A keret

A

 hűtlenek, az Úrtól elfordulók ítéletéről és az új föld ígéretéről szól a próféta (Ézs 65,8-66,24). Isten új eget és új földet teremt az övéi számára. Egy új világot hoz létre Isten, ahol már a bűn nem lesz jelen. Ott már az Úr szeretete árad, élő kapcsolatban lesz Vele mindenki. A földet is azért teremtette, és rá az embert, hogy állandóan Vele lehessen. Isten szeretete tovább árad, és az embert választotta, akire árasztja szeretetét. Azért teremtett minket, hogy örüljünk az Úr közelségének, és mindig Vele akarjunk lenni. Azonban sátánra hallgattunk, és a bűn elválasztott az Úrtól. Már inkább menekülünk Tőle, mintsem keresnénk és vágyakoznánk Vele lenni. Mennyire vágyunk az igével foglalkozni? Mindennél többet jelent-e számomra az igeolvasás ideje? Mert akkor erőteljesen tapasztalhatom az Úr jelenlétét. A csendben meghallom a hangját.

Az Úr uralkodik, de ez az uralom áldás, mert nem jelent távolságot, sem kivételezést. Isten nem emberi normák szerint kormányozza országát. Ő nem azokra figyel, akik magukat tartják valakinek, hanem a szegény és megtört lelkűekre. Azokra, kik látják saját nyomorúságukat, tehetetlenségüket, és ezt megvallva jönnek. A szegény és megtört lelkű ember elismeri, hogy Isten nélkül keveset ér. Szüksége van az Úrra, az Ő segítségére. Nem pillanatnyi segítségre vágyunk, hanem állandó útmutatásra. Isten az igéje által segít eligazodni a világban. Az ige lámpás, ami mutatja az utat. Megvilágítja lábunk előtt az Istentől való utat, a keskenyt. Láthatóvá teszi a legsötétebb órákban a helyes és jó utat.

Isten iránti szeretetünk az ige megbecsülésében mutatkozik meg. Aki rettegi, vagyis komolyan veszi Isten szavát, megcselekszi, amit mond, az kifejezi, hogy Isten tekintély neki. Ha nem vesszük figyelembe az ige szavát a mindennapokban, csak szájkeresztyének vagyunk. Hirdetjük, hogy szeretjük az Urat, csak épp nem hallgatunk rá. Isten azonban azokat keresi, akik hallgatnak a szavára. Sőt, az Úr Jézus azt mondja el, hogy az Ő juhai hallgatnak a Pásztor hangjára. Tehát az igének való engedelmességünk mutatja meg, hogy juhok vagyunk-e?

Halljátok az Úr beszédét, szólít fel az Úr, halljuk és hallgassunk rá. Amit mond, az reménységgel tölt el és erőt ad. Aki követi az Urat, arra Ő békességet áraszt. Olyan békességet, mint a folyóvíz. Az él és túlárad, megöntözi környezetét. Az állóvíz megposhad és ihatatlanná válik. Az élő víz másokat is éltet. Isten békessége éltet. Ez a békesség bűnbánat által fakad, megbékülünk Istennel Jézus érdeméért. Odamehetünk csüggedésünkkel, kudarcainkkal, mert az Úr megvigasztal. Azt ígéri, hogy úgy vigasztal meg, mint az anya a gyermekét. Az Úr odafigyel övéire, törődik velünk, látja, ha vigasztalásra szorulunk. A vigasztalás időigényes, és Ő időt szakít ránk, foglalkozik velünk. Az élet lényege a foglalkozás, a törődés. Szeretetünket az fejezi ki, ha időt szánunk egymásra.

Az elkövetkező szakaszokat bekeretezi az az imádkozó Jézus (Lk 9,18-36). Őt látjuk, amint a tanítványai közelében magában imádkozik, és később, amikor felmegy a hegyre, ahol szintén imádkozik. Fontos az imádkozás az Úr számára. Általa állandó és élő kapcsolatban van az Atyával. Ahogy halad előre a szolgálatban, és egyre többen hallanak róla, erősebben figyel felfelé. Mindig pontosít Istennel, és határozottan körvonalazódik a szenvedés, a kereszt. A kereszt a cél, ezért jött, ott mutatja be a megbékéltető áldozatot. Az emberi nyüzsgés és a gonosz elterelő műveletei közben állandóan figyelni kell felfelé. Sátán mindig könnyíteni akar, a szenvedésmentes utat állítja a tanítványok elé. Ráadásul Isten akarataként tünteti fel, úgy csomagolja, hogy általa mindenkit megtévesszen. Az Úr Jézust azonban nem lehet megtéveszteni, sem az Atya tervétől eltántorítani.

Jézus és a tanítványok útja az önmaguk megtagadása és a kereszthordozás. Így követhetjük Őt mindennap. Tehát az ige Jézust állítja a középpontba, az Ő követését. Aki Őt követi, az életre jut. Jézus nyomában élet van. Aki azonban maga akarja rendezni, alakítani az életét, az elveszti azt. Isten országa nem a szerzésre épül, ott az ajándékozáson van a hangsúly. Amit Ő ad, az igazi, tartós érték. Amit a világ kínál, az elmúlik, de Isten igéje és a Tőle való élet megmarad örökre.

A hegyen való imádkozás átformálja az Urat. A menny erőterébe kerül, és isteni Lénye átragyog a földi testen. A tanítványok megláthatják Urukat igazi dicsőségében. Az imádkozás átalakít, amikor az Úrral kerülünk kapcsolatba, Lénye betölt. Mózes arca is ragyogott Isten dicsőségétől.

Mózes és Illés megjelenik, és Jézus haláláról beszélgetnek. Világossá válik, hogy nincs más megoldás az ember életére, mint a kereszt. Nincs más mód a megmenekülésre, csak Jézus kereszthalála. Egyben mindez azt is jelzi, hogy lejárt az Ószövetség ideje. Sem a törvény, sem a próféták nem oldották meg a problémát. Az igazi megoldás Jézus.

Hogyan lehet Ő megoldás? Ha hittel Rábízzuk magunkat, és ezentúl Őreá hallgatunk. Benne van ebben az is, hogy innentől kezdve az Ószövetséget is Jézuson keresztül figyeljük és értelmezzük. A mi vezérfonalunk: "megmondatott a régieknek, én pedig azt mondom nektek...". Mindenben azt keressük, arra figyeljünk, amit Ő mond. Az Ószövetség igazi és teljes üzenete az Úr Jézus Krisztusban tárul fel előttünk.

Ma is szól az Úr: „Ez az én Fiam, reá hallgassatok.” Mindenben hallgassunk Rá! Hallgassuk meg, amit mond, majd tegyük is.

"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"

1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam

rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű

szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancso-

dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent

igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;

Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet,

Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem me -

het.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban

segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyó -

gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mind-

örökre nő.

Isten áldásával.