Napi kegyelem

V

oltak, akik nem elégedtek meg a templomba járással, hanem egy hosszabb időre az Úrnak szentelték magukat, Neki akartak szolgálni (4Móz 6,1-21). Ők voltak a názírok, ennek külső jelei is voltak, mutatta az emberek felé, hogy ők most Istennek szentelték magukat, az Ő parancsát hajtják végre, és ezt a környezet is tiszteletben tartotta. Ezeknek az embereknek a szívét mély Isten utáni vágy töltötte be, és ezért mindent feladtak egy időre, hogy még közelebb kerüljenek Hozzá. Van-e bennünk is ilyen vágyakozás: egy időre koncentráltan Istenre figyelni? Mindent megteszek azért, hogy minél jobban megértsem, mit akar Isten, és ennek alárendelem a mindennapi dolgaimat is? A názírok számára Isten volt az első, mindent a Vele való mély kapcsolatnak rendeltek alá, és igyekeztek megcselekedni Isten megértett akaratát.

Voltak olyan názírok is, akiket Isten már az anyaméhben elhívott magának, és ezt kijelentette a szülőknek is. Vagy maga a szülő ígérte, majd szentelte az Úrnak gyermekét. Sámson is názír volt. Azonban ő nem teljesen őrizte meg magát a világtól. Pedig pont ez volt a lényege ennek a fogadalomnak: megőrzöm magam tisztán a világtól, az Úr számára. Jakab levele szerint ez már minden hívőre érvényes. Nem szükséges názírfogadalom, de Krisztust követni azt jelenti, hogy Neki szentelem magam, nem csupán egy bizonyos időre, hanem az egész életemre nézve. És aki az Úrnak szenteli magát, az megőrzi önmagát tisztán a világtól. A világ ma is igyekszik beszennyezni az embert, nem véletlen, hogy názírok nem ihattak alkoholos italt, mert az alkohol hatása nem segíti elő az Úr megismerését, az ige megértését. Pál is azt tanácsolja, hogy bor helyett Szentlélekkel töltekezzenek be a hívők. Isten kitölti Szentlelkét Krisztus által a szívünkbe, és Ő elvégzi bennünk a munkát. Megtanít mindenre, amit tudni kell és érdemes, és vezet az élet útján. Nincs szükségünk pótszerekre. Akié a Fiú, azé az élet, és akié a Fiú, annak nincs szüksége más vezetőre, mert a Pásztor jár előtte.

Amennyiben beszennyeződik a szívünk, meg lehet tisztulni. De már nem kell különféle áldozati szertartásokat elvégezni, amiért áldjuk az Urat. Ő bemutatta az áldozatot, és ez minden bűnre érvényes, vére minden szennytől megtisztít. Jézus áldozata elégséges.

Az Úr Jézus megy tovább a maga útján, halad a kereszt felé (Lk 22,7-23). Nem sértődik meg Júdás árulása miatt sem, ez még jobban megerősíti abban, hogy a keresztre szükség van. Még az elhívott tanítványok sem tudnak megváltozni, a bűntől megszabadulni az Ő kereszthalála nélkül. Nem elég követni Jézust, meg is kell Őt ismerni, meglátni Benne az Isten Fiát, és leborulni Előtte. Leborulni és kegyelemért esedezni, ez fontos, mert ha kimarad, ha nem látom meg Benne az Istent, és magamban az elveszett bűnöst, marad a régi, gonosz természetem. Új élettel csak Ő tud megajándékozni. Ezt tartja az Úr szem előtt, és megy tovább, így teszi lehetővé, hogy vallás helyett élő hit, élő kapcsolat legyen köztünk és közte. A kereszt teszi lehetővé, hogy bennünk is történjen valami.

Mintha mi sem történt volna, és mintha nem a kereszt lenne a következő állomás, úgy szervezi meg a húsvéti vacsorát. Jézus nem enged a hangulatnak, a másokból áradó gonoszságnak, csak felfelé figyel. Hányszor az érzelmek, hangulatok határozzák meg a magatartásunkat. Jézus ugyanolyan most is a tanítványok felé, mint korábban volt. Pedig tudja, mit tett Júdás, és Péter elkövetkezendő tagadása is előtte van. Mégis feladatot bíz Péterre is, bízik Benne, lehetőséget ad a számára. Csodálatos Urunk van, folyamatosan megbízik bennünk, annak ellenére, hogy ismeri szívünket és életünket.

Még most is jelzéseket ad a számukra, amit mond, az úgy fog megtörténni, és ezen el kell gondolkodniuk, Jézus több, mint ember. De hányan gondolkodnak el ma ezen, hogy mennyire jól látja az életet Jézus, tudja, mi fog történni, jól szervezi meg a dolgokat, és akit Ő elkezd vonzani, az jönni is fog, ott a találkozás megvalósul. Figyelek-e Rá? Engedelmeskedem-e hittel a szavának? Mert ilyen hitet vár, ami Péternél és Jánosnál látható. Nem kérdeznek, nincs kifogásuk, mennek és teszik, amit az Úr mond.

Az úrvacsora szereztetésére is sor kerül, elrendeli az Úr, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére. Vagyis rendszeresen törjék meg a kenyeret, és ez emlékeztetni fogja őket arra, mit tett értük Jézus. Rendszeresen fel kell eleveníteni a kereszt titkát, látnunk kell, mibe is került Istennek a mi megmentésünk. Mindennap meg kell erről emlékezni. Állj meg, és lásd, mit tett érted az Úr. Még az étkezéshez használt kenyérnek is Őt kellene eszünkbe hozni. Meg kell, hogy indítson ez a szeretet. Így szeret az Úr. Nincs Hozzá fogható.

Ezt abból is láthatjuk, hogy Júdás is részt vehet ezen az eseményen, ő is kap kenyeret, és ihat velük együtt a kehelyből. Még mindig van esély, megvallhatná: Mester, elárultalak. De úgy tűnik, nem jól ismeri Jézust. Nem jutott el a szívéig a bűnbocsánat lehetősége. Nem ismerte fel, hogy ha megvallja, amit tett, Jézus nem elveti, hanem könyörül rajta. Ő nem olyan, mint mi, ilyet tettél, akkor elmegyek, itt hagylak, és nem bocsátok meg. Ő azért jött, hogy magára vegye a legrettenetesebb bűnöket is. Júdás bűnéért is meghalt. A Te bűnödért is, de látod-e ezt? Élj még ma a kegyelemmel, jöjj, hozd minden nyomorúságodat, Ő nem vet el téged.

Mily drága nékünk ez a jó hír

                   

 Mily drága nékünk ez a jó hír,

Mily édes öröm telten zeng!

Halljátok a nagy szabadítást,

Mely Jézusban lett a mienk!

Ó bízd magad e kegyelemre,

Mely gazdagon árad feléd,

Váltságát tedd a magadévá,

Hidd, az számodra is elég.

Leszállott a mennyei fényből,

Elhagyta dicső hazát,

Hogy eltörhesse rabbilincsünk,

Hogy hintsen az éjbe sugárt.

Ó bízd magad e kegyelemre...

Ó jöjj el hatalmas urunkhoz,

Fáradt, szomorú, jer ide!

Érted gyötrődött a kereszten,

Hát bízva jöhetsz elébe.

Ó bízd magad e kegyelemre...

Csak Jézus az, aki segíthet,

Üdvöt nem ad más, csakis Ő.

Itt áll, és türelmesen vár még.

Mit késel? Nincs már sok idő!

Isten áldásával.