A könyörülő Istené

F

ohásszal zárult a tegnapi rész, Jákób kiáltott az Úrhoz, és kérte szabadítását. A szívében Isten utáni, az Ő munkája utáni vágy fakadt, vágyott arra, hogy az Úr munkálkodjon benne és majd övéi között (1Móz 49,19-33). Úgy kiáltott, hogy hitte, Isten fog is cselekedni, hitte, nem hiába vár az Úrra. Ezen a reggelen mi is kiálthatunk szívünk teljességéből, és kérhetjük az Úr szabadítását. Ha ezt megtesszük, békesség lesz a szívünkben, béke, mert tudjuk, mindabban, ami ránk vár, Isten segítségét kértük, és Ő nem hagyja gyermekeit cserben. Szabadítására ma is támaszkodhatunk, Ő nyitja meg előttünk a kapukat, a szíveket, Ő jár népe előtt, amint járt Izráel előtt is, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban. Az Úr Jézus pedig, mint pásztor megy a nyáj előtt, figyelhetünk hangjára, hiszen azt mondta, hogy az övéi ismerik az Ő hangját, és követik. Figyeljünk ma is a Pásztor szavára, és jó irányba fogunk haladni.

Jákób áldással búcsúzik gyermekeitől, halála előtt végigtekint rajtuk és meglátja, hogy ahányan vannak, annyifélék, és annyiféle törzs válik majd belőlük. Nem egyformák, és így nem is egyforma áldást kapnak. Mindegyiket a hozzá illő áldással áldotta meg. Tehát nem arra törekedett, hogy mindenki egyformán kapjon, hanem azt kapja, ami hozzá illik, amit az Úr ad a számukra. Mert Isten az, Aki jól ismeri ezeket az embereket, látja jelenüket, de nyitott könyv előtte a jövőjük is. Az áldással felkészíti őket az élet küzdelmeire. Urunk jól ismer minket is, ezért Igéjén keresztül felkészít mindarra, ami vár ránk. De ezt a felkészítést nekünk kell komolyan venni, nekünk kell az Ige szavát beépíteni mindennapjainkba. Az Ige készít fel a mindennapi élet küzdelmeire, megerősít, és általa nem vesztesek leszünk, hanem győztesek. Az élet is tele van küzdelmekkel, a sátán is mindent megtesz, hogy elveszítsen, de az Úr megőriz és termővé teszi életünket. Jákób jól látja, hogy lesz népe életében is küzdelem, üldözni, keseríteni fogják övéit, de Isten megsegíti népét.

Ebben bízhatunk ma is. Ma is vannak, akik keserítik a hívők életét, gyakran mi keserítjük saját magunkat, azonban az Úr ott áll segítségével, a Tőle kapott áldás erősebb és tartalmasabb, mint amit a világ kínál. A világnak mindig van kínálata, különösen korunkban mindig tud valami olyat produkálni, amivel magára vonja a figyelmünket. Mindent megtesz, hogy újabb és újabb hírek és érdekességek zúduljanak ránk. Elhalmoz rengeteg, az élet minőségét javító termékkel, és amíg ezekkel vagyunk elfoglalva, nem jut idő Urunkra és egymásra. Nem jut idő a szolgálatra, lelkek mentésére. Azonban lássuk meg, hogy Isten áldása Krisztusban mindent felülhalad. Nincs nagyobb gazdagság, nincs nagyobb és tartósabb érték, mint amit az Atya kínál nekünk Krisztussal együtt.

Az áldások után még végrendelkezik Jákób, majd csendesen meghal. Meghal ott a gyermekei körében. Mennyire nem idegenkedtek a meghalástól, hanem jelen voltak, és hitben engedték el apjukat. Jákób is elengedte gyermekeit, sőt átengedte őket az Úrnak. Tudta, hogy Isten kezében jó helyen vannak. Az Úr kezében van jó helyen az életünk.

