Az Úr cselekszik

T

elnek az évek, József már sok esztendeje Egyiptomban van, elmúltak a bőség évei, jelentkezett az éhség (1Móz 42,1-17). József pedig végezte, amit rábízott az Úr. Menti az életet, életmentőként láthatjuk itt őt, hiszen a gabonatárolók elkészítésével, az élelem tartalékolásával az életet mentette. Az Istenre figyelő ember a nehéz, a megoldhatatlannak tűnő helyzetben is talál megoldást. Amíg a fáraó nem tudta mi a teendő, addig József a fáraó álmai által meglátta a kivezető utat. József megtapasztalta, Isten az élet Ura.

Az éhínség Jákób családját, az ő földjüket sem kerüli el. Ők sem maradnak ki mindenből. Mert hívőnek lenni nem azt jelenti, hogy minden baj elkerül. A hívő többlete, hogy ilyen helyzetekben sincs egyedül, hanem rábízhatja magát Istenre. Látjuk, hogy Jákób még semmit sem tud a helyzetről, Isten előre gondoskodik. Józsefet előre küldte az Úr övéi érdekében. Előreküldi őt az Isten, hogy általa megmentse majd Izráelt. Ebből is világossá kell válni, hogy Izráel léte mindenkor Isten kegyelmétől függ. Nem ők lesznek naggyá, nem maguknak köszönhetik megmaradásukat, azt, hogy ma is népként élhetnek, mindez kegyelem. Mindez igaz az Egyházra, Isten minden mai gyermekére is. Megmaradásunk, Isten kegyelme. Ő hordozza ma is övéit, Ő menti az életet. Az Úr ma is népe előtt jár, mi pedig járhatunk ezekben a nyomokban, követhetjük hittel Őt.

Jákób fiai mennyire tudták mit kell tenniük, amikor Józsefre féltékenyek voltak, mindjárt megtalálták a megoldást, el kell távolítani. Most, amikor igazán férfiak lehetnének, megmutathatnák mennyire talpraesettek, tehetetlenül állnak, és csak egymásra néznek. Látják, tenni kellene valamit, hogy átvészeljék az éhínség idejét, azt is tudják Egyiptomban van gabona, de mégsem indulnak. Nincs közülük senki, aki bátran előlépne és azt mondaná, elmegyek élelmet vásárolni.

Miért ilyen tehetetlenek? Talán a múlt megkötözte őket. A József elleni tettük ott van lényük mélyén, nem múlt el évek múltán sem a hatása. Ismét látjuk, a bűnre csak a bűnbánat, a rendezés a megoldás. A magunkban hordozott vétkek és sérelmek megbénítanak, elszívják cselekvőképességünket. Mi se hordozzuk a múlt terheit, ne taszítsuk a mélybe a sérelmeket, hanem tárjuk fel őket őszintén Urunk előtt. Csak Ő tudja a lélek mélyén rejtőző sérüléseket begyógyítani.

Jákób végül cselekvésre ösztönzi fiait, nincs más választásuk, ha élni akarnak, el kell indulni. Itt az életről van szó, nem lehet közömbösen a semmin merengeni, mert az nem megoldás. Menni kell, vállalva mindazt, ami jön. A félelem sem megoldás, lehet az Úr kezét fogva bátran indulni az ismeretlen felé. Mert Isten Úr az ismeretlen és az idegen istenek, még a fáraó felett is. Induljunk ezzel a hittel ma is feladataink megoldására.

A testvérek elmennek, és amikor megérkeznek Egyiptomba, önkéntelenül borulnak földre a kormányzó előtt, nem sejtve, hogy testvérük álma teljesedett be. Azt láthatjuk ismét, hogy Isten terve megvalósul, amit kijelent az beteljesedik. Akaratát az emberi természet, a gonosz indulat sem képes megakadályozni. Az is szembetűnő, hogy itt nem József tört magasra, hiszen ő semmit sem tett azért, hogy álmai valósággá legyenek. Ő csak engedte, hogy az Úr vezesse, és bizony ez az út először sok szenvedésen és mélységen keresztül vezetett. Nem József kéri, hogy boruljanak le előtte, tehát nem az akaratát kényszeríti testvéreire. Nem is az vezérli, majd én megmutatom, hogy úgyis leborultok előttem, mert én vagyok a nagyobb. Ez a történet ezektől az indulatoktól mentes. A tíz testvér az idegen ország vezetőjének járó tiszteletből hajol meg József előtt, akiben még nem látják, hogy igazából ki is ő. Ilyen rejtett formában jött Isten el a világunkba, amikor Jézus által emberré lett. Amikor ott járt Izráel földjén, milyen kevesen is láttak túl a ruházaton, az emberi formán és borultak le előtte.  Lássuk meg, ki is az, Aki az Igén keresztül jön felénk, Aki így szól hozzánk: Jöjj és kövess engem!

József nem ismerteti meg magát testvéreivel, sőt keményen bánik velük, de nem bosszúból, hanem kíváncsi mi van a szívükben. Változtak-e? Képesek-e már áldozatot vállalni egymásért, vagy még mindig csak a saját életüket, jólétüket tartják szem előtt? És vajon mi, változtunk-e az elmúlt évek alatt? Látszik-e Isten kezének munkája, vagy még mindig ugyanaz vagyok? Az Ige eljutott-e már lényem mélyébe, vagy a sok igeolvasással úgy vagyunk, mint a kavics a patakban. A víz állandóan körülveszi és átfolyik körülötte, de csak a külseje a nedves, a belseje továbbra is száraz. Átjárja-e a belsőnket is az élő víz, vagy csak a külsőnk vizes?

Az apostol azt kéri, hogy úgy tekintsünk magunkra, mint akik meghaltak a bűnnek és immár Istennek élnek, Jézus Krisztus által. Igen erre a változásra van szükségünk. Először is valóban átélni a kereszt alatt az ó ember halálát, és megtapasztalni az új életet. Ennek az életnek immár Jézus Krisztus van a középpontjában.

Azonban gyakran úgy vagyunk, mint a rómaiak is voltak, hogy magunkra tekintünk, vagy a bűnre, és azt látjuk erősnek. Miért is van ez? Mert nem halottként tekintünk régi életünkre. Pál szerint, ha úgy tekintünk a régi emberünkre, hogy meghalt, erőtlenné válik a bűn. Így azután nem kell félni tőle. Ne tápláljuk mi magunk a bűnt, ne engedjük, hogy megerősödjön ismét, hanem tápláljuk az új életet. Engedjük Jézust növekedni bennünk, és minél nagyobbá válik Ő, annál kisebbé lesz a gonosz ereje fölöttünk. Az evangéliumokban is láthatjuk, amikor Jézus megjelenik, a tisztátalan lelkek nem érzik jól magukat. Nem bírják Jézus jelenlétét elviselni és távoznak. A gonosz nem érzi jól magát Jézus közelében, ezért maradjunk mindenkor az Ő oltalmában. Figyeljünk Rá, engedjük, hogy vezessen ma is.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.
2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.
3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.
4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.