F
|
olytatódik
Elifáz beszéde, amelyből hiányzik az empátia, képtelen beleérezni magát Jób
helyzetébe (Jób 5,1-27). Sok okosságot mond, de ezekkel elbeszél a beteg füle mellett. Nem
arra törekszik, hogy Isten közelébe segítse barátját, hanem a saját véleményét
akarja ráerőltetni. Sok jó gondolatot elmond ez az ember, amelyek valóban
igazak, de akkor és ott, mégsem helytállók. Nem ad vigasztalást ez a beszéd,
mert Elifáz sem látja az előzményt. Ő csak úgy tud gondolkodni, a nyomorúság
bizonyosan Isten büntetése. Ő nem tudja, hogy van próba is, van olyan helyzet
amikor Isten megpróbálja az életünket, hűségünket, és van amikor a sátán kér
ki, hogy megrostáljon, ahogyan Péternek mondja az Úr: „Simon! Simon! Íme, a
Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted,
hogy el ne fogyatkozzék a hited” (Luk 22,31-32). Van úgy, hogy a sátán
kikér minket, de az Úr imádsággal mögöttünk áll, hogy ne tudjon elszakítani az
Atyától, hogy ha elbuktunk is, de talpra állhassunk, újra kezdhessünk.
Tehát Elifáz mindezt nem tudja, ő így még nem ismeri az Urat,
tulajdonképpen egyirányú látása és teológiája van, azt gondolja, Isten mindig
ugyanúgy cselekszik. Ezt a véleményét mindenkire kötelezően érvényesnek
gondolja. Vannak helyzetek, amikor jobb, ha nem okoskodunk, ha nem erőltetjük
másokra véleményünket, nem gondoljuk úgy, hogy mi mindent tudunk, hanem inkább
csöndben maradunk. A csönd egy csodálatos lehetőség a másik meghallgatására,
Jakab is azt írja „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a
szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1,19). Ez az ember kimondja, hogy a
Mindenhatóhoz folyamodik, Istenre bízza ügyét, mégis beszél tovább. Az Istenhez
fordulás, ügyünk Rá bízása pont azt jelenti, hogy én nem értem, képtelen vagyok
megoldani, ezért nem okoskodom, nem szólok, hagyom Istent cselekedni. Azt is
jelenti ez még, hogy várok, várom, hogy majd az Úr elmondja, mi miért van. Jó,
ha mi is megtanuljuk azonnali cselekvés, vagy beszéd helyett, az Úrra bízni
ügyünket. Ehhez meg kell tanulni csendben lenni, és elfogadni, hogy várni is
kell. Mi azonnal tenni-venni akarunk, mindjárt megmondjuk a választ, mert ez a
gyors, számítástechnikán alapuló világ, azonnali választ követel. Azonban Isten
nem igazodik világunk tempójához, ezért jó ha várunk.
Ismerős Igéket mond el Elifáz a 17. verstől kezdődően, amelyek sok örömet
jelentenek számunkra, amikor olvassuk, vagy egy-egy igéslapon megkapjuk, mint
Isten hozzánk szóló üzenete. Mert az Ige, és rajta keresztül az Úr mindig
személyesen hozzám, az olvasóhoz, a hallgatóhoz szól. Csak akkor van igazi
ereje, és akkor hiteles, ha előbb a saját életemen átengedtem, és magam is
ahhoz igazodtam. Mert bizony más számára könnyű elmondani, hogy boldog ember
az, akit az Úr megdorgál, de vajon én is úgy gondolom? Én is boldog vagyok
láztól gyötörve, betegágyon fekve, különféle kezelések között? Én is boldog
vagyok, amikor valamilyen veszteség ér? Mert az Ige csak akkor válik általunk bizonyságtétellé,
ha saját életünkben is így látják az emberek.
Csodálatos vigasztalást jelent, amikor magamnak olvasom, hogy az Úr
megsebez, de be is kötöz. Ez által reménységet kapok, hogy az Úr nem hagy
magamra, nem megy el mellettem, hanem kezelésbe veszi az életemet. Sebeimet
valóban Ő tudja igazán ellátni, a kereszt óta pedig már tudjuk, hogy Ő maga
kapott sebeket, hogy általa meggyógyuljon az életünk. Azonban, amiket itt olvasunk
általánosságban nem mindig így vannak, a hit sem azt jelenti, hogy végig
szórakozzuk az életet, elkerül betegség, baj, hanem azt jelenti, hogy mindezek
közepette megtapasztaljuk az Úr erejét, ami által békességünk lehet és
győztesen vihetjük tovább az evangéliumot. A hívő is meghalhat fiatalon, ha
elvégezte, amit az Úr rábízott, Gazdája bármikor hazahívhatja. Jó ha mindezeket
végiggondoljuk és akkor másképp fogadjuk a próbákat, az idő múlását, a
szenvedést, és minden terhet, átéljük, hogy ezeket mind Őreá vethetjük, mert
Neki gondja van reánk.
Pál apostol, amikor Izráel helyzetét boncolgatja, felteszi a kérdést: Mi
tehát a helyzet (Rm 11,7-10)? És ezt a kérdést Istenre tekintve teszi fel, az
Igéből nyeri rá a választ. Ezzel számunkra is utat mutat, kérdezzünk bátran az
Úrtól, tekintsünk mindig az Igébe és keressük ott kérdéseinkre a feleletet. Az
apostol is az Igét hozza elő, arra mutat rá, ami meg van írva. Tehát a
válaszokat nem nekünk kell kitalálni, hanem nekünk kell megtalálni az Írásban.
Azért adta az Igét Isten, hogy használjuk, hogy ezen keresztül tájékozódjunk,
mert egyébként eltévedünk és megkeseredünk.
Voltak, akik megkeményíttettek, mások meg nem láttak, nem látták meg a
názáreti Jézusban a Megváltót. De vajon én látok-e? Látom-e, hogy számomra
egyedüli megoldás az Úr Jézus? Azonban jó látni, vannak választottak, tehát
olyanok, akik meghallják a hívást, akik látják kicsoda Jézus és segítségül
hívják. A választottak kifejezés azt jelenti, hogy nem én vagyok a különb, a
hívőbb, a jobb, hanem teljes mértékben Isten kegyelmén alapul a hitem, a
megtartatásom. Ő tett meg értem mindent, hogy el ne vesszek, Ő nyitotta meg a
szemem, hogy lássak. Lássam meg, hogy a kereszten nekem volna a helyem, de
Jézus helyet cserélt velem, ezért lehetek szabad. Éljek hát hálás, Őt dicsőítő
életet ma is. Hangolódjak egyre jobban Rá nagypéntek és húsvét történéseire,
hogy általuk békességem, új életem legyen.
Istenre bízom magamat
1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja
dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit
félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -
2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát
kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne
csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?
3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram,
te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám
vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.
4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és
rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását,
Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.
5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak,
végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert
az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése