Le kell jönni a hegyről

S

alamon példabeszédeit olvashatjuk mostantól (Péld 1,1-19). Ezekben a mondásokban fogalmazta meg mindazt, amit Istenből megismert, és amit az életben tapasztalt. A felismert dolgokat pedig továbbadta gyermekeinek, tanítványainak. Így tett bizonyságot, tudta, hogy azért kapja, hogy továbbadja ismereteit, tapasztalatait. Az Úr nekünk is ad mindennap igéje által új látást és új megtapasztalásokat, adjuk mi is tovább. Beszéljünk az Úr életünkben elvégzett munkájáról, és így láttassuk Őt.

Először is arról tesz bizonyságot, hogy az igazi ismeret, tudás Isten megismerésével kezdődik. Ő a forrása mindennek. Aki nem ismeri a forrást, annak hiányos az ismerete. Másrészt nem találja meg a felüdülés helyét. Salamon bizonyságtétele saját tapasztalatból fakad. Ő is az Urat kereste, Tőle kért bölcsességet uralkodása kezdetén. Meglátta, hogy Isten nélkül nem fog boldogulni. Ezért amikor az Úr megpróbálta őt, nem emberi dolgokat kért Tőle, hanem bölcsességet, engedelmes szívet. 

Az Úr félelme azt jelenti, hogy amit az Úr mond nekem, azt engedelmesen megteszem. De vajon így van-e? Tesszük-e, amit az Úr Jézus mond? És itt ez a lényeg, amit az Úr Jézus mond. Mert eljutunk esetleg az Ószövetségig, de Jézus így szól: én pedig azt mondom nektek. Jó végiggondolni, hogy ezt cselekszem-e? Amit Ő mond, addig eljutok-e? Amit az Ószövetség mond, az a megmondatott a régieknek, de az Úr már tovább és mélyebbre vezeti tanítványait. Eljutunk-e erre a mélységre? Sokszor csak a régiek mondásánál tartunk, vagy még ott sem. Azonban eljött Isten Szentlelke, már volt pünkösd, és a Lélek elvezet minden igazságra. Felruház erővel, és képessé tesz az Úr lábnyomán járni.

Salamonnál is azt jelenti az Úr szavára való hallgatás, hogy teszem, amit mond. Ezt az igére való hallgatást gyakran az apa tanítására való figyelésként írja le. Ráhallgatni az Úrra azt jelenti, hogy komolyan veszem, amit mond, és ha az Ő szavával, akaratával ellentétes dolgokra hívnak, nemet mondok rájuk. A gonosz próbálkozik, le akar téríteni a keskeny útról, azonban, aki kapcsolatban van felfelé, tud nemet mondani. A világ mindig csábít, de, aki az Úr útján jár, tud nemet mondani rá. Ne engedj nekik, írja Salamon, tehát nekünk kell a nemet kimondani. Nekem kell dönteni: nem másokra figyelek, és nem azt teszem, amit a többség, hanem, amit az Úr kijelent.

Sőt, nemcsak arról van szó, hogy időnként mondjak nemet, amikor olyan dolgokra biztatnak, ami nem egyezik Isten akaratával. Az ige rámutat: ne járjunk velük egy úton. Tehát ne azok legyenek a barátaink, tanácsadóink, akik nem figyelnek az Úrra. Ne a nem hívők jelentsék a társaságunkat, baráti körünket. Mert ha mindennap velük egy úton járunk, akkor nehéz lesz egy konkrét helyzetben nemet mondani. Az Úr gyermeke az Úrral jár. Ő az útitársa.

Nincs sátorépítés, le kell jönni a hegyről, mégpedig Jézust követve (Lk 9,37-50). A sátor utalhat a szent sátorra is, és ezzel mintegy vallást akarnak a hitből fabrikálni. Otthagyjuk Jézust a templomban, mint ahogy oly sokszor történik. Ő ottmarad, mi pedig élünk Nélküle a következő istentiszteletig. Ha Jézust a templomban hagyjuk, akkor a saját természetünk fog vezérelni. Akkor úgy cselekszünk, ahogy nekünk tetszik. Azonban Isten lesöpörte ezt az elképzelést, és felszólított: Jézusra hallgassunk. Ez azt jelenti, hogy hallgassunk Rá, engedjük szavát érvényre jutni az életünkben. Mindenben Rá hallgatok?

