Isten országa más

S

zólt a szabadulás örömhíre, az Úr készíti népét a nagy napra, és elmondja, nem lesz ahhoz fogható (Ézs 56,1-12). Öröm napja lesz, mert nem kényszerből mennek haza, ez nem olyan lesz, mint a fogságba menetel, hogy az ellenség bilincset rak rájuk, és nincs más választásuk, menni kell. Az Úr hív, és aki ezt a hívást meghallja, örömmel indul haza. Az Úr követése ma sem kényszerű dolog. Nem arról van szó, hogy nincs más, ezt kell szeretni. Azt akarja, hogy Őt megismerve önként és szeretettel induljunk Hozzá. Ma sokan egy szükséges rosszként élik meg az Istennel való kapcsolatot. Beleszülettem a vallásomba, eleget kell tenni az elvárásoknak. A gyülekezet helye nem fogorvosi rendelő, nem foghúzásra, kínzásra megyünk. Az az áldás helye, az imádság háza, ahogy azt olvassuk (7). Az istentisztelet helyén maga az Úr vár ránk, örül annak, aki szívből jön, aki keresi Őt. A fogságból, a szolgaság házából örömmel távozik az ember. Nem mondja, inkább maradok. És aki a bűnt, a világot szolgaságként éli meg, az örömmel indul, amikor leoldják bilincseit. Kövessük Urunkat örömmel és hálaadással.

Aki hazamegy, és megtapasztalta az Úr szabadítását és közelségét, illetve ennek a világnak pusztító hatalmát, az örömmel engedelmeskedik az Úr törvényének. Meglátja benne az életre, a Krisztushoz vezérlő mestert. Ami azt jelenti, hogy felismerem: a magam erejéből nem tudok Isten akaratának eleget tenni, szükségem van a Megváltóra. De azt is üzeni: most már látom, hogy Isten szava nem rablánc, hanem fontos segítség az élet útján.

Igénk azt mondja, boldog ember az, aki cselekszi Isten szavát. Boldog, aki ragaszkodik az Úr napjához, mindent megtesz, hogy az a nap szabad legyen az Úr számára. Mert az Úr napja azért van, hogy Vele lehessünk. Jöjjünk Hozzá, mint gyermek az Atyjához. Mert Isten vár, Ő minden akadályt elhárított, lebontotta Jézus Krisztusban a válaszfalakat, jöhet a vámszedő, a parázna, a tékozló fiú. Miért? Hogy jelenlétében átalakuljon az élete. Nem azért, hogy minden ugyanúgy menjen tovább, ha kiléptünk az Atya házából, hanem, hogy megváltozott élettel haladjunk a keskeny úton.

Isten országában minden másképp van, gyermeket és testvért kap még a gyermektelen is. Isten országa az élet birodalma. Hányan élték meg, hogy gyermeket kaptak a hívő fiatalban. Mint például Pál apostol Timóteus személyében. Isten hatalmasan munkálkodik övéi életében. Az Úr még gyűjt a már egybegyűjtöttekhez. Ezt végzi most. Még gyűjt, de nem tudjuk, meddig tart ez. Figyelmezteti az őrállókat, akik már az övéi, akikre feladatot bízott, hogy csak Neki éljenek. Rámutat: fel kell számolni az Úr ereje által a telhetetlenséget, és Krisztusban megtanulni a megelégedettséget. Nagyon mai kép, amit a próféta leír, a tehetetlenség annyira jellemző ránk. Az a cél vezérel, hogy sokkal jobban éljünk holnap, mint ma. És ez az Úrral és az egymással való kapcsolat rovására megy. Az Úr átvállalja a megélhetésünk gondját, és azt üzeni, elég minden napnak a maga baja. Bárcsak eljutna ez a szívünkhöz, és komolyan vennénk. Ha így teszünk, felszabadulunk az aggódás alól, és teljes szívvel Neki élünk.

Urunk elmondja, kik a boldogok, és ez nem általános, mindenkire érvényes tétel (Lk 6,20-36). Boldogok azok, akik belépnek Isten országába. Ott akkor is ez a jellemző, ha közben különféle nyomorúságokon kell keresztülmenni. A boldogság nem a külső körülményektől, az anyagi, a családi állapottól függ, hanem az élő Istennel való élő kapcsolattól. Boldog, aki átéli lelki szegénységét, Istenre szorultságát, mert így léphet be Isten országába. Ez a szoros kapu. A lelki szegénység az a szoros kapu, amin be kell lépnünk ahhoz, hogy életre jussunk. A laodíceai gyülekezet vallomása ma sok emberé lett: meggazdagodtam, nincs szükségem semmire. Nincs szükségem még Istenre sem, mert megoldom én. Lassan már a feltámadást sem várják, mert megoldjuk a virtuális valóság segítségével. Azonban ez nem az, amit az Úr kínál. Aki kimondja: szegény, nyomorult bűnös vagyok, az átélheti Isten kegyelmét Krisztusban, és új életet kap.

Aki Isten országának polgára, az boldog, mert az Úrhoz tartozik. Kapcsolatban van az élő Istennel, és ez feltölti, erőt és célt ad. Azonban jajt is mond az Úr, mégpedig azoknak, akik elutasítják az Ő országát. A jaj az életfelfogásunk következménye. Isten nélkül jajok jönnek személyes életünkbe. Ezek a jajok Isten ítéletében fognak realizálódni. Aki a világtól várja a vigasztalást, a dicséretet, az áldást, az nem kapja meg ezeket Isten országában. Aki viszont megtagadja magát Jézusért, az életet nyer. Az élet Krisztusban van.

Mindig azokhoz szól az Úr, akik hallgatják. És amit mond, mindig az igehallgatókra vonatkozik. Azért mondja, hogy aszerint éljünk. Isten országában más a rend, és ott már más szívvel élnek az emberek. Itt már új természettel rendelkeznek, mert amit az Úr mond, az az atyáinktól örökölt természetből nem telik. A régi természetre a harag, a bosszú, a megfizetés a jellemző. Azonban, aki Isten Szentlelke által újjászületik, az képes lesz szeretni az ellenséget is. Isten országának ez a többlete. Ez az, ami megkülönböztet a világtól. Azonban ezt senki nem tudja csak úgy megvalósítani. Újjászületés nélkül ez nem megy. Csak Krisztusban és Krisztussal tudunk így élni.

Az áldás, az imádkozás, a másik orca odafordítása, az alsóruha odaadása nem magától értetődő. Csak az képes rá, aki tudja, hogy Jézus Önmagát adta oda érte. És aki szereti ezt az Urat, az maga is képessé válik engedelmes hit által úgy élni, mint Ő. Isten országát ez a fajta életmód teszi kívánatossá az emberek előtt. Nem elméleti meggyőzésről van szó, hanem Krisztus bűnösök iránti szeretetének, kegyelmének a megtapasztalásáról. Ő is imádkozott ellenségeiért a kereszten, majd utánament a tagadónak. Urunk bemutatta Isten országa törvényeit. És ezek a törvények az Ő szeretetéből és kegyelméből táplálkoznak. Ezek az emberért, az életért vannak.

Örvendj, egész föld, az Istennek

1. Örvendj, egész föld, az Istennek, És énekelj szép zengéssel! Nagy dicsőségét szent

nevének Mindenek dicsérjék széjjel. Mondjátok ezt az Úr Istennek: Csudálatosak dolga -

id, Erősséged nagy, hozzád esnek Hízelkedvén ellenségid.

2. A te isteni felségedet E földön mindenek áldják, És dicsőséges szent nevedet Ének-

léssel magasztalják. Jertek, és ezt jól meglássátok, Minden jól ide figyelmezz: Istennek

mily csudálatosak Dolgai az emberekhez.

3. A tengert és a folyóvizet Megszárasztja, hogy a népnek Lábuk szárazon által mehet,

Min szíveink örvendeznek. Országa megmarad örökké, Szeme lát minden népeket, akik

feltámadnak ellene, Előmenetük nem lehet.

4. Áldjátok a mi Istenünket, E földön minden emberek, Dicsérjétek az ő szent nevét

Nagy zengéssel, minden népek. Mert életünket ő megadá Az ő nagy kegyességéből,

Lábainkat meggyámolítá, Oltalmazván eleséstől.

5. De minket igen megpróbálál És megkesergetél, Isten. Megolvasztál és megtisztítál,

Mint ezüstöt, a nagy tűzben. Te minket, szegény szolgáidat Adál ellenség tőriben, Kik

hevederrel tagjainkat Megkötözék nagy erősen.

6. Mi fejünkre népet ültetél, Mint a barmok, terhelteténk; Nagy árvizeket ránk eresztél,

Sebes tűzön általmenénk. De te kihoztál, Uram, minket, Megenyhítél, megnyúgotál,

Templomodban azért tégedet Dicsérlek szép áldozattal.

7. - - -

8. Jertek, halljátok, hadd beszéljem Tinéktek, istenfélőknek, Amiket Isten tett énvélem,

Mily kegyesen tett lelkemnek! Hogy szájammal hozzá kiálték, Ottan meghallgata en-

gem, Azért beszédével nyelvemnek Mindenkor őtet dicsérem.

9. - - -

10. Légyen áldott a nagy Úr Isten Az ő nagy kegyességéért, Ki meghallgatott kérésem-

ben, És kegyelmesen hozzám tért!

Isten áldásával.