Kitartó lelkigondozás

F

olytatódik Jób beszéde, amelyben azt mondja el, ahogyan ő látja helyzetét, amire, mint beteg most szüksége van, amit a barátai szem elől tévesztettek (Jób 6,14-30). Részvétre, megértő szeretetre vágyik. Arra lenne szüksége, hogy barátai megértően, segítően legyenek mellette, ezzel szemben ők vádolják. A megértő együttlét jelenthet segítséget, amikor a másik nyomorúságába igyekszünk beleélni magunkat, próbáljuk megérteni mit is érez. Eddig a barátok erre képtelenek voltak, de vajon én képes vagyok-e rá? Meg tudom-e érteni a másikat a mellettem élőt, a hozzám tartozót? Mert bizony mi is gyakran  úgy vagyunk, mivel nekünk nincs az a problémánk, nem érezzük azt a fájdalmat a másik szenvedését sem vesszük komolyan. Nagy kísértés még, hogy aki mellettünk van, közel hozzánk, annak a fájdalmait, lelki problémáit nem érzékeljük, azonban a tőlünk távol élő, vagy idegen személyek problémáira érzékenyen reagálunk. Miért van ez így? Könnyebb egy idegennel foglalkozni, aki tőlünk távol van, mint a mellettünk élővel. Az idegent elintézzük néhány könnycseppel, egy kis adománnyal, de nem kell hallgatni jajgatását, nem kell nézni gyötrelmeit. Az Úr azonban mindig a közelben levőkre irányítja figyelmünket. Azt akarja, hogy saját házunk népe közt éljük meg az Ő szeretetét és irgalmasságát.

Jób elmondja, mit hiányol, mi az amire ebben a helyzetben szüksége lenne. De meghallják-e barátai? És vajon mi meghalljuk-e amit a másik mond? Nagyon fontos, hogy meghalljam, komolyan vegyem, amit mond a másik, akkor is ha nekem fájdalmas, vagy esetleg bántó is. Azért kell komolyan venni, mert ő most így látja, nem vádaskodni akar, hanem így érzi, tehát, amit mond, abban van valami. Ha így közeledünk a másikhoz könnyebben megoldódnak a dolgok. Ha vizet kér valaki, akkor valószínűleg szomjas és nem csak ugráltatni akar. Ha vágyik a társaságunkra, beszélgetésre, akkor valószínűleg erre van szüksége, próbáljuk megadni számára. Urunk is megállt a kiáltozó mellett. Megszólította a vámszedőt, aki ki sem tudta vagy merte fejezni belső vágyát, igényét.

Jób úgy látja barátai elhagyták, pedig ott vannak fizikailag mellette. Egy helyen tartózkodnak vele, időt is szakítanak rá, de nem akarják őt megérteni. Az igazi másikkal való lét, amikor nem csak egy helyen tartózkodunk, együtt töltjük el az időt, hanem amikor a másikat, a benne zajló lelki folyamatokat is meg akarjuk érteni.  Amikor úgy tudunk a másik mellett lenni, hogy érdekel minket ki is ő valójában? Milyen kérdései, problémái vannak a másiknak? Mi az ami érdekli, mire vágyik lénye mélyén? Az a jó ha arról is tudunk beszélni, mit jelent a másiknak Krisztus. Hogyan ismeri az Urat, mit kapott tőle, vagy hogyan szeretne Neki szolgálni? Megbeszélhetjük azt is, a másik hogyan ért egy adott Igét, vagy mit kaptunk a ma olvasott szakaszból. Annyi mindenről tudunk beszélni, de ezek a kérdések előjönnek-e, fontosak-e a számunkra? Adja Urunk, hogy így tudjunk egymással lenni, ne csak felületesen foglalkozzunk egymással, hanem igyekezzünk az élet, az örök élet, a lélek mélységeinek kérdéseivel is foglalkozni.

A barátok nem tudnak odaállni szenvedő társuk mellé, mennek a maguk útjukon, mondják a saját véleményüket. Elbeszélnek Jób mellett. Olyan megragadó, ahogyan a feltámadott Úr hosszú kilométereken keresztül kíséri a két emmausi tanítványt. Nem csak gyalogol mellettük, hanem meghallgatja őket, majd szépen ráirányítja figyelmüket a történtek igei összefüggésére, és végül megismerteti magát velük. Legyünk mi ilyen türelmesek, kitartóak, menjünk addig a másikkal, amíg maga fel nem fedezi Krisztus jelenlétét, vigasztalását. Bizony gyakran kell tovább kísérni a másikat, mint ahogy gondoltuk, időt kell szánni egymásra.

Pál apostol szavait olvasva van miért bűnbánatot tartanunk, van miért bocsánatot kérni a pogányokból lett keresztyéneknek (Rm 11,17-24). Van, mert bizony elfelejtettük, hogy mi vadolajfák vagyunk, nem természetes ágak, hanem kegyelemből oltattunk be. A zsidók hitetlenség miatt törettek ki, azért, hogy mi lehetőséget kapjunk. Tehát felelősek vagyunk értük. Nem a fölöttük való ítélet, hanem az evangélium feléjük való hirdetése a feladatunk. Köszönjük meg Istennek, hogy hozzánk is eljutott az evangélium, de ez nem jelenti azt, hogy mi különbek vagyunk. Nekünk is kegyelemből van üdvösségünk. A kereszt által felkínálja számunkra is az Úr a bűnbánat lehetőségét. A kereszten függő Isten Bárányára letehetjük múltunk minden bűnét. Nagypéntek hirdeti, van még számomra is bocsánat. Éljünk ezzel a lehetőséggel.

Pál rámutat, hogy mi sem élhetünk vissza az Úr jóságával. Ha nem hitből élünk, mi is megítéltetünk. Ahogyan a természetes ágak kitörettek, úgy a beoltott ágak is kitörettethetnek. Isten az újszövetségi népét is megítéli. A Jelenések könyvében már figyelmezteti is az Úr a gyülekezeteket, ha nem térnek meg, ha nem térnek vissza Hozzá, gyertyatartójukat kimozdítja. Bizony az idő múlásával, ki is mozdíttattak azok a gyertyatartók. Eltűntek azok a gyülekezetek. Ha ez azokkal a közösségekkel megtörténhetett, ne gondoljuk, hogy a mi időnkben nem történhet meg.

Arra is rámutat Pál, hogy a kitöretett természetes ágak újra beoltatnak az ő saját olajfájukba. Igen, ezt nem szabad szem elöl téveszteni, mert az Úr számára minden lehetséges.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.