Nem könnyű
Mózes az Isten emberének élete. Ismét ellene támadnak (4Móz 16,1-19). Ezt a lázadást
Lévi fiai szítják, elegük van Mózesből és Áronból. Kórah, Dátán és Abirám akarják
átvenni a nép vezetését. Megdöbbentő, hogy Isten ítélete után, amely kimondta,
hogy nem mehetnek be csak a fiaik Kánaán földjére, nem magukba tekintenek. Úgy
gondolnánk, hogy bűnbánatot tartanak majd, elfogadják akaratát és igyekeznek
engedelmes életet élni. De nem ez történik, nem a maguk felelősségét keresik,
hanem Mózesre hárítják mindezt, és ők akarnak az élre állni. Úgy gondolják, ők
jobban tudják, mit kell tenni és mi a megoldás. Mást okolni könnyű, lázadozni,
zúgolódni könnyebb, mint lényünk mélyébe tekintve meglátni saját felelősségünket,
és kimondani, mindez miattam van.
Mózes válasza a lázadók számára bizonyságtétel. Elmondja, hogy itt nem
egyéni jelölés alapján mennek a dolgok. Az Urat nem önkéntes alapon szolgáljuk,
hanem Ő választja ki szolgáit. Istenhez csak az Ő választottja közeledhet.
Istent, ember meg nem közelítheti, mindig Tőle indul a kapcsolat felvétel. Ő
jelenti ki magát és szólít meg, erre a szóra válaszolhatok én. Így volt ez
Mózes életében is. Amikor a csipkebokor kigyulladt és Mózes elindult felé,
Isten szólította meg, ő pedig válaszolt a hangra. Most, így adventben számunkra
is lényeges, hogy megszólíthatók legyünk. Csendesedjünk el, és figyeljünk a
belülről, de felülről megszólaló hangra, hiszen Jézus Krisztusban mindnyájunkat
szólít az Úr. De, meghalljuk-e szavát? A sátán mindent megtesz, hogy elnyomja
ezt a szelíd és halk szót, külső és belső zajokkal vesz körül bennünket, de ma
hárítsuk el ezeket, és csak a hangra figyeljünk, hogy az Úr kegyelme
megérkezzék lényünkbe.
A bizonyságtételt követően az Úr színe elé állítja a lázadókat és rábízza
az ügyet az Úrra. Mózes nem akar saját hatalma által megszabadulni az ellene
fordulóktól. Hanem az Úrra bízza
ügyüket. Isten majd kijelenti kit választott ki, kivel akar beszélni. Mi is megtanulhatjuk
így rábízni magunkat. Ne mi akarjunk megszabadulni a kellemetlen személyektől,
hanem engedjük, hogy az Úr kijelentse magát, és elrendezze dolgainkat.
Ez a csoport nem akarja békés úton rendezni nézeteltérését Mózessel,
elutasítják közeledését, és zsarnokká nyilvánítják. Ezeknek az embereknek
megvakította a látását a gonosz, az egyiptomi rabszolgaságot jó időszaknak,
Egyiptomot pedig tejjel és mézzel folyó földnek látják. Nagy baj, amikor a
múltat a jelen próbái miatt megszépítjük, és már nem úgy tekintünk rá, mint
Isten nélküli időszakra, amikor a bűn, a gonosz rabjai voltunk. Mi okozza ezt?
Elmarad a hála, az Úrnak való örvendezés és a kegyelem naponkénti
megtapasztalása. Aki ma is nagynak látja az Urat, annak a számára nem fog a
múlt megszépülni, hanem tudja, az le van zárva, örül a szabadulásnak, és az Úr
jelenlétének.
Advent első vasárnapja van, mai Igénk rámutat az Úr Jézus Krisztus
várásának fontosságára (2Pét 3,14-18). Ebben az időszakban még inkább
figyeljünk Urunkra, és várjuk hittel eljövetelét. De várjuk-e igazán? Ő van-e
szívünk középpontjában, vagy inkább a karácsony előtti vásárlási láz? Ne engedjük,
hogy a világ elvonja figyelmünket a legfontosabb eseményről, Krisztus
érkezéséről. Mert Ő ma is meg akar érkezni, be kíván lépni az életünk ajtaján.
Halljuk meg zörgetését és engedjük, hogy belépjen szívünkbe.
Azonban az sem mindegy miként várjuk. Péter azt írja tiszta és szent
élettel és békességben várjuk Őt. Bizony milyen könnyen kibillenünk a
békességből, pedig Urunk nem haraggal, és békétlenségben a szívünkben akar
velünk találkozni, hiszen a mi haragunk kiszorítja Őt. Haragos szívben nincs
hely az Úr számára, azonban még most megtisztulhatunk haragunktól. Az Úr drága
jelenléte tisztítson meg és töltsön fel bennünket, és tegye áldottá
adventünket.
Az ellenség is tevékenykedik, ezért kéri az apostol, hogy vigyázzunk, és
el ne veszítsük meggyőződésünket. Az Úr szava igazsága felőli meggyőződésünket
úgy őrizhetjük meg, ha mindig jelenlétében maradunk, ha növekedünk az Ő
megismerésében. Jézust pedig a vele való állandó és élő kapcsolatban
ismerhetjük meg.
Várj, ember szíve, készen!
1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen.
Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva
vártok, Betér hozzátok Ő.
2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált,
Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy
útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér
hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven
árad, S a szív üdvöt talál.
4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el:
tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De
mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése