|
A
|
szentsátort elkészülte után, a használatba
vétel előtt Mózes fölszenteli berendezéseivel, és az oltárral együtt (4Móz
7,1-47). Akkor lesz igazán kész, amikor megtörténik a fölszentelés. Tulajdonképpen
az Úr jelenléte szenteli föl, és az olaj, amit a szenteléshez használnak, a Szentlelket
szimbolizálja. Minden akkor lesz igazán
kész, ha az Úr megjelenhet és birtokba veheti. Így lesz a hajlék, Isten
hajléka. Mindez jelzi, hogy nem közösségi házat építettek, hanem gyülekezeti
helyiséget. Ami által a gyülekezet és Isten között kapcsolat jön létre. Isten
jelenlétébe helyezkedve gyógyul az életük, itt nyernek új látást.
Izráel fejedelmei és családfői hálaáldozatokat vittek az Úr elé.
Javaikból vittek az Úr elé, így köszönték meg a szabadítást, a hajlékot, Isten
vezetését, oltalmát. Nem voltak ezek magától értetődőek, tudták mindent
Istentől kaptak, és így köszönték meg Neki. Mi hogyan köszönjük meg Isten
ajándékait. Egyáltalán tudjuk-e milyen ajándékokat kaptunk Tőle. Miután elolvassuk,
ezeket a sorokat tartsunk csendet és nézzük meg, milyen ajándékot kaptunk, majd
adjunk értük hálát az Úrnak. Hálát az tud adni, aki már kapott valamit, ha nem
kaptunk semmit, vagy nem vagyunk tudatában, mert mindent magunknak
tulajdonítunk, akkor nincs mit megköszönni.
Az áldozatok felvonultatása rendben történik, nincs rohanás, kapkodás,
beelőzés, mindenki kivárja a sorát.
Mindegyik törzs másik napon járult az Úr elé. Mindegyikre volt ideje és
türelme az Úrnak, így mehetünk mi oda, nem kell versengeni, mindenkire van
ideje Urunknak. Ezek az ajándékok nagy értéket képviseltek, mégis le tudtak
róla mondani, mert nagyobb kincset nyertek az Úrtól. A hajlék önmagában is
óriási érték, mert megtapasztalták, hogy ott rendel Isten, ott állhatnak elé,
és onnan jön gyógyulás életükre. Ott csendesedhetnek le, ott nyerhetnek
békességet. A találkozás helye a szentsátor, a templom, ma is.
Péter apostol új életformának tekinti a keresztyénséget, amely minden
területre kihat, átjárja mindennemű emberi kapcsolatainkat (1Pét 3,1-7).
Beszélt már a társadalomhoz való viszonyról, tárgyalta a szolgák helyzetét, és
rámutatott a Krisztusi magatartásra, most pedig a házasságról beszél. Fontos
terület ez mert itt van a legtöbb alkalom a bizonyságtételre. Péter úgy látja,
felelősek vagyunk egymásért, és azt ami jót az Úrtól kaptam, a házastársam
számára is adjam tovább. Tudni kell, hogy az akkori gyülekezetekben gyakran
előfordult, hogy a pogány házastársak közül az egyik Jézus követője lett, a
társa azonban még megmaradt a pogányságban. Ez ilyen házastárs, - és úgy
látszik több volt a hívővé lett feleség-, számára ír az apostol.
Hangsúlyozza, hogy a krisztuskövető ember más, mint a többi ember. Ő már
nem a külsőségekre helyezi a hangsúlyt, nem elsősorban a megjelenésével akar
hatni, mert nem hódítani akar, hanem Jézus számára megnyerni. Ez azonban nagy
különbség. Mivel lehet megnyerni a társunkat Krisztusnak? Krisztusi
magatartással, istenfélő, tiszta élettel. Nem mindig a beszéd, az Ige idézése
vált ki hatást, hanem sok esetben a szó nélküli, szeretetből fakadó cselekedet.
A hívő ember életében átalakulnak az értékek, már nem az ékszerek, a
kozmetikai cikkek kerülnek a középpontba, hanem a szelíd, csendes szív. Az Úr
Jézus is azt kérte tanuljuk meg Tőle, hogy Ő szelíd és alázatos szívű. Nem
mindig könnyű szelídnek lenni, de Urunk is a maga szelídségével közelít
hozzánk. Másrészt jó, ha tudjuk, ezek a tulajdonságok értékesek isten előtt is.
Mert számunkra az a legfontosabb, hogy Isten előtt értékes legyen az életünk.
Péter a férfiakra is kitér, nem csak a nőknek mondja meg a véleményét, tehát
nem elfogult, világosan rámutat, hogy a férfiak legyenek megértők feleségükkel
szemben. Az Ige gyengébb edénynek írja
le, a feleséget, ami azt jelzi, törékeny, ezért vigyázni kell rá. A férfi
feladata, hogy óvja házastársát. Hangsúlyozza még az apostol a tiszteletet, ami
szintén fontos építő eleme a házasságnak.
Az Úr csodásan működik
1.
Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:
Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.
2.
Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.
Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.
3.
Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:
Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése