Bizonyosság

Amikor Isten elhívta Mózest, Áront adta mellé segítőnek, azóta is azt látjuk, együtt állnak az Úr elé (4Móz 17-33). Mindig együtt kérdezik, és közösen hallják Isten üzenetét és beszélik azt meg. Felcsillan ebben már az újszövetség gyakorlata, amikor Jézus kettesével küldi ki tanítványait Izráel falvaiba és városaiba. Az Úr nem egy emberre helyezi a szolgálat terheit, hanem ad mellé egy másik személyt, akivel meg lehet ezeket osztani.

Milyen jó ha ni is megtaláljuk azt, akivel együtt az Úr elé állhatunk, közösen kereshetjük akaratát, együtt olvashatjuk igéjét, és figyelhetünk Rá. Jó, ha a házastársak együtt tudják olvasni Isten Igéjét, ha együtt figyelnek az Úr szavára és azt meg is beszélik egymással. Ahogyan Mózest és Áront együtt szólította meg az Úr úgy akarja a mai tanítványokat is együtt megszólítani. Természetesen nem mindenki mellett van állandóan egy másik testvér, de meg kell keresni, azt, akivel időnként együtt lehet imádkozni és Igét olvasni. Szükségünk van arra is, hogy az Úrtól kapott látást megbeszéljük.

Az Úr kiválasztotta Kehát fiait a szent sátor hordozása körüli feladatokra, most pedig Mózesre bízza, hogy munkaköri, balesetvédelmi előírást adjon számukra. Isten közelségében magasfeszültség van, ezért nem mindegy hogyan és kik közelítik meg. Isten nem akarja, hogy a szent dolgok szolgálata közben haljanak meg. A szent dolgok azért adattak, hogy általuk az Úr szentsége vegye őket körül, hogy megtapasztalják jelenlétét, szeretetét. Kehát fiai teljes körű munkaleírást kapnak, meg van szabva pontosan mit és hogyan tegyenek. Az Úr szolgálatát is megfelelő rend szerint lehet és kell végezni, itt is szükséges megszabni a feladatokat. Kinek – kinek a számára meg van az a terület, ahol lennie kell, és azt nem lehet átlépni. Le kell győzniük a kíváncsiságukat is, amely arra indítaná őket, hogy megnézzék a letakart dolgokat.  A békességes élet feltétele, ha elfogadom az Úr által felállított határokat, ha elfogadom, nem kell nekem mindent tudni, mindennel foglalkozni, mert van ami nem rám tartozik.

A kijelölt nemzetségeknek is meg kell tanulni elfogadni, hogy Mózesen keresztül szól hozzájuk az Úr. Meg kell tanulni zúgolódás és ellenkezés nélkül végezni, azt, amit rájuk bíznak, ez akkor lehetséges, ha vezetőjük szava mögött meglátják és elismerik az Úr tekintélyét. Így kell meglátni nekünk is a Biblia írói mögött Isten jelenlétét és elfogadni, hogy nem egy ember szól most hozzánk, hanem rajta keresztül az Úr. Ha így tekintünk az Igére, az igehirdetésre, hogy benne nem egy másik emberrel, hanem Istennel van dolgunk, akkor nem fogunk mérlegelni, akkor nem mi döntjük el, mire hallgatunk és mire nem, hanem mindent komolyan veszünk, és aszerint cselekszünk.

Péter folytatja a tanítványok vezetését lelki életben való elmélyítését (1Pét 1,13-16). Kiemeli az  üdvbizonyosság fontosságát, amit nem érzelmekre, hangulatra, hanem Isten kijelentésére, az Igére kell építeni.  A kegyelem Isten ajándéka, tehát nem én érdemlem ki, hanem Jézus érdeméért kapom. Erre fel kell magunkat készíteni, mert a sátán el akar bizonytalanítani, és azt akarja belénk sugallni, hogy tőlünk függ. Hányan érdemeikre alapoznak, azonban mi csak a halált, a kárhozatot érdemeljük. Az örök élet Isten kegyelméből lehet a miénk. Aki elfogadta bűnei bocsánatát, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, annak örök élete van. A tékozló fiú az idegenben rádöbbent elveszett voltára, de meglátta, hogy még nyitva van az atyai ház kapuja, így hát bűnbánattal a szívében hazament. Amikor apja visszafogadta, nem voltak kételyei afelől, hogy megbocsátott-e az apja. A kételyeket űzzük el magunktól, mert ha az Úr hazafogad, akkor örökre az Ő gyermekei vagyunk. Tőle nem választhat el semmi. Tehát minden okoskodást félretéve reménykedjünk a kegyelemben, amit az Úr hoz, amikor megjelenik. Milyen csodálatos üzenet, az Úr ismét meg fog jelenni, újra eljön. Várjuk hát örvendező szívvel.

A kételkedés azt jelenti, nem vagyunk szabadok magunktól, mindig azzal foglalkozunk megbocsátott-e az Úr, van-e örök életem. De nem ez a feladatunk, hanem, mint Isten gyermekei az Ő szavára figyeljünk, Neki engedelmeskedjünk. Az első lépés, hogy tudom Isten az Atyám, Hozzá tartozom, így más hangokra nem hallgatok. A gyermek se hallgat mindenkire, hanem csak a szüleire.  Tehát Péter azt kéri, hogy a régi élet vágyait utasítsuk el, ezek már idegen hangok, számunkra a jó Pásztor hangja a mérvadó.

A tanítványok számára van feladat is, mégpedig, hogy szentek legyenek. De, itt nem az emberek által szentté nyilvánított személyekre kell gondolni, hanem arra, hogy a magunk helyén engedjük, hogy az Úr formáljon és az Ő akarata érvényesüljön az életünkben. Nem mi szenteljük meg magunkat, hanem ezt az Úr végzi el bennünk Szentlelke által. Minél jobban Krisztus lénye hatja át az életemet annál jobban meg fog látszani a magatartásomon is, hogy Hozzá tartozom, hogy nem a világ, hanem Isten akarata a mérce számomra.

AZ ÜDV

1. Az üdv, mit Krisztus Jézus ad,

Örök, teljes, szabad.

E szent örökséget,

Szívem, fogadd el teljesen!

2. Bízzál az Úr szavába’ hűn,

Mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész,

Mint hinné emberész.

3. Az Ige tisztán hirdeti,

S az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott

Megváltó Krisztusod.

4. Váltsághalála, élete,

Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi,

Míg végbe nem viszi.

5. Úr Jézus, szívem itt hozom,

Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek,

Rólad vallást teszek!

Isten áldásával.