Lényeges, hogy a felmerülő kérdésekre milyen választ adunk (Rm 9,14-18). Pál apostol az Íráshoz fordul, és biblikus választ ad. Igen, ez fontos, mert minket is megkörnyékez a világ, sőt ma már  nem környékez, hanem a különféle médiumok által a saját lakásunkban tartózkodik. A médián keresztül zúdul felénk a világ, a nem hívő ember válasza, és ha nem figyelünk, ha tudatosan nem fordulunk az Igéhez, mi is korunk felfogása szerint látjuk az életet, és az ő feleleteik szerint cselekszünk. Pál apostol azonban Isten szavához fordult, azon keresztül tájékozódott, és így nem tévedett el. Sőt, nyugodt és józan tudott maradni minden élethelyzetben.

Az isteni kiválasztást, az Ő sorrendjét is csak akkor tudjuk megérteni, ha az Igében keressük a feleletet. Isten más, egészen más, mint mi, ez azt is jelenti, hogy Ő valóban Isten. Vagyis nem tartozik elszámolással felénk, inkább mi állunk majd egyszer számot adni a színe elé. Isten előre lát, ismeri a szíveket, és döntéseit aszerint hozza meg, ahogyan azok népe javát szolgálják. És nem mindig az van a javunkra, ami számunkra jónak látszik. Ezért Isten gyakran még akkor cselekszik, amikor az számunkra érthetetlen, felfoghatatlan vagy igazságtalan. Pedig nem az, csak még előttünk nem világos. József is csak később értette meg Isten munkáját élete alakulásában.

A kegyelem azért kegyelem, mert nem tehetünk érte semmit. Egyedül csak kinyújtott kézzel átvehetjük az örök élet ajándékát, de ez valóban ajándék az Úr Jézus Krisztus által. Isten könyörülete hozta el számunkra a kegyelmet. Igen Ő, könyörülő Isten, mert bár rászolgálunk a kárhozatra, mégsem akarja, hogy elvesszünk, hanem, hogy éljünk. Áldott legyen a Neve érte.

Pál a fáraót hozza fel példaként. Isten számára is kínálta kegyelmét, de mivel a fáraó önmagát istennek tartotta, nem alázkodott meg az Úr előtt. Nem szállt le a trónról. Nekünk is ez a nagy bajunk, nem  akarunk a büszkeség trónjáról leszállni és elismerni, az Úr az Isten.  Mindarra, ami Egyiptomban végbement, Isten népe szempontjából szükség volt. Hiszen ők is úgy gondolták, olyan hatalmas a fáraó, hogy senki nem szállhat vele szembe, lehetetlen kiszabadulni a szolgálatából. A csapások által Izráel népe meglátta, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób Istene hatalmasabb a fáraónál, Ő ki tudja szabadítani őket. Meglátták, nem azé a szabadulás, aki maga harcol érte, hanem, aki alázattal segítségül hívja az Urat és elfogadja szabadítását. Ma is igaz ez, nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. A Golgotán látjuk meg igazán Isten könyörületességét. Éljünk vele, és hívjuk segítségül, majd fogadjuk el, hogy úgy legyen, ahogyan Ő akarja. Mert ez az út vezet a szabadságra, az életre.

Jöjj, szabadíts meg

Jöjj, szabadíts meg, ó, kegyes Isten, a nyomorúságból,

Űzd el a rosszat, félelem átkát: végy ki a kínokból!

Nagy kegyelmeddel ha közeledtél, úgyse figyeltünk rád,

Másokon hányszor nem könyörültünk, s mondtuk a szép imát.

Zengve dicsérünk, s nem hiszünk benned, mozgat a rossz törvény,

Átkos a szívünk, fegyver a szájunk, elnyel a mély örvény!

Ó, szabadíts meg szent Fiad által, vedd el a rontó bűnt,

Moss meg egészen tiszta örömre, s Lelkedet add nékünk!

Nyisd meg az ajkunk, tárd ki a szívünk, adj hitet, Úr Isten,

Hogy neved áldjuk minden időben, szent Fiadért! Ámen.

Isten áldásával.