A felhő

A

 nép között jelen volt Isten a pusztában, a szabadítás után sem hagyta őket magukra (4Móz 9,15-23). Ő nem engedi el frissen szabadult, újonnan született gyermekei kezét. Tudja, hogy a csecsemőnek gondozásra van szüksége. Jelenlétének bizonysága volt a sátor fölött megjelenő felhő, ami egész látható volt az emberek számára. Aki a bizonyság sátora felé ment, elég volt rátekinteni, látta a felhőt, és megbizonyosodott: itt van Isten köztünk és velünk. Olyan jó ezt olvasni, bármilyen nehéz is legyen a vándorlás, hordozzunk terheket, éljünk át próbákat, a felhő jelzi: nem vagyok magam. Lehet ismeretlen mindaz, ami rám vár, de az Úr ismerős, tudom, hogy számíthatok Rá.

Éjjel talán még erőteljesebb a jelzés, tűznek látszó dolog vette körül a sátrat, megvilágította a sötétséget. Minden energiaforrás biztosítása nélkül világított, és ez is megerősítette őket: Isten van itt. Ő árasztja a fényt. Isten világossága ragyogja be életünket, és akkor a sötétségben is világítani fogunk. Az Ő Lénye a ki nem merülő energiaforrás. Önmagunkban nincs fényünk, nincs amitől világítsunk, de Isten Lénye töltést ad.

A tűznek látszó valami által az Úr nemcsak vezetést ad, és nem csupán jelzi jelenlétét, hanem biztonságot is nyújt. A tűz távol tartja a ragadozókat és a rossz szándékkal közeledőket. Világosságban nem lehet meglepni a népet. Isten mindenre gondol. Az Ő Lényének világossága távol tartja a gonoszt. Ezt tapasztalják az Úr Jézus körül a tanítványok. A gonosz, ami megszállja az embert, Jézus közelében rosszul érzi magát, és távozni kényszerül. Míg Jézus Lénye tölt fel, világosság vagyunk, és ez a világosság távol tartja a gonoszt, egyben másoknak is biztonságérzetet nyújt.

A felhő jelenléte önuralomra és alkalmazkodásra tanítja meg Izráel népét. És ezekre nekünk is szükségünk van. Csak akkor mozdulnak, amikor a felhő. Hiába szeretnének korábban indulni vagy továbbmenni, ha megáll a felhő. Megtanulnak együtt mozogni Istennel, mert ez az élet. Mozogjunk együtt Vele. Ha pedig elindul a felhő, nekik is menni kell, akkor is, ha még nem pihenték ki magukat, és olyan júl esne még a sátor hűsében pihenni.

Mindez, ami Jézussal történik, az emberiség szégyene, az én szégyenem (Lk 22,66-71). Egyben megmutatja, milyen is az ember Isten nélkül. Mennyire büszkék vagyunk magunkra, az ige azonban azt mutatja, ez telik tőlünk, ez a mi hősiességünk. Erősek és bátrak vagyunk, amikor a megkötözöttet, a kiszolgáltatottat, a tehetetlent kell kicsúfolni és bántalmazni. Mennyire ki vagyunk fordulva magunkból, és sajnos ma sem más a helyzet. Hányszor a védtelen, kiszolgáltatott, magatehetetlen, védekezésre képtelen embert támadják meg a magukat erőseknek tartók, a fegyverek mögé elbújók. Ez azonban gyávaság. És az Úr állja a támadást, hang nélkül tűri a gyalázatot. Mennyire más Ő, mint én. Nem szól vissza, nem is gyalázkodik, majd megbocsát ezeknek az embereknek is. Uram, könyörülj rajtam, tégy képessé ilyen magatartásra, add a Te természetedet.

Gonosz játékot űznek isteni természetéből, de Ő nem szolgálja ki igényeiket, nem elvárásaiknak megfelelően cselekszik. Nem prófétál, hanem csendben tűr. Mennyi mindent megmondott, és hány életet megváltoztatott, és nem hittek neki. Külön jelet és csodát nem tesz, mert Ő maga a jel.

Megdöbbentő az is, hogy a vallási vezetők, a Biblia ismerői, a nagy exegeták sem ismerik fel a tetteiből, hogy kicsoda Ő. Talán nem is keresik a bibliai válaszokat, nem kérdezik az igét. Csak emberi véleményekre alapoznak, amikor Jézust kihallgatják. Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Már hányszor megmondta, és még többször megbizonyította életével és tetteivel. Hiszen amiket végbevitt, azok egyértelműen bizonyítják, hogy Isten Fia Ő. Ki tudná feltámasztani a halottat? Pedig ennek ők is szemtanúi voltak, azért akarták Lázárt megölni, hogy ne legyen bizonyíték. Mennyi, mennyi megváltozott élet beszél ma is Isten munkájáról: elég ez neked? Vagy te is valami külön bizonyítékot vársz? Az Úr egy példázatban elmondta, hogy ha az igének nem hiszünk, akkor az sem győz meg, ha valaki feltámad a halottak közül.

Az igében az üdvösségünkhöz, lelkünk gyógyulásához minden szükséges információ benne van. Elég az ige, elég a kegyelem. Akinek nem elég, azt a rendkívüli csodák sem győzik meg. Elég-e neked az Úr kegyelme? Megragadtad már? Ő tölti be a szívedet? És Ő irányítja mindennapjaidat?

Ismeri a szívüket, tudja, hogy bármit mondhat, nem hisznek. Nem akarnak hinni, mert nem akarnak Krisztust. Nem akarják átadni életük felett az irányítást. Ma is gyakran ez a probléma, nem átadni a gyeplőt. Pedig Jézus kezében van jó helyen. Kinek a kezében van a gyeplő vagy a kormánykerék?

Az Úr mégis válaszol, amikor megkérdezik Őt, de a válaszában visszautal: ti mondjátok, hogy én vagyok. Amikor kimondja ezeket a szavakat, földre kellene borulni, ahogyan a katonák leestek, amikor Jézus kérdésére azt válaszolták, hogy a názáreti Jézust keresik, és így válaszolt: én vagyok. Mert ebben a feleletben benne van a vagyok szó, ami Istenre utal. Ebből nekik tudni kell, hogy Isten áll előttük. Nem lehet más a válasz, mint levetni a sarut, leborulni és kérdezni, mit akarsz, Uram, hogy cselekedjek? Borulj le így Előtte, kérdezd te is, mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem, és Ő megadja a választ.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.