A
|
szentíró bizonyságot tesz arról, hogy
gyermekkorában otthon felkészítették az élet útjára (Péld 4,1-27). Olyan
tanítást kapott, ami megmutatta a jó és a rossz utat, felkészítette, hogy tudja
a jót, vagyis Isten útját választani. Ez a tanítás egyszerre adott tudást és
bölcsességet. Ennek a kettőnek együtt kell járnia. A bölcsesség Istennek és az
akaratának a megismerését jelenti. Isten
közelébe segíteni a gyermeket. Már kis korban halljon Róla, és lássa, hogy a
szülők és az egész család számára fontos az Úr. Az igazi tanítás a példaadás, amikor a gyermek látja maga előtt a jó
utat. Amikor nem csupán elméleti oktatást kap Istenről, hanem gyakorlatit. Megélik előtte Isten igéjét. Látja a gyermek, hogy az előtte járók Isten
szavához igazítják az életüket.
Mindez azt is üzeni: fontos, hogy mi magunk foglalkozzunk a
gyermekekkel. Ne csak lefoglaljuk őket
valamilyen eszközzel, abban a hiszemben, hogy fejlődésüket megoldja az óvoda és
az iskola. Szakítsunk időt gyermekeinkre, unokáinkra, beszélgessünk velük, és
beszéljünk nekik az Úr Jézusról. Ne azt
a képet alakítsuk ki bennünk, hogy a keresztyén élet arról szól, mit nem
szabad, hanem éljük eléjük az Úr Jézust, ismertessük meg Őt velük úgy, mint a legjobb
barátot. Mindezt azért, hogy megbátorodjanak, és akarjanak Őhozzá fordulni. Aki
keresi az Urat, aki örömmel fordul Hozzá, az önmagát is meg fogja ismerni. Az
igén keresztül helyesen fogjuk látni magunkat, és az életet is. Ha gyermekkorban közeledünk az Úrhoz,
megtanuljuk, hogy minden kérdésünket vigyük Elé. Őt kérdezzük, mi a terve az
életünkkel, mire teremtett minket.
Salamon olyan útravalót kapott gyermekkorban, amire az egész életét ráépíthette.
Élő kapcsolatot épített ki Istennel, és amit az igéből, az Úrral való
közösségből merített, az biztos alapot adott neki az életre. Ezt adja tovább ő is.
Felkészíti gyermekét és tanítványait, hogy amit otthon kaptak, az megbízható, azt az élet is
támogatja. Ezért ne hagyják el később sem az Isten szerinti életutat.
Azért fontos ez az útravaló, mert mások is futnak a pályán. Így
másfajta gondolkodással és életvitellel is találkozunk. Aki hiteles életmintát
kapott, az mérlegre tudja tenni mindazt, amit lát. Aki megtapasztalta az Úr
közelségét, szavának erejét és tetteit, az képes lesz elutasítani a
csábításokat. Vannak olyanok, akik nem a hit útján járnak, és ezektől óv a
szentíró. Már itt felbukkan: a hívő hitetlennel ne lépjen felemás igába. Miért?
Mert aki nem a hit útján jár, eltérítheti a hívőt is. Gyakran látni, hogy nem a hívő jelent hatást a nem
hívőre, hanem fordítva. Aki szereti az
Urat, az minden téren az Urat szeretőkkel kíván együtt haladni. A hitben élők segítik és támogatják egymást a
keskeny úton. A nem hívő nem tud ebben segíteni, mert maga sem ismeri Isten
országát, az Élet útját.
Menj tovább, bátorít az ige, menj tovább a keskeny úton. Ne nézegess se
jobbra, se balra, hanem célegyenest fuss előre. Menj az úton Jézus nyomában. A keskeny út, amelyen Ő jár előttünk, életre
vezet. Nem csupán a földi boldogulást jelenti, hanem az örök életet. A keskeny út keresztülhalad a látható
világon, és belecsatlakozik a láthatatlan világba. Erre az útra a kereszt által léphetünk rá.
Aki elindult, az ne álljon meg soha. Az
előttünk haladó Jézus garancia, Ő nem vezet rossz irányba, és cserben sem
hagy. Ezen az úton napról napra tapasztalhatjuk
Urunk jelenlétét és segítségét. Aki átélte a kegyelmet, megtapasztalta
személyes élete átformálását, az Úr munkáját, az nem marad le. Tudja, hogy Istenre ma is számíthat, Ő ma is
ugyanaz. Nem csökkent az ereje vagy a lehetősége. A Tőle kapott útmutatások ma is erőt adnak és
megbízhatók. Isten szava kiállta az idő és az élet próbáját.
A tanítványok Belső, lelki szüksége kerül felszínre: az imádkozás (Lk
11,1-13). Szükségük van az imára, de még
ószövetségi módon értelmezik. Imaformulákra szeretnének támaszkodni, pedig az
imádság több, mint néhány sablon elmondása. Az ima élő kapcsolat Istennel. Összeköti a szívünket az Úrral.
Jézus bemutatja az imádkozást, nem csupán biztat rá, hanem imádkozó
életet folytat. Gyakran látják Őt félrevonulni és imádkozni. Azt kérik, hogy Jézus tanítsa őket imádkozni - ez
nem azt jelenti, hogy nem tudtak, vagy eddig nem imádkoztak. Megvolt a maguk
imaformulája és -rendje. Akik már János közösségébe is tartoztak, tanultak
imádkozni. De ez azt jelentette, hogy egy formulát elsajátítottak. Megtanultak
egy kötött szöveget, és azt ismételgették. Most Jézustól is egy ilyen szöveget
kérnek.
Jézus elmond egy imádságot, de ez nem azt a célt szolgálja, hogy ezt kell
mindig ismételgetni. Nem, ez adja az imádság mintáját. Ezt a menetet kövesse a
tanítványok imája. A böjti időszak
kezdetén jó látnunk, hogy a böjt lényege: közösség Istennel. És ennek egyik
eszköze az imádkozás. Az Úrral töltöm az
adott időt. Az Úr imája rámutat, hogy Jézus által mint Atyánkat kereshetjük
fel Istent. Úgy szólíthatom meg, hogy
Atyám. Ez azt jelenti, hogy teljes szívvel, bizalommal, szeretettel jöhetek.
Atyám vár, akkor is, ha elkóboroltam, bűnbocsánattal várja haza fiát. Ha
fiúi szívvel és bizalommal jövök, mindent Rábízhatok. Tudom, hogy Ő gondoskodik
gyermekéről. Mindent, ami a szívemet nyomja, ami fontos nekem, mondjam el,
tárjam fel Előtte, és Ő megoldást fog mutatni. Gondjaim tegyem az Ő vállára, a
magaméra pedig vegyem fel az Ő országának terheit. És ha ezekre koncentrálok, a
többi dolgot Ő elrendezi.
Tovább vezet az imádkozás mélységeibe Urunk, és egy példázattal rámutat:
az ima baráti kapcsolat. Azt jelenti, hogy bátran felkeresem a barátomat. Mehetek bármikor, és kérhetek Tőle. És Ő nem
küld el, nem leszek terhes a számára, hanem megadja, amit kérek.
A példázat azt is elmondja, hogy nekem nincs semmim, azért jövök Hozzá. Sőt,
igazán akkor tudok őszintén jönni, amikor átélem, nincs kenyerem, és nem tudok
mit adni annak, aki tőlem kér. Sőt, tulajdonképpen ilyen a hívő ember, a
szolgálattevő, nincs semmim, de tudom, kihez mehetek. Ismerem azt, aki tud
nekem adni. Ez kifejezi az igehirdetői szolgálatot is, nincs kenyerem, de
ismerem Azt, Akinek van. Megyek, és kérek Tőle. Csak azt tudom másoknak adni, amit magam is kapok. Nem saját kútfőből
merítek, hanem kérek.
Szabad kérni, és ha kérek, gondoljak arra, hogy Isten nem olyan, mint mi.
De ha mi tudunk gonosz létünkre is jót adni gyermekeinknek, mennyivel inkább ad
mennyei Atyánk. Mit ad? Önmagát! A Szentlélek által Önmagát adja bele az
életünkbe. Mert nem valamire van Tőle szükségünk, hanem Őrá. Atyai szeretetére, a Vele való élő kapcsoltra
van igazán szükségünk. De kérjük-e a Szentlelket? Vágyunk-e arra, hogy bennünk
éljen és vezessen mindennap? A Szentlélek tehát igazán hatékony és élő
tanítvánnyá tehet minket.
Hinni taníts, Uram, kérni taníts!
1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!
Indítsd fel szívemet,
Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts!
Üdvözítőm te vagy,
Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni
taníts! Lásd gyengesé-
gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts!
Majd ha kegyelme-
sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése