Kevésre van szükség

F

ontos gondolatot helyez a szívünkre mai igénk, ne felejtsük el az Úr tanítását (Péld 3,1-35). Tehát úgy foglalkozzunk vele, hogy zárjuk a szívünkbe, és őrizzük meg. Azért, hogy azután elő tudjuk venni, és használhassuk a mindennapokban. Az az ige segít, ami bennünk van, ami mélyen a szívünkbe íródik. Amit tudunk, azt lehet elővenni egy-egy helyzetben. Ha ismerjük az igét, valóban világosság lesz, mert felidézhetjük, átgondolhatjuk, és így meglátjuk, mit is mond témánkkal kapcsolatban. Azért adta az Úr a Szentírást, hogy használjuk.

Az Úrban való teljes bizalomra buzdít az ige. Isten a teljes szívet kéri. Nem elégszik meg félszívvel, de kilencvenkilenc százalékkal sem. Mégpedig értünk nem elégszik meg kevesebbel. Ha nem Ő tölti be teljes szívünket, akkor a gonosznak is marad hely. Isten nem osztozik, de nekünk is az a jó, ha Ő tölt be teljesen. Ahol helyet hagyunk a gonosznak, az olyan, mint a hátratekintés. Még vonz a bűn, a régi élet. 

Aztán veszélyes is a félszívű hit, mert a gonosz, ha meglátja, hogy nem foglalta el a szívünket az Úr Jézus, visszatér. Ne engedjük, hogy a régi élet visszajöjjön, de csak akkor marad távol, ha az Úr lesz a Gazdája életünknek.

Összefügg az eddigiekkel, amit Salamon kér: ne a magad értelmére támaszkodj! A magam értelme helyett bízzak az Úrban. Pont az ellenkezőjét látni manapság. Egyre jobban a tudásunkra építünk, magunkban bízunk. Azonban látható ennek az eredménye. Ennek ellenére mégis hányszor csak az értelmünkre támaszkodunk. Az ige azt kéri, bízzunk az Úrban. Bízzunk Benne teljes szívvel próbákban, döntésekben egyaránt. Aki korábban is megtapasztalta az Úr hatalmát, átélte segítségét, az könnyebben bízik. Bár a kísértő mindig suttogja: az régen volt, a mai problémád más, itt már Isten sem tud segíteni. Ezt ne higgyük el, hanem inkább erősítsük szívünket az igével. Merjük megvallani: hiszem, hogy az Úr ma is ugyanaz. Ő ma is meg tud szabadítani, ma is képes változtatni, és van hatalma megoltalmazni

Minden utadon gondolj Rá. Minden utunkon - a hívőnek nincsenek magánútjai. De nem is akarok Nélküle sehová se menni. A tanítvány mindig az Úrral együtt akar haladni. Sem megelőzni nem akarom, sem lemaradni Tőle. Mindig mögötte maradni, ez a cél. Ha Vele maradok, Ő igazgatja útjaimat. Hogyan? Előttem jár, és mint jó Pásztor, vezet. És ha figyelek a vezetésre, ha mindig oda megyek, ahová Ő megy, nem térek le a jó útról. Az Úr mindig füves legelőre vezet, és csendes vizekhez terelget.

Aki ismeri az Urat, annak hála van a szívében. Tudja, hogy mindent Neki köszönhet, minden az Ő ajándéka. Ezért ő is ad, a jövedelméből is. Nagyon lényeges, hogy adjunk erőnkből, időnkből az Úrnak, de az ige rámutat arra, hogy az anyagi javainkból is adjunk Neki. Adjunk Isten országa építésére. A megélhetésünket is Tőle kapjuk, és aki ad az Úrnak, aki a tizedét, sőt, mindenét az Úr rendelkezésére bocsátja, az nem fog elszegényedni. Isten gondoskodik róla. Aki hittel mindent rábíz az Úrra, annak nem kell félni a megélhetéstől. Mennyi ígéret hangzik el, ami arról tesz bizonyságot, hogy Isten az övéinek az anyagi életéről is gondoskodik. Mindez jelzi, hogy nekünk nem kell felvenni a versenyt a világgal, mert az Úrnak gondja van ránk. Itt azt olvassuk, ha mindent leteszünk a kezébe, bőven megtelnek csűrjeink. Isten országában bőség van. Ez a bőség a Vele való élő kapcsolat eredménye.

Isten országa nem az emberi kutatás, a képzettség, hanem a gyermeki hit előtt tárul fel (Lk 10,21-42). Aki hittel közeledik az Úrhoz, az egyre többet lát belőle. Annak a szívéből távozik a félem és az aggodalom. Az tudja, hogy nem emberektől, emberi véleményektől, trónoktól függ az élete. Isten mindenek felett Úr. Aki követi Jézust, az mindig megtapasztalja hatalmát, gondoskodását, oltalmát, szabadítását.

Az Úr Jézus hálát ad az Atyának a tanítványokért, azokért, akik gyermeki hittel indultak el hívó szavára. Ezek a tanítványok nem az akkori társadalom kiemelkedő alakjai voltak. Egyszerű emberek, Isten rájuk bízta az örömhírt, azokra, akik hittel átveszik és hittel tovább is adják. Azt is megláthatjuk, hogy Isten országának titkai nem emberi kutatás által tárulnak fel, hanem kijelentés által. Az egyszerű bűnös, kegyelemre szoruló ember előtt tárul fel Isten világa. Aki segítségre szorulóként érkezik, az megtapasztalja az Úr kegyelmét. Az meglátja a keresztet, és felragyog előtte Jézus szenvedő alakja. Aki a keresztre néz, az meglátja: ezt érdemlem én, és hálát ad, hogy Jézus helyette elszenvedte az ítéletet.

Milyen jó látni, hogy az Úr Jézus az igazi irgalmas samaritánus. Ő nem megy el mellettünk, és mindent megtesz, mindent odaad gyógyulásunkért. Azért jött, hogy megkeressen és megmentsen, mindabból, amibe ez a bűnös világ belesodort. A világ ma is megsebez, és gyakran magunkra hagy. Mennyi lelki sebet kapunk, és nincs, aki azt begyógyítsa. De az ige bizonyságot tesz: eljött az igazi Samaritánus, Ő begyógyítja a lelki sebeket is. Új élettel ajándékoz meg. Ő a felebarát, a mi Barátunk.

Azt is üzeni, hogy azért könyörül rajtunk, hogy ezentúl Neki éljünk, és úgy éljünk, ahogyan Ő. Legyünk mi is felebarátjai azoknak, akik keresik életük megoldását, akik fel akarnak állni a padlóról, új életet szeretnének kezdeni.

Márta és Mária története azt erősíti, hogy valóban elég, ha az Urat keressük, és Rábízzuk magunkat. Valóban Őreá van szükségünk. Márta úgy gondolta, neki kell gondoskodnia a jelenlevőkről. Neki kell mindent elrendezni, és közben belefáradt és kiborult. Nem tőlünk, nem emberektől függ az életünk, hanem az Úrtól. Nem tudom, Márta jelen volt-e, amikor az Úr megvendégelte az ötezer embert, de mi már ismerjük a történetet és az Úr hatalmát. Ennek ellenére gyakran azt gondoljuk, hogy minden a mi munkánktól függ. Mária bemutatja, hogy azon fordulnak meg a dolgok, hogy időt szánunk-e az Úrra. Elé borulunk-e mint Mária? Aki mindig Őt keresi, az a jobb részt választja. Már nem kell magunkat törni, és aggódni, mert Neki gondja van ránk. Kevésre van szükség, és az a kevés mindenre elég. Kapcsolat Jézussal. A kevés, hogy mindig Őt keresem, Őt hívom segítségül, kezébe teszem, ami van, és akkor elég.

A kevés nem azt jelenti, hogy semmire sincs szükségünk, hanem azt, amit az Úr megtanított: mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Elég a mai kenyér. Nem versenyzek másokkal, nem akarom a holnapit is ma. Bízom benne, hogy megadja azt, amire szükségünk van.

"Imádkozzatok és buzgón kérjetek!"

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta

szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt

ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg

az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.