Példás élet

M

ai ószövetségi résztől talán egy kicsit idegenkedünk és furcsának találjuk (4Móz 5,11-31). Az is lehet, hogy átsiklunk fölötte, hiszen mi már egy más korban élünk, mit is mondhatna ez számunkra. Azonban mégis próbáljuk odahajtani szívünket és keressük, kérdezzük Atyánkat, mit is mondasz ma nekem? Mert ezen Igék által is van üzenete számunkra, ha jól figyelünk, kigyulladhat egy szó, egy mondat és frissé lesz, Urunk jelenlétét közvetíti számunkra.

Azt láthatjuk, hogy Isten számára fontos a házasság, a hűség és a tisztaság. Ő két különböző nemű embert kapcsol egybe a házasság szövetségében, úgy látja, hogy ketten lesznek egy testté. Ennek a misztikus kapcsolatnak a védelme jelenik meg itt, már a pusztában, ad az Úr olyan törvényeket, amelyek által védi ezt a kapcsolatot. Mert ez a törvény sem az ember ellen, hanem értük, a kapcsolatuk védelméért születik. Azért fontos, hogy Isten körülvegye a házasságot védelemmel, mert az Izráelt körül vevő népek között másképp élték meg a férfi és nő kapcsolatot. Isten népe számára nem lehet a világ szokása és gyakorlata a minta. Számukra Istenük hűsége és szeretete a példa.

Azt is lássuk meg, hogy a házasságnak van ellensége, a gonosz, aki kételyt támaszt, féltékenységet szít, vagy a házasságból való kitörésre ösztönöz, hamis vágyak alapján. Számomra az a lényeges ebből a részből, hogy az Úr színe elé állnak. Nem a férj, de nem is a pap dönt, hanem oda viszik ügyüket az Úr színe elé, hogy Ő, aki mindent tökéletesen lát és megvizsgál, hozzon döntést.  Ebben a lépésben benne van, hogy hiszik, Isten jelen van és foglalkozik velük. Milyen jó látni, hogy minden dolgainkkal oda lehet menni az Úr elé. Sőt Igénk arra akar bátorítani, hogy vigyük az Úr színe elé életünk minden rezdülését. Sőt ne csak utólag menjünk elé, amikor valamit tisztázni kell, hanem már előre vigyük oda kérdéseinket, keressük mindenben az Ő akaratát. Merem mondani mennyivel kevesebb probléma lenne a családokban, közösségekben, gyülekezetekben, ha előre és együtt mennénk az Úr színe elé. Tehát ne utólag menjünk és kérjük, hogy tegyen az Úr igazságot, hanem mindennap járuljunk színe elé, és ott beszéljük meg a vitás kérdéseket is. Az Úr jelenlétében lecsillapodik a szívünk és másképp látjuk dolgainkat és önmagunkat is. Állítsuk magunkat ma is az Úr színe elé, és majd onnan lépjünk ki mások elé. Emlékezzünk, amikor az Úr Jézus a hegyen elváltozott, majd lejött onnan, mindenki látta rajta, hogy az Atya színe elől jön, mert sugárzott. Az Úr színe elől ragyogó arccal és sugárzó szívvel mehetünk tovább. Ha így megyünk, akkor gyógyító, előbbre vivő lesz az életünk.

Péter folytatja levelét, amelyből megtudtuk, hogy Isten Jézust adta alapként, Akire ráépíthetjük az életünket (1Pét 2,7-12). Sőt azért adta, hogy építsük is Rá, mert amíg ez nem történik meg, veszélynek vagyunk kitéve. Lehet az életépületünk nagy és szemet gyönyörködtető, de ha nem Jézus az alap, nem biztonságos és életveszélyessé válik. Mert jönnek az élet viharai, amelyek megpróbálják épületünket, és ha nem igazi alapon nyugszik, összedől a ház. Tehát Péter azt mondja, hogy akik megismerték az Úr Jézust, hisznek Benne, azok új alapra helyezték életüket. Egy új tartós alapra, amely maga az Úr. Ezt az alapot drága kincsnek nevezi az apostol, drága kincs, amit a könyörületes Atyától kaptunk. Ezt nem mi szereztük meg, hanem Isten adta bele a világunkba, ez által felfedezhető, és rajtunk múlik, hogy az Istentől felkínált alapot elfogadjuk-e és ráépítünk-e, vagy maradunk a homoknál.

Csodálatos, hogy akik megkapták a hit ajándékát, azok Isten tulajdonai, az Ő népe lesznek. Nincs csodálatosabb, mint Hozzá tartozni, mint az Ő tulajdona lenni, mert Nála jobb Gazdája nem lehet az életünknek. Hiszen Ő örök-életre őrzi meg azt. Az Övéinek új életprogramja is van, most már nem a világ, de nem is testi vágyak kényszere alatt élünk, hanem az motivál, hogy Gazdánk tetteit elmondjuk másoknak. A keresztyén tanítás elsősorban bizonyságtétel, arról, amit az életünkben elvégzett az Úr.  Tehát nem mindenkinek az a feladata, hogy gyülekezetben hirdesse az Igét, de amit az életünkben Isten elvégzett, arról mindenkinek bizonyságot kell tenni. Ahogyan a samáraiai asszony is tette.

Az egyik fordítás a tizenkettedik verset így adja vissza: „Példás életet éljetek a pogányok között” (12). Tehát nem csupán szavakkal, hanem elsősorban az életvitelünkkel tehetünk bizonyságot. A levél olvasói pogány közegben éltek, és a Krisztustól kapott új és más életgyakorlatuk bizonyságtétellé lett. Ahogyan éltek, arra odafigyeltek. Adja Urunk, hogy a mai tanítványok életére is oda lehessen figyelni, hogy példa és minta lehessen mások számára, a sok hajótörött élet számára.

 Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! s

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3.      Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!

Isten áldásával.