Rendezés

A

 Sinai–hegy tövében Isten megkezdi Izráel néppé formálását. Eddig olvastuk a szent dolgokkal való törődés szabályait, ma már az egymásért való felelősségről hallunk (4Móz 5,1-10).  Az Úr számára az élet a fontos, hiszen Ő alkotta és bízta ránk. Ezt az életért való felelősséget munkálja ki Izráel fiaiban is. Az önközpontúságtól elvezeti őket a másik ember a közösségért való felelősség hordozás felé. Az önközpontúságból úgy gyógyulunk ki, ha az Úr kerül életünk középpontjába. Ezt ábrázolta ki a szentsátor középre kerülése a táborban. Azt jelezte, hogy most már nem önmaguk, hanem Isten körül forog az életük.  Erre a központ és szemléletváltozásra nekünk is szükségünk van. El kell jutnunk oda, hogy ne magunk körül forogjunk, hanem az Úr körül, hogy Ő legyen életünk középpontjában, és mindig az Ő akaratát keressük.

Amikor ez megtörténik, és már Isten válik számunkra a legfontosabbá, akkor kezd a másik ember élete is fontossá válni. Izráel fiai is most tanulják meg, hogy törődjenek egymással, óvják a másik életét, védjék a közösséget.  A táboron kívülre küldés nem azt jelentette, hogy nem törődtek velük, hanem azt, hogy az elkülönítés által védték a többieket a testi és lelki fertőzéstől. Ez egy óvó magatartás, amelyre ma is szükség van. Ha megbetegszem, vagy olyan probléma ér, amely a másik embert is veszélyezteti, akkor vigyázok, hogy őt ne érje baj. Meg kell tanulni védeni a másik ember életét is. A mai modern kor sok olyan dolgot felszínre hoz, amivel másokat is fertőzünk. A dohányos ember nemcsak a saját életét mérgezi, hanem mindazokét, akik mellette tartózkodnak, az autók égéstermékei is a levegőbe kerülve mindenki életét veszélyeztetik. A kismama, amikor egészségtelenül él, és mérgező anyagokat juttat a szervezetébe nemcsak magát, hanem a magzatot is károsítja. A Jézus Krisztust követőknek fel kell mutatni, egy felelős az életet védelmező magatartást, életformát. Amikor az Úr kerül életünk középpontjába, felelősségteljessé válik minden tettünk.

A további versekben mélyül az egymásért való felelősségvállalás, mert az Úr elrendeli a másiknak okozott kár jóvátételét. Ezáltal a megelőzés is hangsúlyossá válik, mert a jóvátételnek lehet visszatartó ereje. De ha ez nem is történik meg, mert az ember szíve gonosz, akkor vállalni kell tetteink következményét. Következmények nélkül nem lehet vétkezni, a bűnnek mindig van következménye. Döbbenetes, ahogyan az Úr maga ellen elkövetett véteknek tekinti a másik ember ellen elkövetett bűnt. Így Isten felé és a másik ember felé is rendezni kell. Az Újszövetség pedig arról tesz bizonyságot, hogy az Isten felé fennálló tartozásunkat Jézus Krisztus magára vállalta és a kereszten kifizette. Milyen csodálatos, hogy nem nekünk kell ezt vállalni, hanem Ő elrendezte. Azonban a kegyelem azt is eredményezi, hogy amit és amennyire lehet, a régi életünk vétkeit rendezni kell.  A megtérés nemcsak azt jelenti, hogy Isten megbocsát, és én most már új életet kezdek, hanem azt is, hogy megpróbálom rendezni a kapcsolataimat, jóvátenni az okozott kárt, ott ahol még lehet. Az Úr Jézus a Hegyi Beszédben szintén ezt erősíti meg, rámutat, nem lehet  vallásoskodással elintézni a dolgokat, hanem őszinte megbocsátásra, és rendezésre van szükség. „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar” (Mt 5,23-25). Vegyük komolyan Urunk felszólítását és igyekezzünk hamar megbékülni, addig, amíg van lehetőségünk.

Péter apostol újra hangsúlyozza, hogy akinek az életébe bekerült Isten igéje ott új élet indul el (1Pét 2,1-6). Mert az Ige maradandó, olvastuk tegnap, és ez azt jelenti, hogy az évezredek viharaiban is fennmaradt Isten Igéje, pedig mennyi mindent meg tett az ember ellene. Semmit nem akart olyan igyekezettel elpusztítani, mint a Bibliát. Mégis itt van, kezünkbe vehetjük, olvashatjuk. Úgy is megmaradt az Ige, hogy ma is ugyanolyan erő működik benne, mint Péter korában. Isten Igéje megőrizte magában az életet, így ha bejut a szívünkbe, új életet hoz létre, újjá születünk általa. Az újjászületés Isten munkája, de a megszületett élet gondozása, táplálása, a növekedés biztosítása a mi feladatunk.

Mit kell tennünk a növekedés érdekében? Azt mondja az apostol, hogy a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok. Vagyis táplálkozni kell, de nem mindegy mit adunk enni egy csecsemőnek. A nem megfelelő táplálék kárt okozhat a számára. Így kell a frissen megtért ember számára is megfelelő táplálékot biztosítani. Az újjászületett ember tápláléka Isten Igéje, azonban nem mindegy melyik részeket kezdi valaki olvasni, hiszen vannak nehezebben érthető fejezetek, van benne kemény eledel. Ezért inkább evangéliummal kell-kezdeni. A Márk evangéliuma rövid és tömör, azonban jó táplálék, mert bemutatja számunkra az Úr Jézus Krisztust. Úgy ismerhetjük meg általa Urunkat, mint oroszlánt, Aki az erőt és dinamizmust hozza el világunkba. Ezt az erőt a gonosz a bűn elleni harcban veti be, és a betegek és rabok felszabadítására fordítja. Márk evangéliuma megtanít a most fontosságára. Elvezet a halogatástól az azonnali cselekvésig, hiszen gyakran fordul elő benne, az azonnal kifejezés.

Péter is hangsúlyozza a rendszerességet, mert nem csak a táplálék minősége a fontos, hanem az étkezés gyakorisága is. Amint a testet rendszeresen, minimum naponta háromszor kell táplálnunk, úgy szükséges a megfelelő lelki növekedéshez is a gyakori Bibliaolvasás.

Járuljatok őhozzá, írja Péter, ezzel azt akarja mondani, hogy mindennap menjünk az Úr elé imádság és Bibliaolvasás által. Tehát a Szentírás olvasása nem megszokásból történik, hanem azért végezzük, mert általa Isten jelenlétébe kerülünk, és feltöltekezünk. A Biblia számunkra a lelki töltőállomás, belőle kapjuk meg mindazt, ami lelki növekedésünkhöz, tisztánlátásunkhoz szükséges. Másrészt, aki felkeresi, aki Hozzá menekül, aki segítségül hívja és Vele éli az életét az soha nem szégyenül meg, az célba ér és  győztes lesz, akkor is ha a világ a vesztesek közt tartja számon.

Jézus, vigasságom!

1. Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!

2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!

Isten áldásával.