Urunk kérdez: szeretsz-e, engem?

Ú

jabb számbavétel történik, Kehát fiait veszik számba a harminctól ötvenévesig terjedő férfiakat (4Móz 4,1-16). Azokat a férfiakat választják ki, akik alkalmasak a pusztában a szentsátor és annak berendezéseinek a hordozására.  Fel kell készülniük arra a pillanatra, amikor elindulnak, mert a puszta nem végállomás. Nem itt kell letelepedni, hanem tovább kell menniük atyáik földjére, az ígéret földjére.

A mi számunkra a világ jelenti a pusztát, nem itt telepedünk le, hanem folytatjuk utunkat a mennyei hazába. Nagy kísértés azonban, hogy Isten gyermekei leragadnak a puszta szépségeinél és kínálatánál. Ennek a világnak gazdag és csillogó kínálata van, amellyel magához akar kötni, el akarja érni, hogy itt telepedjünk le.  A puszta, a világ, mindenkor veszélyeket rejteget a keresztyének számára. Ezért óv tőle János apostol: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete” (1Ján 2,15). A tanítványok Istent szeretik, ha a világot is, akkor Istentől már elhidegültek, mert Istent és a világot is szeretni nem lehetséges. Sőt a világ szeretete szembefordít Istennel, amint Jakab írja: „Nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak 4,4).

A szentsátort és felszerelését Kehát fiai nem érinthetik, ezért Áron és fiai készítik fel az indulásra. Áron és fiai szedik szét és csomagolják be a sátort és az istentisztelet eszközeit. A vándorlás során megfelelő módon kell szállítani a szent tárgyakat, és vigyázni kell rájuk. Ránk nem tárgyak bízattak, hanem az evangélium, amihez fogható drága kincs nincs a világban. Ezért nekünk is ügyelni kell rá, erre bátorítja Pál Timóteust: „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által” (2Tim 1,14).

Péter levele rámutatott, hogy Jézus tanítványai célbaérkezésükkor hervadhatatlan örökséget vehetnek át. Ez örömmel tölti el a szíveket, és erőt ad a próbákban való helytállásra. A próba nem örömteli, hanem szenvedéssel jár, de ezek elhordozásához az Úr ad erőt. Kísértések is jönnek, mert az ellenség mindent felhasznál elbuktatásunkra. Olyan helyzeteket generál a gonosz, amelyekben a hívők meginoghatnak, felmerülhet bennük a megalkuvás, a kompromisszumkötés a könnyebbségekért, előnyökért, vagy a szenvedés elkerülése érdekében. Ez a fajta kísértés ma is jelen van, az életpályán való előrehaladás, az érvényesülés, vagy a munkahely megtartása érdekében azt kéri, ne tartsuk magunkat Isten akaratához. Besugallja a szívünkbe, hogy egy kis hazugságot, csalást, senki nem vesz észre. Máskor egy kis jövedelem kiegészítést kínál, ha előnyhöz juttatunk olyanokat, akiknek az nem jár, vagy nem soron kívül jár. Amikor Isten akarata helyett a világ kívánságának, annak törvényeinek engedünk, hűtlenné válunk az Úrhoz. Péter csak leült melegedni a tűz mellé, és ott sem tett semmi rendkívülit, csak kényelme érdekében letagadta, hogy ismeri az Urat. A megszerzett előnyök, kényelmek, a jelenlegi életszínvonal megtartása könnyen vezethet tagadáshoz. Aki azonban rátekint, ezeket a kísértéseket legyőzheti az Úrral a gonosz minden csábításnak ellen lehet állni.

Miért van szükség kísértésre, próbára? Mert a hitünk értékét ezek adják meg. A próbák közt tisztul ki életünkből a salak és válunk az Úr kezében értékké. Amikor az Úr megjelenik, milyen csodálatos is ez, Péter tudja, hogy meg fog jelenni az Úr, vissza fog jönni, és akkor a kísértések és próbák közt hűségesen megmaradtakat dicséretben részesíti. Ugye milyen jól esik, amikor a tanár, vagy a főnök dicséretben részesít minket, mennyivel csodálatosabb lesz, amikor az Úr részesít dicséretben.

A levél címzettjei arról nevezetesek, az terjedt el róluk, hogy szeretik az Urat. Szeretik annak ellenére, hogy nem látták, és hisznek is Benne. Hányan mondják, nem hiszünk, mert nem látunk, és Péter most értékeli ezek hitét és szeretetét, felismeri, hogy lehetséges hit által szeretni az Urat. Tamásnak azt mondta az Úr Jézus: „boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29). Szeretem-e Jézust? Ez a vasárnap kérdése, mert ennél fontosabb nincs, hiszen Pétertől is ezt kérdezte a feltámadott Úr: „szeretsz-e, engem” (Jn 21,16)? A választ neked kell megadni erre a kérdésre.

Adjunk hálát mindnyájan

1. Adjunk hálát mindnyájan Az Atya Úr Istennek, És mondjunk dicséretet Mi teremtő Istenünknek, Ki egybegyűjte most minket, Hogy ünnepet szenteljünk, És szent Igéjével éljünk.

2. Ó, kegyes Atya Isten, Te vagy Úr mindenekben, Ki megjelentéd magad Szent igédben itt e földön, És sok csudatételidben, A te áldott Fiadban, Mi kegyes Idvezítőnkben.

3. Légy kegyelmes minékünk A te áldott Fiadért, Az Úr Jézus Krisztusért, Mi szentséges Megváltónkért, És ne állj bosszút mirajtunk A nagy hitetlenségért, Fertelmes sok bűneinkért!

3. (De szentelj meg bennünket, Bírj és segíts meg minket, Gerjeszd fel mi lelkünket És a mi gyarló szívünket, Hogy téged megismerhessünk, Segítségül hívhassunk, Néked hálákat adhassunk.)

4. Világosíts meg minket A Szentlélek Istennel, Hogy szépen tündököljék Bennünk az evangyéliom, És erősíts meg, Úr Isten, A te áldott Igéddel Minden tévelygések ellen!

5. Te igazgasd elméjét És minden tanúságát, Vezéreld útát, nyelvét A mi lelkipásztorinknak, És oktassad elméjüket A te szent beszédedet Figyelmesen hallgatóknak.

6. Tarts meg minden időben Minket az igaz hitben, És igaz értelmében A szent evangyéliomnak; Légyen foganatos köztünk A te kegyes beszéded, És minden jóra intésed.

7.      Hogy sok népek tehozzád Megtérjenek bűnükből És téged szolgáljanak Az ő szívükből-lelkükből; Hogy mindenek imádjanak S csak téged tiszteljenek, Hogy örökké élhessenek.

Isten áldásával.