Kegyelemből

Áronnal is beszél az Úr, és megtudja, hogy a papi szolgálat nagy felelősséggel is jár (4Móz 18,1-32). Nekik kell ügyelni a rendre és arra, hogy a szentély körül senki semmiféle bűnt ne kövessen el, vagyis minden Isten akarata szerint menjen végbe. A szolgálat mindig felelősség, nem végezhetem úgy, ahogy tetszik, hanem azért szolgálat, mert az Úr a Főnök, Ő mondja meg, mit és hogyan tegyek. Ő a Gazda, én pedig a szolga vagyok, akinek egyetlen feladata figyelni az Úr szavára.

Benne van az is, hogy nem lehet akárhogyan Isten dolgaival foglalkozni, nem korlátozhatjuk a szolgálatot az istentiszteletre, hanem azt követően is úgy kell élni, hogy az az Úrra mutasson. Nem választhatjuk külön a hívő életet a magánélettől, egy tanítvány mindig és mindenütt tanítvány. A Mester képviselője. Ezt láthattuk Pál apostol életében is, teljes lényével az Úrra hangolódott, és apostol volt a gyülekezetben, a helytartók előtt és a börtönben is. Magasság vagy mélység vette körül, belőle Krisztus áradt. Örült mindenütt, és imádkozott mindenhol. Követhetem én is Pált, örvendező imádsággal járhatom az élet útját. Mi árad belőlem? A Krisztus iránti hála és szeretet ömlik a szívemből?

Azt is megtudja Áron, hogy akit az Úr kiválaszt szolgálatra, annak nem kell az élete, a jövője felől aggodalmaskodni. Isten gondoskodik az Övéiről. A különféle felajánlásokból megkapják a maguk részét. Aki az Úrnak él, az minden időben jó kezekben van. Minden Istené, nem szorul Ő rá semmire és senkire. Amikor mi elakadunk, Nála kész a megoldás. Ezek az elakadások gyakran hitünk próbái: mit teszek, bízom Isten hatalmában, gondviselő szeretetében? Hiszem-e, hogy éhínség, kenyérhiány esetén sincs probléma, Isten éléstára soha nem ürül ki? Amikor ellenség fenyeget, akkor sem a saját erőm, képességem a lényeges, hanem a jelenlévő Úr. Izráel hányszor tapasztalta, amikor a pogány népek más országba menekültek, Isten gondoskodott róluk. Az Úr kezében vannak a természet erői, ma is vannak hollói az Úrnak. Pál apostol pedig hányszor megtapasztalta, hogy saját közlekedési eszköz nélkül is bejárta a világot, mindig a megfelelő időben állt rendelkezésére a szükséges jármű. Így gondoskodik az Úr mai gyermekeiről is.

Az apostol örömhírt mond az efézusiaknak Isten csodálatos munkájáról, amit értünk és bennünk elvégzett (Ef 2,1-10). Mindent az Úrnak köszönhetünk, Nélküle a bűnös természetünkkel folytatunk hiábavaló harcot. Esélyünk nincs a győzelemre, így minden erőnk fölösleges küzdelmekben folyik el. De az Úr Jézus Krisztus legyőzte a bűnt, feltámasztott a lelki halálból, és új életre hívott el. Ez az örömhír, nem nekem kell küzdenem magammal, hanem elfogadhatom az Úr kezéből az életet.

Úgy ír a Krisztus nélküli emberről, mint halottról. Ez nem azt jelenti, hogy gyógyíthatatlan beteg, vagy emberszámba nem vett rabszolga, hanem arra mutat rá, hogy teljesen mindegy, a társadalom szerint kik vagyunk, mennyire van rendben az életünk, Isten mércéje szerint halottak vagyunk. Belülről, lényünkben vagyunk hallottak. Ez okozza az élet minden problémáját, mert a halottól nem lehet semmit elvárni, aki halott, az képtelen változni, semmit sem tud tenni.

Ez a gyülekezetek problémája is, gyakran elvárunk tőlük keresztyéni dolgokat, de ha nem születtek újjá, ha nem támadtak fel, hiába. Aki nem krisztusi ember, az nem tud krisztusian élni. Az életmódunk, az irányunk is megmutatja, kik vagyunk. Ha még a világ életmódját követjük, és másokhoz igazodunk, az arról beszél, hogy még nem ismertük meg Krisztust.

Azonban azért szól az ige, mert általa az Úr keres, új életre akar feltámasztani. Az üdvösség kegyelemből van, ez az Úr munkája, én csak elfogadhatom. Isten ajándéka mindez, csodálatos, megajándékozott lehetek. Jó dolog ajándékot kapni, és mégsem akarjuk az üdvösséget ajándékba elfogadni. Az ajándék azt jelenti, én nem tudom megszerezni, nem tudom kiérdemelni, de üres kézzel, hálás szívvel elfogadhatom. Hagyd magad az Úr által megajándékozni.

Harag fiai voltunk, Pál magát sem vonja ki ez alól, hanem elismeri, hogy minden korábbi műveltsége, tudása, ismerete ellenére harag fia volt. Mert Krisztus nélkül Isten haragja alatt vagyok. Azonban amikor Jézus belép az életembe, feltámaszt, és így a régiek elmúlnak. Meghalok a bűn, a régi élet számára. Kinyílik előttem Isten országa, annak minden gazdagsága. Krisztusért egy új világba kerülök bele. Minden gazdagsága kitárul előttem.

Csak hálát adhatok, hogy elveszettből megmentett lehetek. Isten csodálatos lehajló szeretete teljesen átalakít, halálból életre kelt. Ha kegyelem, nincs mivel dicsekedni, az előrelépés sem az én érdemem, hanem az Úr munkája.

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a ten-

geren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd

fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem,

Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad ár -

nyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyó -

gyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamis -

ság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tiszto-

gasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem

és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.