Olvasd magadnak az igét!

A

 sok teendő elvégzése közben Mózes bemegy a gyülekezet sátrába, nem merül el teljesen a szolgálatban, hanem megáll, és keresi a kapcsolatot Istennel (4Móz 7,42-8,26). A szolgálat végzése, a rengeteg munka és program nem helyettesíti az élő kapcsolatot, az Úrral való beszélgetést. Mózes munka közben is meg tud állni. Te meg tudsz állni? Keresed az elcsendesedés lehetőségét? A sátorban való tartózkodás ideje alatt elmondja azt, ahol jelenleg tart, beszámol a kapott parancs végrehajtásáról, és ellenőrzi is magát. Isten előtt látja meg, hogy mindent úgy végzett-e el, ahogyan az Úr mondja. Csakis Isten előtt láthatjuk jól az életünket, ott ismerjük fel, ha rossz irányba fordultunk.

Azért ment a sátorba, hogy beszéljen az Úrral. Volt megbeszélnivalója, mondanivalója az Úrnak. Van-e mondanivalónk az Úr számára? Hallotta az Úr szavát, tehát nemcsak Mózes beszélt, hanem Isten is. Ezért is ment, hogy hallja, amit az Úr neki mond. Isten szól ma  is, de úgy megyek, mint aki magának akarja hallgatni, olvasni az igét? Nagy veszély, hogy mindig másnak hallgatjuk. Mások számára keressük az üzenetet. A szolgálattevők gyakran arra koncentrálnak, mit üzen az Úr a gyülekezetnek. Azonban Ő először nekem szól, az én életem számára közöl üzenetet. Keresd az üzenetet, várd az Úr szavát, olvasd magadnak az igét! Hacsak másoknak olvassuk  az Úr szavát, elbújunk Isten elől, mert ezt nagyon tudjuk, elbújni, akár még a Biblia mögé is, csak rólam ne legyen szó. És ezzel a gyógyulásunkat, az életünk rendbejövetelét, megújulását odázzuk el. Isten azt kéri, hogy egész lényünket tárjuk fel Előtte.

Azután így szólt az Úr Mózeshez - újra és újra megszólítja őt az Isten, és Mózes mindig megszólítható. Lelke megfeszül, és a hallásban segít, még Áron számára is ő veszi át az üzenetet. Postásként lép fel, átveszi és hűségesen kézbesíti a levelet a címzettnek. Az Úr szolgája ilyen üzenetközvetítő csatorna is, amit kap, azt továbbadja. De csak azt adhatom tovább, amit kaptam, ami az én lényemet is átjárta. Vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint a kavics, amely ugyan a folyóban van, de csak a külseje vizes, a belseje száraz, azt nem érinti a víz. Azonban az élő víz a belsőnket akarja áthatni. Milyen a szívem? Vizes vagy száraz?

Áron úgy cselekedett, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek. Elfogadja, hogy Mózesen keresztül szól az Úr. Nem mondja, ezt a feladatot te kaptad Mózes, hát végezd is el. Szó nélkül engedelmeskedik. Ismeri már Mózest, és tisztában van azzal, hogy Isten rajta keresztül mondja el neki és az egész népnek, mit vár tőlük.

Azután a lévitákat készítik fel az Úr előtt végzendő szolgálatra. Mielőtt megkezdik a szolgálatot, meg kell az egész testüknek, életüknek tisztulni. Nem lehet az Urat tisztátalan szívvel és élettel szolgálni. Én hogyan szolgálom Őt? Megtértem, mielőtt elkezdtem a szolgálatot végezni? Rádöbbentem már bűnös életemre, és kértem, hogy az Úr vére tisztítson meg? Kértem már, Uram, könyörülj énrajtam!? Csakis a megtisztított élet a hiteles, amikor életünk minden mozzanata Róla beszél, amikor látszik, hogy én már más ember vagyok, mint korábban voltam. Csakis az Úr kiontott drága vére tisztít meg minden bűntől. Erre a megtisztulásra nemcsak egyszer, hanem mindennap szükségünk van. Nem elég, ha a születésünk után megfürdetnek, rendszeresen tisztálkodni kell. Így van ez a lelki életben is, rendszeres tisztálkodást kell végeznünk, és ezt az ige rendszeres, a magam számára való olvasásával tehetem meg. Az ige tisztogatja a szívemet, mutat rá bűneimre, rossz döntéseimre, és rak egyben helyre is.

