I
|
sten cselekvő
Isten, erről tesz bizonyságot a próféta (Ézs 63,1-14). Megemlékezik mindarról, amit Isten az Ő népe
életében elvégzett. Ezzel bátorítja
őket. Emlékezzünk meg az Úr munkájáról,
mindarról, amit a saját életünkben, és arról is, amit a gyülekezet életében
elvégzett. Mindez erőforrás lesz a számunkra.
Rámutatnak a korábbi történetek, az ige bizonyságtétele arra, hogy az Úr
hatalmasan cselekszik. Hány és hány
lehetetlennek tűnő élethelyzetben megmentette övéit. Azért jó visszaemlékezni az Úr munkájára,
mert az megerősít, reményt és hitet ad: Isten ma is meg tudja tenni, amit
évekkel korábban megtett. Ő ugyanaz az Isten ma is. Maga Isten is kijelenti:
„Hatalmam van a szabadításra. ” Ezt soha ne feledjük, Istennek van hatalma a szabadításra.
A megváltozott élet nem jelenti azt, hogy az Úr már nem tud segíteni, nincsen
ma sem olyan probléma, amit ne tudna megoldani. Annyira igaz ez, hogy amikor a
maguk korában reménytelenné vált emberek felkeresték, és olyanok is, akik minden
korabeli segítséget igénybe vettek, de semmi nem segített, amikor az Úrhoz kiáltottak,
megszabadultak. Ezek a történetek arra is rávilágítanak, hogy Isten hatalma akkor is
megtapasztalható, amikor az ember úgy gondolja, mindenre talál megoldást.
Azonban, amikor szembesül a
valósággal, Isten erejét még mindig megtapasztalhatja. Az Úr ma is valós
segítség. Nála mindenre van megoldás. Kiemel
a bűn sötétségéből, megszabadít, rendbe rakja életünket, és Jézus által új
életben vezet. Szabad odamennünk az Úrhoz, kipróbálhatjuk mindazt, amit
mond. Mert Ő igazat mond. Amit az
igéjében kijelentett, az ma is valóság, Ő ugyanaz az Isten, ugyanazokkal a
lehetőségekkel. Ő ma is képes mindarra, amiről olvasunk, és ugyanúgy szereti a
bűnös embert. Mindent megtett értünk, hogy életünk legyen.
Minden szenvedésüket megszenvedte, olvassuk, és ezt látjuk, ha a
keresztre nézünk. Ott szenvedte el az Úr bűneink büntetését. Mindazt, ami
nekünk jár, magára vette, hogy ne mi roppanjunk bele. Bárcsak meglátnánk ezt, és hálás lenne a
szívünk, az életünk ezért. Csodálatos az
Úr kegyelme, magát adja a halálba, hogy megmentsen minket. Áldjuk és
magasztaljuk Őt!
Bizony, ők mégis az én népem - mégis, annak ellenére, amit megtettek
ellene, hogy annyiszor hűtlenekké váltak. Isten mégis szereti őket, mert Ő
hűséges. Jó, hogy Isten kimondja, mégis
az én népem. Talán már úgy gondoljuk,
lemondott rólunk, de nem, mert Isten nem mond le senkiről. Utánunk jön, megkeres, nyújtja a kezét. Mégis
az én népem - nem a múltunkra néz, mert az el van törölve. Amikor egy bűnös
nyomorult ember Istent keresi, Ő soha nem ránk, hanem a keresztre néz. Ott már
megtisztultnak lát. Az Úr Jézus
kereszthalálán keresztül tekint a bűnbánattal érkezőre, a Fiamért megbocsátok,
Jézusért eltörlöm minden bűnödet. Így tekinthetünk mi is környezetünkre, nem a
bűnt, hanem a keresztet látjuk. Természetesen, a kereszten végbement váltságot
mindenkinek magának kell aktiválni. Ez nem automatikusan lép érvénybe. El van
végezve ott a kereszten az áldozat, de nekem kell érvényesíteni. Hogyan? Úgy,
hogy felismerem elveszett voltomat, és az Úrhoz kiáltva kegyelmet kérek. A
bűnbánat aktiválja Isten kegyelmét. Ezt
követően a kegyelem új életre vezet.
A vihar nem akadályozhatta meg az Úr Jézust a partot érésben (Lk 8,26-39).
Ő hatalmasabb a viharoknál. Azt is meglátjuk, hogy nemcsak a természetben tombolhatnak
félelmetes viharok, és fenyegethetnek pusztulással, hanem az emberben is. Azért
megy Gadarába Jézus, hogy az ott tomboló vihart lecsendesítse, és megmentsen
egy reménytelennek tartott embert. Nagy
viharok dúltak a gadaraiak lelkében, ezért az Úr felkereste őket, és jelenléte,
hatalma által jelzi: van szabadulás. Bárki Hozzá fordulhat, aki nem akar ilyen
lelki terror alatt élni. Jöhet akkor is,
ha nem zsidó. Az Úr átlépte a nemzetiségi határokat, és mindenkit keres,
mindenki számára esélyt kínál. A labda a
mi térfelünkön van, átlépjük-e mi saját határainkat, és odafordulunk-e Hozzá?
Gyakran a felekezeti szokásaink kötnek meg, és elküldjük Jézust, ahelyett, hogy
kiáltanánk Hozzá: Uram, könyörülj rajtam!
Egy nagyon súlyos eset közelít Jézushoz, egy olyan ember, akin a saját
korában nem volt segítség. Mindent megpróbáltak, ám semmi nem hozott eredményt. Bár
ezek a próbálkozások inkább csak
veszélytelenné akarták tenni ezt az embert, és nem meggyógyítani. Hányszor
mi is csak a veszélyt akarjuk elhárítani, a célunk, hogy nyugodt legyen az életünk,
ne zavarja semmi. Ezért inkább letompítjuk, berakjuk valahová a problémás
személyt. Jézusban más megoldás érkezett meg, Ő a Szabadító, és az egész embert
gyógyítja. Ő nem a szenvedőtől akar
megszabadulni, hanem őt szabadítja meg a problémát okozó gonosz lelkektől.
Jézus ma is így áll hozzánk, minket akar feloldani a megkötöző erők alól.
Jó látni, mennyire nem tudja elviselni az Úr jelenlétét a gonosz. Szenved
Jézustól, ez rámutat: ahol Jézus jelen van, ott az ördög nem érzi jól magát, és
el fog távozni. Amelyik szívben az Úr Jézus ül a trónon, oda nem fér be a
gonosz, ott nincs helye neki. Jézussal
nem is akar közösködni.
Igénk megmutatja, mennyi minden lehet egy emberben, talán nem mindig
ennyire szemmel látható a negatív tartalom.
Jó az Úr előtti csendességben lényünk mélyébe tekinteni, és megnézni, mi
is van bennünk. Valóban az Úr tölt be, vagy még mindig a bűn és a gonosz
hatalma kerül érvényre? Azért is kérdezi meg a nevét az Úr, hogy kimondja ő
maga a valóságot. Döbbenjen rá, mennyire elveszítette már önmagát. Már nincs
polgári neve, hanem Légió. Hányan észre sem veszik, elvesztették már rendes nevüket,
és azt hordják, amit rájuk aggattak, vagy ami az életvitelüket kifejezi.
Jó látni, hogy az ilyen embert is vonzza magához az Úr, és ebből a vonzásból
jó származik. Amikor Ő vonz, és be akar tölteni, akkor felszabadul, meggyógyul
az életünk. Jézus hatalma alatt visszanyerjük személyiségünket. Mindazt, amit a
gonosz elvett, Jézus visszaadja, de jobb minőségben. Most már új természettel
kezdhet egy egészen más életet ez az ember.
A gonosz mindig pusztítani akar. Ez a lételeme. Elpusztítani mindent,
amit az Úr létrehozott. Mindig
tönkretesz, kárt okoz az embernek. Gyakran úgy teszi mindezt, hogy az ember Istent okolja. Nem sátánt, és nem saját magát
teszi felelőssé az ember, hanem Istent. A gonosz célja ez, okoljátok Istent a károkért,
és küldjétek el Jézust. Megdöbbentő, hogy ilyen hatalmas szabadítás után elküldik
a Szabadítót. Nem kell az az Úr Jézus, aki a gonosz pusztítását megakadályozza,
a tönkretett életeket pedig helyreállítja. Gadara polgárainak jó ott, és jó úgy. Már nem zavarja őket az ember,
megszűnt a veszély, de ők nem akarnak változni. Nekik a disznók többet érnek.
Sőt, a disznókért megtűrik a gonoszt is. Csak a jólét számít, és nem érdekes,
mibe kerül, hogy közben rabokká lesznek, sőt, átalakulnak. Igaz, a szabadításnak is van ára, valamibe
mindig kerül. Elmarad mögöttünk a régi élet minden eleme, a régi életforma. De kapunk
helyette egy egészen újat. Azt se feledjük, hogy az új élet árát az Úr Jézus
fizette ki. Amit mi magunk mögött hagyunk, az nem is veszteség, hiszen korábban
pont azok a dolgok tettek rabbá, vagy vittek a bűn, az Isten nélküli élet
útjára.
Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed
1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod
közel! Mert nem
hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy
örömmondó
békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket;
Nincs kitől
hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy
örömmondó békekö-
vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem
- Földig
hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy
örömmondó bé-
kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd
lelked értük
győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó
békekövet,
Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív
előtt. Egy lélekért se
érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó
békekövet, Hir-
desd: a Szabadító elközelgetett!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése