Az Úr Lelke

A

 próféta határozott bizonyságtételét olvashatjuk (Ézs 61,1-11). Jó ezt olvasni: Uramnak, az Úrnak Lelke van rajtam. Először is Istent Urának nevezi. Ismeri személyesen, és élő kapcsolatban áll Vele. Elmondhatom én is, hogy az Úr Jézus az én Uram? Személyesen ismerem, és élő kapcsolatban vagyok Vele? Az Úr pont ezt akarja, azért lett emberré, hogy megszólítson és megismertesse magát velünk. Milyen jó is, amikor valaki már ismeri, el tudja mondani: Övé az életem.

A következő, ami a vallomás fontos része: az Úr Lelke van rajtam - a Szentlélek bennünk való jelenléte teszi élővé és állandóvá a kapcsolatot. Pünkösd után az Úr tanítványai megtapasztalták, hogy eljött a Szentlélek, de valóban elmondhatjuk: rajtam van az Úr Lelke? Mert a Szentlélek nélkül nem tehetünk semmit. Ő Az, Aki erőt ad, Aki hatalmas dolgokat cselekszik az Úr követői által. Isten Lelke nélkül olyanok vagyunk, mint az üzemanyag nélküli jármű. Elcsendesedve tehetjük fel a kérdést: rajtam van-e az Úr Lelke. Azért fontos kérdés ez, mert Pál apostol szerint azok Isten fiai, akiket Isten Lelke vezérel. Tehát ha Isten gyermeke vagyok, a Lélek vezérel. De az életutunk azt mutatja, hogy a Lélek vezérel? A tönkrement életek, kapcsolatok, a bűn jelenléte vajon Isten Lelke vezetéséről árulkodik? A Lélek a keskeny úton vezet, ahogy igénk elmondja, örömhírmondásra küld, és az összetört szívek bekötözésére. A Lélek nem önző, magunknak élő, karrierépítő életformát mutat.

Ez az ige prófécia is, amit az Úr Jézus Krisztus teljesített be. Ő valóban elmondhatta: az Úr Lelke van énrajtam, és ez így is volt. Élete mutatja a Lélek vezetését, és mindaz, ami itt le van írva, Általa megvalósult. Ez volt az Ő életprogramja. De ezt a programot akarja a gyülekezetek által is megvalósítani. Ez az életprogramunk, hirdetni az örömhírt. Akiben benne van, abból túl fog csordulni, az tovább is akarja adni. Mert aki megtapasztalja az evangélium jó ízét, az szeretné, ha más is átélné. Isten Lelke odafordítja mások felé a tekintetünket, arra ösztönöz, hogy segítsük a Szabadítóhoz a foglyokat, a szenvedőket. Hirdethetjük az Úr kedves esztendejét, a kegyelem időszakát. Most a kegyelem idejét éljük, ezért mindenki jöhet az Úrhoz. Akit a bűn tart fogva, és így különféle nyomorúságot tapasztal, az jöhet az Úrhoz. Ő új életet kínál a bűnösöknek. Azért halt meg a kereszten, hogy bűnbocsánatban részesülhessünk. Aki bűnbánattal jön, és kész a bűnbocsánat erejével új életet élni, az meg is kapja ezt. Mert ez nem elméleti, a jövőre szóló kegyelem. Az Úr azért bocsát meg és ad új életet, hogy többé ne vétkezzünk, és magunkat naponta megtagadva Őt kövessük.  Vele járhatom az élet útját. De ez azt is jelenti, hogy újfajta, új célokért küzdő élet részese lehet. Az Úr Jézus nem a világ normái szerint élt, mi azonban igen. Olyan kevesen fordítanak hátat a világnak, és élnek Isten országának törvényei szerint. Mert Isten országában más a rend, más az ösztönző erő. Itt nem a pénz, a hatalom lebeg a szemek előtt, még vallásos köntösbe burkolva sem, hanem az alázatos, lehajló, szolgáló élet. Isten országában a belső tartalom, az Úrral való élő kapcsolat a legfontosabb. Ez a kapcsolat erősödik mindennap, és minél erősebb lesz, annál kevésbé tölt be a félelem és az aggodalom, mert ismerem Őt. Tudom, hogy az Úr gondoskodik rólam.

Örömteli hír: az üdvösség ruhája, amibe kegyelemből öltöztet az Úr. Ő adja, ezt nem lehet megszerezni, csak ingyen kegyelemből kérni. Ki kér? Aki látja, hogy nincs saját igazsága, nem állhat meg az Úr előtt, ezért a kereszthez menekül. Jézus igazsága alapján igazíttatunk meg. Átöltöztettem-e már? Talán még mindig a magam régi öltözetében vagyok? Még mindig az óember látható, vagy már levetettem a régit, és felöltöttem az újat? Öltözzük fel az újat!

