Immánuel: Két lecke

z élet változatosságát is szemlélhetjük a mai ószövetségi igeszakaszunkban (1Móz 44,1-13). Tegnap még azt láttuk, sikertörténetté alakul Jákób fiainak egyiptomi útja, hiszen a kormányzó külön ebédre hívta őket. Úgy gondolhatták minden egyenesbe jön, mind hazamehetnek és a túléléshez szükséges gabonát is magukkal vihetik. Úgy gondolják, az első útjuk során felszínre jött korábbi bűnük, csak rossz álom volt csupán. Azonban ez nem így van, a bűnt nem lehet rendezés nélkül, egy vállrándítással elintézni, csak a megbánás és a személyes rendezés lehet megoldás. Ők még mindig nem vállalják nyíltan tettüket, ezért újabb próba elé néznek.

József a szívükbe akar látni, azt akarja megvizsgálni előrébb jutottak-e a megbízhatóság és a másikért való áldozatvállalás terén. A napok azért adatnak, hogy hitünkben növekedjünk és emberségünkben formálódjunk. Mi gyakran csak testsúlyunk változását követhetjük nyomon, míg a lelki növekedésnek már nem ilyen egyértelműek a jelei.

Ennek a próbának látásom szerint az egyik lényege, az elfogadás. Meg kell tanulniuk elfogadni, hogy Ráhel fiai, így most Benjámin megelőzi őket az apjuk által állított sorrendben. Azt is el kell fogadniuk, hogy Isten is gyakran más sorrendet állít fel, így azután az a fontos, hogy felismerjem az Isten által kijelölt helyemet. Mert nem az emberi ítéletek, vélemények a hangsúlyosak, hanem az, hogyan lát engem az Úr, és hol akar engem látni. Nem versenyezni kell egymással, és nem is harcolni egymás ellen, hanem elfogadni a helyemet, a feladatomat. Ezeknek a férfiaknak még ezt meg kell tanulniuk.

A következő tanulnivaló a megaláztatás és a kiszolgáltatottság feldolgozása és jó megoldása volt. Át kellett élniük azt a megaláztatást és kiszolgáltatottságot, amit Józsefnek is el kellett szenvednie tőlük. Van, amikor nekünk is meg kell tanulnunk elhordozni a megaláztatást, és a bizonytalanságot. Velünk is megtörténhet, hogy nem tudjuk mi fog történni, hogyan alakulnak a dolgaink. Miként éljük meg az ilyen pillanatokat? Ők nem menekültek el és nem hagyták magára Benjámint, hanem állták korábbi szavukat és ők is visszamentek a kormányzó elé. Menthetnék a bőrüket, hisz az intéző csak azt akarta elvinni szolgának, akinek a zsákjában megtalálják a kelyhet, mégis maradnak. Vagyis formálódnak és már kezdenek férfiak lenni a nehéz helyzetben is. Most már nem megszabadulni akarnak attól, aki gondot jelent, hanem mellé állnak, és tesznek érte. Számunkra is megtanulandó a problémás, a gondot okozó személy vállalása, hiszen az Úr is vállalt bennünket a kereszten. Sőt azért ment a keresztre, hogy megmentsen, hogy segítsen rajtunk. Mi is megszabadulás helyett, segítsük a másikat a szabadítóhoz.

A törvény Pál apostol szerint Istentől való tükör, ami által meglátom a tetteim, annak látom, amik, bűnnek (Rm 7,7-14). Másrészt ez a tükör megmutatja azt is mi van a lényem mélyén. Felszínre hozza a bennem élő kívánságot, ami által a bűn eredményt ér el.

Azonban azt is meg kell látni, hogy nem a törvényben, hanem bennünk van a hiba. Én kerültem a bűn által olyan állapotba, hogy képtelen vagyok Isten törvényének eleget tenni. Ahhoz, hogy megváltozzon az életem, az Úr beavatkozására van szükségem. Ő képes újjáteremteni a Szentlélek által, és így már képessé válok az új természetemmel Isten akarata szerint élni. Magamtól azonban nem, sőt az a nagy probléma, hogy nem is látom bűneimet, ahhoz, hogy felismerjem elveszett állapotomat az Ige tükrére, és az Úr lényébe való tekintésre van szükségem. A vámszedő is a templomban látja meg, hogy bűnös, amíg nem tekint fölfelé, mindent rendben lévőnek gondol. Csak amikor imádság által fölfelé néz, bár igazából nem is mert felnézni, szembesül valódi önmagával. Most már bűnös, cél tévesztett ember. Az eddigi karriert, szép életpályát, most céltévesztésnek mondja, mert valóban az is. Az emberi mértékkel legszebb karrier is céltévesztés, ha nem Isten vezetése, az Igére való ráhangolódás, és engedelmesség által jött létre. Azonban, aki alázattal elismeri, célttévesztett életét, kegyelmet és új életet talál az Úrnál.

A béke messze tőled

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.