.
Jézus, mmikor felemeltetett és Isten jobbjára ült, nem hagyta övéit magára,
kitöltötte a Szentlelket. Benne Ő jött el hozzánk, Általa most már a szívünkben
van. Jézus nem hagy magunkra, nem mondja, megöltek, és még jó, hogy
visszatértem Atyámhoz, most már nem törődök velük. Ő ezt nem mondja, továbbra
is törődik velünk, mert azt akarja, hogy minden emberhez eljusson szeretetének
híre. Azt akarja, hogy az evangélium formálja át az emberek életét. Mert az
egyetlen esély az ige, Isten szívünkben való munkája.
A Szentlélek Péter szavain keresztül láttatja meg velünk, kik vagyunk,
mi is van a szívünkben. Gyilkosok vagyunk, Isten Krisztusát megöltük. Akit az
Úr segítségként adott, azt mi fára függesztettük, arra azt mondtuk, nem kell.
Majd Nélküle megoldjuk. Ne szóljon Jézus az életünkbe. Pedig pont az a jó, ha Ő
beleszólhat, mert a jó irányba vezet. És
mindezek ellenére sem fordult el tőlünk. A tükör nemcsak azt mutatja meg, kik
vagyunk, hanem azt is, mivé lehetünk a Szentlélek újjászülő munkája által. Nagy távlatok
jelennek majd meg előttünk.
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése