Köszönöm, Uram

J

ó ezeket a gondolathelyreigazító igéket olvasni (Ézs 59,1-60,22). Gyakran mi is úgy gondoljuk, Isten felett eljárt az idő. Már nem képes megtenni azt, amit korábban.  A fogságban lévő zsidók is így gondolkodtak. Isten nem tud már minket megszabadítani. Kár is Benne reménykedni, vagy mi tegyünk valamit, vagy ha nem, akkor el kell fogadni: ez a jövő. Itt maradunk, beolvadunk. Isten megöregedett, gondolják, ezért süket, és nem hall. Mert legtöbbször Istent hibáztatjuk. Pedig ha nem történik meg, amit kérünk, vagy úgy tűnik, nem hallgat meg az Úr, jó, ha magunkba tekintünk, és megvizsgáljuk a szívünket. Szabad megkérdezni: nem velem van-e a baj? Nem azért nem történik semmi, mert én vagyok a gátja? És amíg bennem nem megy végbe változás, addig nem cselekszik az Úr. A fogság nem egy hosszúra nyújtott szabadság, aminek a költségeit az Úr állja. A fogságnak oka van. És ezt az okot magamban kell keresni, és nem a körülményekben.  Bennem van a gerenda, azonban mi legtöbbször mások szálkájával vagyunk elfoglalva.

Ézsaiás megmutatja, mi a probléma. Bűneitek választottak el titeket Istenetektől.  A bűn állt Isten és Izráel közé. Amíg ez nem rendeződik, nincs változás. Tehát a probléma a bűn, a vétkeim. Ezek állnak oda Isten és én közém.  Ezeket pedig rendezni kell. Ha szembenézek velük, és odafordulok az Úrhoz és bocsánatot kérek, Ő megkönyörül rajtam. Amíg Izráel nem vallja meg, hogy bűnei következménye a fogság, addig nincs szabadítás. Nem nyaralni voltak, hanem Isten ítélete alatt vannak.

Azonban amikor látjuk nyomorúságunkat, és változtatni akarunk rajta, Isten ígéri a segítséget. Eljön a Megváltó azokhoz, akik nem fogadják el az elnyomást, a jogtalanságot, a hűtlenséget, hanem vissza akarnak térni Isten törvényéhez. A Megváltó eljött, de mindig azokhoz érkezik, akik meg akarnak változni, és vissza akarnak térni az Úr útjára. Azonban ez a változás önerőből nem megy, de eljött az Úr Jézus, és aki segítségül hívja, az megtapasztalja kegyelmét. Nem csak megszabadít, hanem előttünk megy a keskeny úton. Szavával vezet. Látnunk kell: a megtérés életváltozást jelent. Nem járok tovább a bűn útján, szakítok vele, és Isten igéjéhez igazodom.

Isten olyan csodálatosan munkálkodik övéi életében, amiből meg kell látni: Ő a szabadító, és nincs Hozzá fogható. Eljött világosságod, igen, a Világosság eljött, és Ő az Úr Jézus Krisztus. Ezért már nem élhetünk sötétben, vakságban. Ha mégis sötétben élünk, az a mi problémánk. Itt a világosság, csak élni kell vele. Ha nem kapcsoljuk fel a villanyt, és sötétben botorkálunk, az a mi bajunk, azonban meg szoktuk tenni a kis mozdulatot, és felkattintjuk a kapcsolót. Így kapcsolhatjuk fel az ige világosságát is. Nem kell már sötétben élni, van ige, itt van az Úr, aki megvilágítja utunkat. 

Sűrű sötétség borítja a földet, ez mindig igaz, de azért van jelen a világosság, hogy ezen a sötét helyen világítson. Az Úr Jézus Krisztus is a sötét helyre indult, vitte az evangéliumot. Mert lámpára a sötét helyen van szükség. Mi azonban el szeretnénk kerülni a sötét helyeket, mindig fényben akarunk járni, holott azért ragyog az Úr dicsősége az övéin, hogy vigyék oda, ahol a sötétség, a bűn uralkodik. A világosság azért jött, hogy beragyogjon a sötétségbe, és ahol ez megtörténik, ott a sötét visszahúzódik.  Ahol a világ Világossága megjelenik, ott teljesen új élet kezdődik.  Ott már Ő adja a fényt, és ez előremutat az új teremtésre. Csodálatos, nagyszerű jövőkép. Isten újat teremt, előbb bennem, újjá teszi a bűnös embert, majd a bűn által megrontott világot is.

Előbb Keresztelő János életébe, annak egy mély időszakába nyerünk bepillantást, majd egy farizeus és egy bűnös asszony Úr Jézussal való találkozásába (Lk 7,18-50). János mélypontra jutott, elcsüggedt, mert nem olyan jelzéseket kap Jézusról, mint amilyeneket várt. Ez talán az első probléma, nem őszintén figyeljük az Urat, hanem elvárásaink beteljesedését kérjük számon. Azonban Ő nem igazodik hozzánk. Ad jeleket, de ezek a jelek mindig a nyomorult, bűnös, a világtól és a gonosztól megsebzett ember helyreállításában mutatkoznak meg.

Amikor az Úr azt cselekszi, amit korábban is, tehát hirdeti az evangéliumot, és meggyógyítja a leprást, megszabadítja a megszállottat, üzeni: ha egy hadvezér Messiás jönne, akkor ezeket az embereket meggyógyítaná-e? A válasz: nem! A hadvezér nem gyógyít, hanem inkább sebet és halált oszt. Isten azonban az életet hozta el. Oda is az életet viszi, ahová már a halál betette a lábát. Ha a halál arat az életünkben, a gyülekezetekben, a lelki halál, engedjük oda az Úr Jézust. Mert ma is életre kelt. Azt akarja, hogy aki meghalt, az támadjon fel. Neki élő hívőkre van szüksége.

Benne van az üzenetben az is, hogy nem kell mást várni, mert nem lesz más Szabadító. Eljött az Emberfia, és aki hisz Benne, vagyis teljes mértékben Rábízza magát, az nem fog csalódni.

A Keresztelő Jánosról alkotott vélemény üzenete: újonnan kell születnünk. Nem elég asszonytól születni, hanem Lélektől is újjá kell születnünk. Isten országába csakis újjászületés által juthatunk. Nem elég beleszületni a felekezetünkbe, ez még csupán asszonytól születés. El kell jutni Isten szívünkben végzett újjáformáló munkájáig. Fel kell ismerni, hogy erre van szükségünk. Aztán nem elég csak elkészíteni az utat, hanem azon járni is kell. Keresztelő János csak készítette az Úr útját, de maga nem lépett rá. Azonban ez nekünk nem elég. Az út azért készül, hogy járjunk rajta. Ez az út visz Isten országába. Ez az út pedig nem más, mint a kereszt, ez egy új és kiváló út, összeköti  a mi szívünket az Atya szívével. Nincs más út Istenhez, csak a kereszt.

Ezt látjuk a következő történetben is. Két adós tartózkodik az Úr előtt, az egyik, az asszony látja, a másik, a farizeus nem látja adós voltát. Nem az a lényeg, mennyivel tartozunk, hanem az, hogy mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének. Vagyis mindenki adós. A bűnös asszony meglátta adósságát, és azt is felismerte, hogy Jézus fizette ki tartozását. Azért hálás. Aki látja, hogy az Úr fizette ki az adósságomat, és ezért kezdhetek új életet és lehetek az Atya gyermeke, az hálás. Az nem tud mit mondani, csak annyit: Köszönöm, Uram. Mondd ki ma: köszönöm, Uram, hogy véreddel fizettél értem. A folytatásban pedig szeressük Őt ezért, és menjünk tovább békességgel, és maradjunk is meg ebben.

JÉZUS, BOLDOGSÁGOM

1.  

Jézus, boldogságom,

Közeledbe vágyom,

Te vagy örömöm.

Lelkem üdvösségét,

Az életet, békét

Neked köszönöm.

Megváltóm, jó pásztorom,

Nálad nagyobb, drágább kincsem

Égen, földön nincsen.

2.  

Száz vihar ha támad,

Menedék vár Nálad,

Biztos oltalom.

Bár megrendül minden,

Mellettem állsz híven,

Drága Jézusom.

Légy velem, s nincs félelem.

Bűn, pokol hatalma ellen

Karod megvéd engem.

3.  

Jézus, Rád tekintek,

S múló földi kincset

Nem keresek én.

Hírnevet, nagyságot,

Sikert itt nem várok,

Csak Te légy enyém!

Utamon ha fájdalom

És kereszt vár, hordom hittel:

Tőled nem szakít el.

4.  

Jézus, üdvösségem,

Örömöm, napfényem

Te vagy halálig.

Kik szeretik Istent,

Azoknak itt minden

Javára válik.

Borúban visz bár utam,

Te vagy fénylő napvilágom,

Jézus, boldogságom!

Isten áldásával.