A hegyről lejönnek a mindennapi élet forgatagába. Szembesülnek az élet nyomorúságaival, a nehéz helyzetekkel, és látják a többiek kudarcát is. Le kell jönni a hegyről, mert vannak, akik várják az Urat, Isten országának a hatalmát.  Egy apa hozza gyógyíthatatlan fiát, már a lentmaradó tanítványokat is kérte, de ők nem tudták meggyógyítani. Ez is jelzi, mennyire Jézusra vagyunk utalva. A tanítványoknak volt felhatalmazása gyógyításra, mégis tehetetlenek Jézus jelenléte nélkül. Mennyivel inkább tehetetlenek vagyunk, ha Őt a hegyen hagyjuk. Nála nélkül valóban semmit sem tehetünk. Győz a régi természetünk és a régi indulatunk.

Az Úr nem örül tanítványai tehetetlenségének, de nem is küldi el őket magától. A kudarcuk, a hibájuk nem bontja fel a tanítványságot. Ebből a tanítványoknak kell rádöbbenniük, hogy még inkább hittel kell az Úrba kapaszkodniuk. A hit köt össze Vele. Ha levesszük Róla a tekintetünket, mi sem tudjuk megoldani a ránk bízott feladatokat.

Vita támadt köztük, ki a nagyobb. Nem a bűnbánatot látjuk, nem az bukkan fel a szívükben, hogy még inkább az Úrra kell hagyatkozni, hanem különbséget akarnak tenni egymás között. Talán úgy gondolja a három oszlopapostol, ők a nagyobbak, mert a hegyen voltak Jézussal, és kudarcot sem vallottak. Az Úr azonban nem ilyen különbözőségekre tekint, nem haragszik azokra, akik kudarcot vallottak, hanem rámutat: legyenek Felé olyan bizalommal, mint a kisgyermek. Az a  nagy, aki olyan, mint a kisgyermek. A kisgyermek alázatos, engedelmes, és bízik a szülőben. Aki befogad egy kisgyermeket - nem vagyunk egyformák a hitben sem. Van, aki most indul, és van, aki előrébb jár. Ne a botlásokra figyeljünk, hanem segítsük egymást a hit útján. Benne van az is, hogy a kisgyermek még kisgyermek, és ne várjuk el, hogy olyan legyen, mint mi. Vagyis a tanítványok ne egymáshoz mérjék a másikat, hanem mindig az Úr legyen a mérce.

Sokat kell az Úrnak velünk foglalkozni, sok csiszolnivaló akad. János el akarja tiltani azt, aki nem tartozik közéjük, aki nem akar velük menni. Mivel nem akar velük együtt menni, ezt sérelemként éli meg, és eltiltja. Vagyis nem áll vele szóba, nem tart kapcsolatot. Az Úr nem engedi ezt a lelkületet: ne tiltsátok el, mert veletek van. Olyan könnyen megtiltunk, de az Úr nem tilalmakat hozott, hanem Benne való szabadságot, éljünk eszerint.

Így szólt Isten

1. Így szólt Isten egykor: - Ábrahám!

Indulj el, s utad bízzad rám!

Áldott lesz, ki jót tesz véled,

Átok sújtja ellenséged,

Nagy és erős néppé teszlek meg,

Benned megáldatik minden nép.

2. Elindult e szóra Ábrahám,

Sátort vert fel a nagy pusztán.

Hosszú útját hittel járta

Úr-Kaszdimból Kánaánba.

Iránytűje volt az Úr szava,

S hű útitársa az Úr maga.

3. Hívők példaképe, Ábrahám,

Utad boldogan vállalnám!

Hív az Úr, már régen érzem,

Itt állok most útra készen.

Kezed, Uram, hitben megfogom,

És reád bízom  a holnapom.

Isten áldásával.