Istennek szentelve

A

 pusztában Isten kialakítja népe közösségi életét. Meghatározta az istentisztelet helye körüli szolgálatokat, kiválasztotta azt a törzset, amelynek tagjai végzik ezeket a feladatokat. Láttuk, hogy Isten számára fontos a házasság, annak tisztasága a benne való hűség. A tegnap olvasott törvény is a házasság védelmében két ember kapcsolatának a megszilárdítása érdekében született. Mindezen törvények és rendelkezések azonban Istenre irányították a nép szívét, nem a törvényeken, hanem az Úrral való kapcsolaton volt a hangsúly. A nép akkor tud törvény szerint élni, ha életének középpontja Isten. Így van ez ma is, akkor lesz áldott és Igeszerű az életünk, ha Ő van a középpontban, ha Neki élünk, Őt dicséri és szolgálja életünk.

A közösségi istentisztelet mellett isten lehetőséget biztosít az egyéni elcsendesedésre, a mélyebb Vele való közösségre (4Móz 6,1-21). A názírfogadalom lehetőség azok számára, akik többre vágynak, akik mélyebbre akarnak jutni Isten megismerésében, akiknek fontos az egyéni kegyesség. A názírfogadalom szerint való élet szabályait is meghatározta az Úr. Nem úgy végzik, ki mint akarja, hanem Isten rendje szerint.

Az egyéni kegyesség lehetősége bontakozik ki, az elmélyülés, de mindez nem öncélú, nem a félrevonuláson van a hangsúly, hanem az Úrnak való odaszenteltségen. Valaki egy időre, egy konkrét céllal Istennek szenteli magát. Ez az odaszentelés elcsendesedést, a zajtól való félrevonulást is jelent, ebben a félrevonultságban keresi Isten akaratát, majd elvégzi a tőle kapott feladatot. Ilyen názír volt Sámson, Keresztelő János, akik már születésük előtt odaszenteltettek az Úrnak. Őket már születésük előtt kiválasztotta és elhívta az Úr a vele való mélyebb közösségre és a speciális szolgálatra.

A názársígnak külső jegyei is voltak, meglehetett őket különböztet a külsejük alapján. Ez a megkülönböztetés is hirdette, hogy ők most Istennek vannak szentelve, kivonták magukat az élet megszokott rendjétől, feladatuk van. A külső jel védelmet is biztosított a fogadalom megtartásához, mert például a hajviseletről is látták, hogy valaki názír, és akkor ügyeltek, hogy segítsék a fogadalom megtartásban.

Az Úr nemcsak a názíroknak, hanem nekünk is lehetőséget kínál az egyéni kegyességre. Felkínálja, hogy vágyjunk és akarjunk félrevonulni, egy bizonyos időre megállni, és csendben Neki szentelni magunkat. Szükségünk van a megállásra, elcsendesedésre, feltöltekezésre. A tanítvány egész élete lehet az Úrnak szentelt, élhetünk mindig az Ő jelenlétében. A most olvasott törvény védi és segíti a názírt fogadalma teljesítésében, vajon mi segítjük-e a mellettünk lévőt, aki szeretne félrevonulni Igét olvasni, imádkozni? Megteszünk-e mindent azért, hogy a másik megtalálja a maga csendes helyét, belső szobáját, hogy egy időre az Úrral lehessen?

A názírok nem fogyasztottak alkoholos italokat, azonban fogadalmuk megtartásához a környezet segítségére is szükség volt. A názírt nem kínálták alkohollal, tehát olyan közeget biztosítottak a számára, amelyben fogadalma szerint élhetett. Tudunk-e mi olyan környezetet biztosítani, amelyben megvalósulhat a józan, tiszta életvitel. Tudjuk-e segíteni azokat, akik szenvedélybetegségből akarnak szabadulni, akik letennék a poharat, akik abba akarják hagyni a dohányzást? Nem elég felszólítani a másikat, hogy tegye le a poharat, hanem segíteni is kell. Rajtunk is áll, hogy a szabadult megmaradjon a szabadításban, hogy megerősödjön az új életben.

Az első keresztyének a Római Birodalomban éltek, Pál apostol már többször is ült a rendszer börtönében, és ennek ellenére a másik nagy apostol Péter, nem a hatalom elleni lázadásra szólít fel, hanem a bizonyságtevő életre. A tanítványok feladata, hogy másságukkal tegyenek bizonyságot. Jézus tanítványai nem lázadók, hanem a társadalom engedelmes, szolgáló, rendezett életű tagjai. A polgári törvények a hívőkre is vonatkoznak, azoknak pontos betartása is lehet bizonyságtétel. A keresztyének csak abban az esetben kerültek összeütközésbe koruk törvényeivel, ha Jézus megtagadására az uralkodó istenítésére kötelezték őket.

Sokfelé támadták Jézus tanítványait, mert az addig megszokott életformától eltértek, a bálványimádás, a kicsapongó, szabados életforma már nem volt rájuk jellemző. Péter azt kéri, hogy a támadások közepette is jót cselekedjenek, így mutassák fel, hogy életük nem romboló, hanem építő. Jézus mai tanítványainak is az élete építő jellegű. Azért vagyunk itt, hogy általunk a feltámadott Úr, gyógyítsa, építse az emberek életét, a társadalmat. Fel kell mutatnunk, hogy a válságokkal küszködő ember számára, ma is az egyedüli megoldás Jézus Krisztus. Csakis általa gyógyulhat meg az életünk, állhatnak helyre emberi kapcsolataink. Sőt a krisztusi életforma a gazdaságra is pozitív hatással lehet. A becsületes, mértéktartó élet vezet ki a mélységből, és lendít előre. Ha nem vesszük komolyan Jézust, a megváltót és nem hívjuk segítségül, akkor hamis megváltó fog érkezni, aki még mélyebbre taszít, és elválaszt az Úrtól.

A keresztyén életforma szabad élet, ami azt jelenti nem a körülmények, a szokások, a bűnök, hanem egyedül Jézus Krisztus irányít, és Ő határozza meg életvitelünket, tetteinket. A szabadság magában foglalja azt a képességet is, hogy képesek vagyunk felismerni mi az Isten szerinti jó, és merjük azt választani, másrészt tudunk a rosszra, az istentelenre nemet mondani. Tanítványként tisztelhetjük a másik embert, tudván, hogy Isten számára is jót készített, másrészt segíthetjük, hogy ezt a jót ő is megtalálja.

Azt az éltet vágyom élni

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.