Urunk, amerre csak jár, hirdeti Isten országának evangéliumát (Lk 8,1-15). Ez tölti fel, és bárhol jelenjen is meg, ezt adja tovább, erről beszél. Akkor is történtek jelentős események, voltak olyan dolgok, amikről beszéltek az emberek, ami foglalkoztatta őket, de az Úr nem ezekről beszélt. Ezekbe a fontos élethelyzetekbe belevitte Isten országát. Hirdette, vagyis elmondta, hogy Isten országa polgáraiként hogyan is éljünk, mit is tegyünk egy adott helyzetben. Mert Isten országában más a rend, mint a mi világunkban. Másképp kell reagálni az evangélium útján egy-egy kérdésre, mint ahogy azt korábban tanultuk. Mi is vihetjük Isten országát, hirdethetjük azoknak, akik elakadtak, akiknek fogalmuk sincs arról, mi a helyes, vagy mit kell tenni abban a helyzetben. De csak az tud bizonyságot tenni, mást felmutatni, aki maga is ismeri Isten akaratát, az Ő válaszait. Isten országának más az értékrendje, más dolgokra teszi a hangsúlyt.

Megláthatjuk, hogy az Úr életekben elvégzett szabadítása hálássá teszi az embereket. A vagyonukból is szolgálnak az Úrnak, gondoskodnak Róla és tanítványairól. Akinek az Úré az élete, annak anyagi javaival is az Úr rendelkezik. Mindenem az Övé.

Az Úr tanít Isten országáról, mégpedig példázatokban. Azért, hogy jobban megragadjon bennünk a képanyag, bármikor elővehessük, és gondolkodhassunk rajta.  De azért is használ példázatokat, hogy valóban dolgozzunk az igével. Ne csak hallgassuk, hanem igyekezzünk meghallani, szívünkbe fogadni. A magot azért vetik, hogy belehulljon a  földbe, és majd termést hozzon. A mag Isten igéje, tehát igeközelségről beszél az Úr, olyan emberekről, akik hallgatják az Úr szavát. Rólunk van szó, akik naponta olvassuk és hallgatjuk az igét. Így azután el kell gondolkodni, hogyan hallgatom? Milyen szívvel fogadom Isten szavát? Ott van bennem a készség, hogy meg akarom hallani azt, amit nekem mond? Úgy veszem kézbe a Bibliát, hogy ez Isten hozzám szóló szava? Így azután tudom, hogy van üzenete, akar nekem mondani valamit.

Az ige mindig azért szól, hogy történjen általa valami. A termésért vetik a magot, és azért szól az ige is. Így állok hozzá? Hiszem, hogy az ige nem tér vissza üresen? Akkor lesz eredményes a szolgálatunk, ha hisszük, hogy a magvetés eredményt fog hozni. Úgy nem lehet vetni, hogy nem várok eredményt. Az már más kérdés, milyen lesz az eredmény.

Elsősorban rólam van szó, mindig azt kell megvizsgálnom, milyen talaj az én szívem? Én hogyan fogadom az Úr szavát? Ne feledjük, az ördög mindig jelen van. Mindent megtesz, hogy hatástalanítsa az igét. És elsősorban nem a külső körülmények által teszi ezt, hanem bennünk végez munkát. A legjobb eredményt a szívünk alkalmatlanná tételével éri el. Hogyan? Elvégzi, hogy már eleve kemény szívvel menjünk, nem az igéért megyek, csak megszokásból. Nem Jézusra figyelek, hanem másra. Az ördög célja, hogy ne higgyünk, és ne üdvözüljünk. Mindent megtesz ezért.

Gyakran meghalljuk, sőt, örömmel is fogadjuk az igét, de nem engedi, hogy gyökeret verjen bennünk, mert benn maradnak a gondok, és aggódunk, ahelyett, hogy Őreá bíznánk magunkat. De felhasználja a világ dolgait is, az élvezeteket, a gazdagság csábítását. Mindez azt jelezi, új szívre van szükségünk. Nem elég felületes hangulat, hanem teljes és őszinte megtérés szükségeltetik. Amikor már nem én vagyok a lényeg, hanem az Úr. Minden gondom Őreá vetem, mert tudom, hogy Neki gondja van rám. És ha Őhozzá tartozom, az élet nehezebb időszakai sem tántorítanak el, ahogy Pál sem fordult el Jézustól, amikor veréseket kapott vagy börtönbe került. Miért? Mert ismerte Urát, tudta, hogy nem kínált földi jólétet, luxuséletet vagy szenvedésmentes életet. Önmagát adja nekünk, és a nehéz időszakot is Vele élhetjük meg. A jó földbe hullott mag azt jelenti, hogy nem hangulatjavítást kérek, hanem igei életformát. Meg akarom tartani az Úr szavát.

Kimegy a Magvető

1. Kimegy a Magvető, Hinti szét a magot. Aranyló magocskák, Jó földbe hulljatok!

2. Ne útfél fogadjon, Hol rátok taposnak, S éhesen kapnak fel Károgó madarak.

3. Ne kemény, köves föld, Hol szegény kis gyökér Bárhová indul el, Mindenütt követ ér.

4. Ne tövis, gyom közé Jussatok, hulljatok, Hol a gyom rabol el Levegőt és napot.

5. Új szívet kérek én Tőled, jó Istenem, Te segíts, hogy e szív Puha, jó föld legyen!

Isten áldásával.