Még most is, Atyám!

Ú

gy tűnik, egy lépéssel ismét előrébb jut Izráel népe. Mózes kémeket küld ki, és reményei szerint az általuk begyűjtött információ továbblendíti majd Isten népét (4Móz 13,1-33). A kémek hírei fellelkesítik az embereket, lökést adnak nekik, és hamarosan az Úr kegyelméből birtokba veszik a földet, és megkezdődik egy új élet, Isten dicsőségére. Mindezt Isten parancsára rendeli el Mózes, az Úr akarta, hogy így legyen, a kémek útját bátorításnak, segítségnek szánta. Ha meglátják az ott termő növényeket, meghallják a beszámolót, kedvet kapnak a mielőbbi letelepedéshez. Isten gyakran ad bátorító, ösztönző jelzéseket, amelyek által ki akar mozdítani megrekedt állapotunkból, és tovább kíván lendíteni, szolgáló életre. Olyan könnyen megrekedünk, leállunk az élet parkolópályáján, magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem építjük Isten országát.

Azonban az előrelépésből megtorpanás, egy helyben állás, sőt, visszalépés lett. Isten segíteni akarja őket, és nem ezt látják meg. Nem az Úr által készített ajándék szépségeire, az új, nagyszerű lehetőségre, hanem az akadályokra tekintenek. Évszázadokon keresztül csak álmodoztak a földről, amit Isten ősüknek, Ábrahámnak adott. Csak elérhetetlen álomnak tűnt egyiptomi rabszolgaságuk idején a szabadság, az új élet. Most megkapták a szabadságot, és az Úr vezeti őket az új haza felé, de megtorpannak. Miért? Mert nem Istenre figyelnek, hanem emberekre.

Megtudták, hogy csakugyan tejjel és mézzel folyó föld az, csakhogy, igen, jön a nyafogás, a legyőzhetetlennek tűnő akadály. Mi történt itt? Miért torpannak meg? Talán azért, mert úgy gondolták, az új haza az ölükbe fog pottyanni, nem kell érte egy hajítófát sem odébb tenni, nem kell harcolni. Isten megajándékoz a kegyelemmel és az Ő országával, azonban nem pottyan minden az ölünkbe, harcolni is kell. Van ellenség, ami meg akar akadályozni a továbbhaladásban, a győztes életben.

Az ellenség taktikája: mindennél nagyobbnak láttatja az akadályokat. Sőt, még inkább az a döntő tette, hogy elvonja Istenről a figyelmet, az akadályt nagyítja ki, csak azt látjuk. Amikor az akadály túl naggyá válik, rámutat saját gyengeségünkre, és felerősíti a hangot: neked ez nem megy. Szabad azonban megvallani: igen, nekem valóban nem megy, de az Úrnak igen. Lehet, hogy szálas és erős nép lakik ott, de nem egyedül megyek, hanem az Úrral. Ne engedjük, hogy a feladatok, a gondok eltakarják előlünk az Úr nagyságát. Rá tekintsünk, és erősítsük meg szívünket az igével: az Úrnak semmi sem lehetetlen.

Izráel azért bizonytalanodott és bátortalanodott el, mert magára nézett. Elfelejtette a szabadítást és az Úr általi hordozást. Eddig sem a maguk erejéből tették meg az utat. Mindent Istennek köszönhetnek. A megtett út is Istent dicséri, az Ő eredménye. Ne magamnak, hanem Neki tulajdonítsam a sikereket, ismerjem fel, hogy Nála nélkül semmit sem tudtam cselekedni, és ezután sem tudok. Mindent Vele együtt.

Szó sem volt arról, hogy egyedül kell bevonulni és elfoglalni Kánaán földjét. Isten ígérte, hogy velük lesz. A gonosz azonban elcsüggeszt. Mellénk állítja Anák fiait, majd magunkra mutatva így szól: látod, te csak parányi sáska vagy mellettük, nincs esélyed. A gonosz a kisebbrendűségi érzést hívja elő és erősíti fel. Lásd magad mellettük kevésnek és gyengének. Ehhez felhasználja önmagunk másokhoz való mérését. És aki így tesz, nagyon könnyen elcsügged, vagy elfordulva Istentől belekezd egy nagy versenybe. Meg akarja mutatni, hogy ő is ér valamit, sőt, többet, mint mások. Azonban ennek legtöbbször rossz vége van.

