Engedelmesség

T

ovább folyik a pusztában Izráel eligazítása a feladatok elosztása (4Móz 3,1-39). Isten szolgálatában mindenkinek van feladata, mivel mindenki Hozzá tartozik és Őt képviseli a saját életterületén. Előbb Áron családját ismerjük meg, majd a léviták törzsének szolgálatba állításáról olvasunk.

A pusztában nemcsak szép és felemelő pillanatok voltak, hanem tragikusak is. Az egyik tragédia Áron főpap családját érintette. Talán megdöbbenünk, a főpap, az Isten szolgája házában tragédia, hogyan lehet ez? Áron és családja ezt a megbízatást Istentől kapta, Ő választotta és hívta el őket a papi szolgálat végzésére, és ennek is meghatározta minden lépését. A két fiú nem a szerint mutatott be áldozatot, ahogyan Isten kérte, hanem a saját elképzelése szerint. Nem az oltárról vették a tüzet, hanem külön tűzzel akartak füstölögtetni.  Tehát a tragédiáért ők maguk voltak a felelősek, mert engedetlenek voltak Isten akaratával szemben. A Szentírásban az engedetlenség súlyos bűn, amit az Úr megbüntet. Saul király is engedetlensége végett veszítette el a trónt. Neki üzente Isten a következőket, ami bizony számunkra is fontos üzenet: „Többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél” (1Sám 15,22)! Tehát az engedelmesség a legfontosabb az Istennel való kapcsolatunkban. Az engedelmességet nem lehet semmilyen jó, vallásos dologgal helyettesíteni, mert az Úr nem azt várja, hogy valamit tegyünk, hanem azt kéri, hogy mindig azt tegyük meg, amit Ő mond.

Isten mai népének is mindig meg kell vizsgálnia, vajon azt teszi-e, amit Isten mond, vagy valami mást. Tetteink lehetnek jók és hasznosak, egyet érthet velük a társadalom, sőt talán még igényli is, hogy különféle munkákat elvégezzünk, de ha nem azt tesszük, amit Urunk ránk bízott, engedetlenek vagyunk. Az Úr Jézus az emberek tanítvánnyá tételét bízta ránk és ezt nem lehet szociális munkával, szórakoztatással kiváltani, a cél, hogy tanítványokká legyenek az emberek. Ezt a célt ma sem adhatjuk fel, mert a sok nyomorúság alatt nyögő ember számára, ma is egyedül Jézus Krisztus az egyedüli megoldás. Általa léphetünk be Isten országába, általa van bűneinkre bocsánat, általa kapunk békességet.

Áron a szent szolgálatban segítőket kap az Úrtól. Lévi törzsét választotta ki Isten, hogy a sátor körül minden feladatot elvégezzenek. Istennek gondja van a terhek és feladatok megosztására. Tisztában van Áron és családja teherbíró képességével, és nem rak rájuk több terhet, mint, amit el tudnak hordozni. Az Úr nem azt akarja, hogy a Neki való szolgálatba kimerüljünk, bele rokkanjunk, hanem azt, hogy örömmel végezzük. Ha már teher a szolgálat, ha bele fáradtunk vigyük az Úr elé, merjük kimondani előtte, hogy már nem bírjuk és Ő gondoskodni fog segítőkről. A mi feladatunk, hogy meglássuk őket és elfogadjuk szolgálatukat.

Áron elfogadta a léviták segítségét, és a léviták is elfogadták zúgolódás nélkül azokat a feladatokat, amiket az Úr rájuk bízott. Volt olyan nemzettség, amelynek szőnyegek és zsinórok karbantartása volt a feladata, de nem tartották ezt sem méltóságon alulinak, hanem hálaadással végezték. Mert az Úr szolgálatában lenni, a legapróbb feladatot végezni, megtiszteltetés. Úgy kell ránézni, minden Urunktól való megbízatásra, amint Keresztelő János is tette. „János így válaszolt mindenkinek: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam” (Mt 3,16). Erre az alázatra van szükségünk nekünk is, nem vagyunk méltók a szolgálatra, hogy mégis megbíz Urunk, legyünk hálásak érte.

Zárul a Filemon levél, és itt is zárszóként az engedelmességgel találkozunk. Igen az engedelmesség az újszövetség alapköve is. Isten azért szól hozzánk, mert azt akarja, hogy tegyük is, amit mond. Ha nem engedelmeskedünk, ha nem cselekedjük, amit mond a számunkra nincs értelme kérdezni akaratát, nincs értelme vallásoskodni. Pál tudja, hogy Filemon komolyan követi az Urat, és számára  Jézus szavának súlya van. Filemon tisztában volt azzal, hogy a szolga feladata az engedelmesség, az engedetlen szolgát megbüntették. Filemon megvallotta, hogy élete Ura Jézus, így az apostol reménykedik abban, hogy ez a testvér engedelmeskedni fog Ura, Gazdája akaratának.

Pál ismeri Filemont, és tudja, hogy nem csupán a kötelezőt teszi meg. Ő nem csak annyit tesz, amit elvárnak tőle, hanem képes és kész Jézusért többet is megtenni. Vajon mi hogyan állunk ezzel? Csak azt tesszük meg, amit elvárnak, vagy készek vagyunk többet is megtenni Urunk számára? Pál annyit kér, hogy Filemon fogadja vissza szökött rabszolgáját. Bocsássa meg vétkeit, az adósságát engedje el, vagyis hagyja Pálra, aki azt magára vállalta.  De a sorok közt kicsendül, hogy Filemon számára a több, a rabszolga felszabadítás lesz. Úgy tudjuk ezt meg is tette, és később Onézimosz lett Kolossé püspöke. Az engedelmesség áldozattal is járt Filemon számára, mégis megtette, mert a legnagyobb áldozatot az Úr Jézus vállalta érte a kereszten. Mi mit vállalunk Urunkért.

A végén még megláthatjuk, hogy Pál mennyire bízik az imádság meghallgatásában. A kolosséiak imádkoztak érte, ezért hiszi, hogy szabadulni fog, és elmegy hozzájuk. Hisszük-e, hogy amit kérünk, azt meg is cselekszi urunk?

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

Isten áldásával.