Jézus felébreszt

F

ordulat kezd beállni, a nép végre Istenhez fordul (Ézs 63,15-64,11). Már nem magukban bíznak, már nem saját magukat akarják meggyógyítani, hanem felismerik, hogy van Istenük, és tud rajtuk segíteni. Az igazi fordulat mindig akkor áll be, amikor az ember odafordul Istenhez, és Őt kéri. Amíg nem Istenhez fordulunk, addig nincs fordulat. A politika változhat, de igazi fordulat nincs. Mert az az igazi megfordulás, amikor a bűnnek és eddigi életvezetésünknek hátat fordítva teljes szívünkkel Istenhez térünk. Az Úrral való élő kapcsolat által fordul igazán az életünk. Amíg magunkban bandukolunk az úton, a bűn, a régi természet és ennek a világnak erős hatása mutatkozik meg tetteinken. De amikor az Úr Jézust behívjuk az életünkbe, minden megváltozik.

A próféta kéri az Urat, tekintsen alá az égből - szabad kérni, hogy az Úr avatkozzon be életünk dolgaiba. A szentíró gyakorlatilag azt kéri Istentől, hogy jöjjön közel hozzájuk, vezesse őket, úgy, ahogy régen is tette. Szabad úgy az Úr elé állni, jöjj, Uram, ma is velem. Ne maradj a lakásomban, hanem jöjj velem a munkámba, minden elrendeznivalómba, hogy átéljem mindenkor jelenléted. Isten gyermekei mindig az Úr közelében lehetnek, így megtapasztalják, semmiben sincsenek magukra hagyatva, az Úrra lehet építeni. Ő tanácsol, vezet és erőt ad. Azonban az is szükséges, hogy mindig megmaradjunk Mellette, mert innentől Ő megy elöl, Ő ismeri az utat. Bizony, gyakran megelőzzük, úgy gondoljuk, már mi ismerjük a járást, nincs szükségünk vezetésre. Néha szégyelljük is, hogy mi Jézus nyomában járunk. A mai ember eljátssza, hogy felnőtt, mindent tud, azonban nem ez látszik. Nagy a gazdasági szakadék az emberek egy kis rétege és a többség között, rengeteg a probléma a családokban, betegek a házasságok. De ezeket a problémákat igyekszünk elrejteni, jól el lehet bújni a technika mögé. Okoseszközeinket mutogatjuk egymásnak, miközben fáj a szív.

A próféta nagyon jól látja a valóságot, és ki is mondja. Óriási a különbség az Úrhoz hű időszak és a Nélküle megélt évek között. Eleinte kívülről nem is látszik ez, meg a világ igyekszik vakká tenni, elvégzi, hogy ne lássuk meg valódi állapotunkat. Akkor döbbenünk rá a valóságra, amikor az ige eljut hozzánk. Ha beletekintünk Isten könyvébe, meglátjuk, hol is tartunk.

Csodálatos, szívből jövő, megrendítő imádságot olvasunk. Nagyon vágyakozik Isten beavatkozására, mert tudja, csak Ő képes megváltoztatni a körülményeket, és a népet kihozni a fogságból. Vágyakozom-e Isten munkájára, fűt-e a vágy, hogy meglássam, ahogy életek megváltoznak? Kérem-e az Urat, bárcsak szétszakítanád az egeket, vagyis cselekedj, ragadd meg az embereket, és add, hogy ébredés legyen. Isten gyermekinek imádsága, hogy az Úr munkálkodjon, nyissa fel a szemeket, és adjon megtéréseket. Döbbentsen rá minket arra, hogy a bűn tönkretesz, de van még megoldás, és az a kegyelem.

Helyezzük mi is a mennyei fazekasmester kezébe az életünket. Mondjuk ki, én vagyok az agyag, Te pedig formálj. Hozd ki belőlem azt, amit elterveztél, formáld ki a Fiú képét és életét.

Jó látni, hogy várták Őt. De én is várom? Várom, hogy jöjjön és cselekedjen? Ő kell nekem, vagy csak Tőle valami? Ezeknek az embereknek Jézus kellett. Sőt, két személy ki is lép a sokaságból, és nyíltan vállalja csődjét, Jézusra utaltságát. Mindkét ember Jézustól vár segítséget. Maguk már nem tudnak megoldást találni, mindent megtettek, de lehetőségeik végére értek. Jairus nyíltan megvallotta, hogy Jézusban látja a megoldást. Leborult Előtte, ezt eddig vallási vezető nem tette. Ő nem tart távolságot, hanem megalázza magát. A leborulás jelzi, Istennek tartja Jézust. Nem megparancsolja, hogy jöjjön és segítsen, hanem kér. Vagyis elmondja, mi a probléma, megvallja közben a hitét, de rábízza az Úrra, hogy elmegy-e vele. Mindez mutatja, hogy helyén kezeli magát, nem gondolja, hogy Jézusnak kötelező vele menni és segíteni.  Ilyen alázatra van nekünk is szükségünk.

A sokaság most is akadályoz (Lk 8,40-56). Nem Jézushoz segíti a keresőket, hanem inkább hátráltatja magát Jézust is. Mi mindig sokaságot szeretnénk látni a gyülekezetekben, pedig a sokaság nem jelent minőséget. A sokaság legtöbbször inkább akadály, mert maga is távol van az Úrtól. Nem a tömeg, hanem a személy képes az Úrhoz fordulni. Kollektív kegyelem nincs, csak egyéni. Mindenkinek magának kell az Urat segítségül hívni. Mindenki a maga életét viheti az Úrhoz, és maga engedelmeskedhet az ige szavának. 

A sokaság csak csodálja az Urat, de nem megy a közelébe, nem viszi oda az életét, nem vár Tőle semmit. Azonban egy asszony keresztülfurakszik a kordonon. Legyőzi az akadályokat, mert utolsó reménye Jézus. Ez a furakodás azt mutatja, akar meggyógyulni, akar egy új életet. És már azt is tudja, hogy mindezt Jézustól kaphatja meg. Nem csak úgy odasodródik, majd lesz valahogy. Konkrét és erőteljes hittel jön. Ha megérintem, meggyógyulok.  Ez komoly hit, a sok csalódás után. Bizonyos benne, hogy Jézus képes meggyógyítani. Amivel az orvosok nem boldogultak, az Jézus számára megoldható. Hiszem-e, hogy Jézus hatalma mindenre elég? Nem probléma számára semmilyen lehetetlennek látszó dolog. Jézus előtt ma sem létezik lehetetlen.

A gyógyulást őszinte vallomás követi. Az Úr elé kell állni és megvallani mindazt, ami bennem van, ami Hozzá vitt. Személyes kapcsolatot épít ki az Úr vele. És ez a lényeg, élő kapcsolatba kerülni az Úr Jézussal. Jézus nem orvos, aki meggyógyít, és aztán utunkra enged. Ő az Úr, akire a gyógyulás után is szükségünk van. Jelzi mindez azt is, hogy azért jártál be ilyen nagy utat, mert rám van szükséged. Nélkülem éltél, de most már menj velem. Hited meggyógyított, menj el békességgel, vagyis másképp, mint ahogy idejöttél. A békesség üzeni, Isten megbocsátott Jézusért, és most már egy új életet kezdhet Vele.

Ez a jelenet Jairus számára órákig tart, de nem sürgeti Jézust, és amikor hozzák a rossz hírt, az Úr bátorítja. Higgy tovább, csak rám nézz és figyelj, ne a hírekre. Ne arra figyelj, amit mondanak, hanem arra, amit én mondok neked. Mindig az Úr szavára hallgassunk! Ha Ő azt mondja, ne félj, csak higgy, és meggyógyul, akkor az úgy is lesz. Még nem történt meg, de Jairus hisz, nem küldi el Jézust, nem mondja, hogy már nincs értelme, hogy eljöjj, mennek tovább. Jézus szavára építi az életét.

A házban az élet illata árad. Jézus felébreszti a kislányt. Van ébredés! A mély lelki álomból, a halálból is van ébredés. De csak Jézus szava által. Ő tud ma is éltre kelteni. A felébredt életet táplálni kell, mert egyébként újra meghal. Az új életünket is rendszeresen kell táplálni az Isten igéjével, élő kapcsolattal.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

Isten áldásával.