Ne mérjük magunkat másokhoz, mert Isten gyermekeinek a lehetősége nem önmagukban, hanem az Úrban van. Saul király mindig Góliátra nézett, és ezért el is ment minden bátorsága. Elcsüggedtek a katonák is, és teljesen tehetetlenekké, kiszolgáltatottakká váltak. Isten azonban előhívta Dávidot, aki nem Góliáttal és fegyvereivel foglalkozott, hanem Istennel. Nagyobbnak látta az Urat, és tudta, hogy Általa győzni fog. Így mi is, ne Anák fiaira nézzünk, ne is hasonlítsuk magunkat másokhoz, hanem kizárólag Istennel foglalkozzunk. Olvassuk folyamatosan az evangéliumokat, és figyeljük Urunkat. Milyen legyőzhetetlennek tartott betegségekkel vívott győztes csatát, felszabadította az ördögök által megszállottakat, és Lázár sírjánál is megmutatta, hogy Neki nem ellenfél, nem legyőzhetetlen ellenfél a halál sem. És ha mindezt hittel látom, elkezd derengeni előttem, hogy Ő ezt ma is megteheti. Van esélyem, segítségül hívhatom az Úr Jézust. 

Az Úr Jézus elérkezett a meghalás pillanatához (Lk 23,44-49). Nem kerüli el, hanem átéli Ő is, azért, hogy hitelesen állhasson mellénk, amikor mi nézünk vele szembe. És Ő tud segíteni, ha Vele érkezem a meghaláshoz, nem fogok félni. Mert Jézus önként halt meg, nem erőszakkal vonszolták a kereszthez, hanem maga ment elébe, majd feküdt rá. Szembenézett az öreg halállal, nem futamodott meg előle, hanem legyőzte, már akkor, amikor vállalta, feltámadása által pedig végérvényesen. A halál is legyőzött ellenség. Nincs még eltörölve, mert ez lesz az utolsó mozzanat, de le van győzve.

Jézus halálának órája a sötétség pillanata. Jelzi a háromórás sötétség, hogy Jézus elutasítása az emberiség legsötétebb pillanata. Igen, nincs ennél tragikusabb pillanat, eljött a Teremtőnk, eljött hozzánk, Akinek az életünket is köszönhetjük, és nem kell, megöljük és kidobjuk, mert a szívünk fölött elhatalmasodott az örökség utáni vágy. Már nem látunk mást, csak az örökséget, és mindent mag akarunk kaparintani. Jézust ragadd meg, és ne az örökséget, mert Isten minden gazdagsága Jézusban nyerhető el. És ahol nem kell Jézus, ott sötétség van. Mély sötétség borul ránk Jézus nélkül, akkor is, ha az ember mindent megtesz, hogy mesterséges ragyogással elhitesse, hogy sohasem látott világosság van. Jézus a világ Világossága, és amikor elküldjük, akkor elnyomjuk a fényt.

Nézd Jézust! Látod, hol van? A kereszten, a legborzalmasabb kivégzőeszközön, a legrettenetesebb kínok között. És mit tesz? Imádkozik! Ezzel utat mutat, még itt is, és most is lehet imádkozni. Ne add fel, nincs az a borzalom, fájdalom, amiből ne lehetne kiáltani.

Megrendítő, hogy még itt is, még most is így szól: Atyám! Isten most Atya a számára, nincs benne lázadás, csak mély vágyakozás. Mélyen vágyik az Atyára, és a meghalás azt jelenti, hogy hazamegy majd Hozzá.

Ha Jézus az Atya kezébe teszi a lelkét, azt üzeni, van Atya, és nincs jobb hely, mint az Ő keze. Azonban ebbe a kézbe nem csupán a halálunkkor, hanem már most beletehetjük életünket. Ott van a legjobb helyen. Erős kéz az, és ami benne van, az benne is marad.

A kereszten nincs evangelizáció, sőt, a környéke sem igehirdetéshez való idilli hely. De van megélt ige, és ezt látja a százados. A megélt igének nagy ereje van. Megrendül a rengeteg kivégzést végrehajtó, a halál látványába belekeményedett, beledurvult ember. Jézus lénye még ezt a szívet is megpuhítja. Látja meghalni Jézust, látja, hogy egészen más, mint amit a többi megfeszítettnél eddig látott. És ez a látvány meggyőzi: igaz ember, aki a szemei előtt meghalt. A legigazabb, a legtisztább, a legszentebb ember, és több, mint ember, Isten Fia. Szemléld Jézust a kereszten, addig, amíg a szíved bele nem rendül a látványba, amíg le nem borulsz Előtte.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.