Még az is benne van a mai igében, hogy tudni kell befejezni a szolgálatot, jobban mondva, meg kell tanulni elfogadni a befejezést is. Eljön az idő, amikor más viszi tovább, amikor más lép a helyemre. De ez nem jelenti azt, hogy értéktelenné válok, szolgálhatnak továbbra is, csak más formában, megváltozott keretek között. A léviták is segíthetnek a többieknek, amikor a hivatalos szolgálat letelik.

Az Úr Jézus az Olajfák hegyének csendjében készül fel az áldozat bemutatására (Lk 22,47-53). Szokása volt ide kimenni, itt éli át a menny és a föld érintkezését. Itt közel hajol Hozzá az Atya. Imádkozik, imádságos csendben ismeri fel, hogy nincs más út, csak a kereszt útja. Nincs más lehetőség az ember megváltására, csakis az Ő halála. Az Úr kimondja, ne úgy legyen, ahogy én akarom. Nem könnyű, mert mi nem a halált akarjuk, meghalni más helyett és másokért nem egyszerű. A nép és a tanítványok is trónt vártak, foglalja el  trónt, de Jézus lemond a trónról, a hatalomról, és a keresztet vállalja. Nem könnyű lemondani, és a szenvedést, a lehajló szolgálatot választani. Jobban szeretnénk a trónt, magasan ülni és mindig látszódni. Azonban a tanítvány helye a kereszten van, és egyedül csak Jézus látszódhat.

Nem volt ez könnyű, de gyakran nekünk nem csak az a problémánk, hogy trónra akarunk jutni, hanem nem akarunk leszállni a már megszerzett trónról, pozícióról. Amennyiben elkerülünk róla, beleroppanunk. Az Úrral való találkozás itt kezdődik, leszállok a büszkeségem, kivagyiságom trónjáról, mint Naamán a szekérről, és elfogadom, legyen úgy, ahogy az Úr akarja. Kimondtad már: ne úgy legyen, ahogy én akarom? Nem arról van szó, hogy tudod-e másnak idézni; te kimondtad-e? De még ez sem elég, leszálltál-e már szíved trónjáról? Ki ül a trónon, én vagy az Úr Jézus Krisztus? A leszállás térdre borulással kezdődik. A Király előtt leborulok. Hajlik-e a térdem és a derekam az Úr előtt? Leszálltam-e már a büszkeségem trónusáról, és kimondtam-e: veszendő utolsó bűnös vagyok?

Jézus imádkozik, a tanítványok alszanak, és ez elszomorítja Őt. Vajon ma mit lát? Imádkozó vagy az élet dolgaiba és a szórakozásba belevesző, alvó tanítványokat. Ébredjünk, imádkozzunk, mert nagy a sötétség, a gonosz tettekre kész. A kísértést is imádkozva győzhetjük le, kerülhetünk ki belőle vereség, bukás nélkül.

Szörnyű, mennyi minden lehet a csókjaink mögött. Mennyire mást tudunk kifejezni, megélni, mint ami a valóság. Uram, bocsásd meg azt a színjátékot, amit játszom, tisztítsd meg a szívem, hogy amit mondok és teszek, az egyensúlyban legyen, valósággá váljon. Szépet mondunk, csókot adunk, és a másik vesztét kívánjuk, gonoszt gondolunk. Eljátsszuk, hogy a Mesterhez tartozunk, de a szívünk távol van Tőle. Mert lehet tanítványnak látszani úgy, hogy közben nem vagyunk azok. És az Úr még most is kínálja a kegyelmet, a gyógyulást. A hitem, a keresztyénségem látszat vagy valóság?

Mennyire könnyen csapdosunk, mint a tanítványok, azt gondoljuk, odacsapással, erővel oldhatjuk meg a problémákat. Azonban az Úr nem ezt az utat járja, Ő éli, amit tanít, és engedi elfogni magát, majd meggyógyítja az Őt elfogó szolga fülét. Ő az ellenséget is gyógyítja. Mi árad belőlem, a gyógyítás, vagy a rombolás? Sebet adok, vagy sebet gyógyítok? Az Úr mindig gyógyítja sebeinket. A gonosz osztja a sebeket, Jézus gyógyítja azokat. Még a magamnak okozott sebeket is be tudja gyógyítani.

Olvasd egyre szent Bibliád

/:Olvasd egyre szent Bibliád,

Szent Bibliád, szent Bibliád!

Minden nap mondj buzgó imát,

Nőni így fogsz hát!:/ 3x

Olvass igét, mondj hő imát,

Nőni így fogsz hát!

Isten áldásával.