Szabad az út

J

úda személye kerül most előtérbe, az ő leszármazottai közül érkezik majd a földre a Megváltó, ezért az ő személye fontos a számunkra (1Móz 38,1-30). Elsősorban azt láthatjuk meg, hogy ő sem bűn nélküli. Tele van az élete és a családja nyomorúságokkal. Ezen a történeten is átragyog Isten csodálatos kegyelme. Elhívása nem a mi igazságunkat, jóságunkat domborítja ki, hanem az Úr annak ellenére való kegyelmét. Az üdvtörténetbe való becsatoláshoz nincs köze emberi érdemeknek, minden kegyelemből történik. Így van ez a mi életünkben is, nem azért lehetek Isten népe tagja mert rendben vagyok, hanem azért, mert az Úr a bűnösöket jött hívogatni és a betegek számára kínálja orvosságát. Amennyiben látom lényem beteg voltát, segítségül hívhatom Őt. A bűnre nincs más hatásos orvosság, csak egyedül a kegyelem.

Júda különválik testvéreitől, megnősül, gyermekei születnek. Az első fia meghalt, felesége pedig özvegyen maradt. Nem tudjuk mi húzódott meg a halála mögött. De Júda házát sem kerüli el a tragédia.  Ő sem kivétel. A hívő élet nem jelenti azt, hogy biztosan elkerüli életünket a baj, a nyomorúság. Hanem azt, hogy ezekre az időszakokra is kínálja a segítségét, vigasztalását a mi Urunk. Isten ereje által talpra lehet állni és újat lehet kezdeni. Ez egy nagyszerű üzenete a Bibliának, Jézussal újra lehet kezdeni életünket, tovább mehetünk ott, ahol más összeroppan, vagy elveszíti életének további értelmét.

Júda a sógorházasság törvénye szerint következő fiát adja Támárhoz. Ez a törvény azt jelentette, hogy a születendő első fiú a meghalt testvér nevét viszi tovább, ő lesz az örököse.  Ónán nem akarta ezt vállalni. Tehát a bűne az volt, hogy nem akarta, hogy általa gyermeke, utóda maradjon meghalt testvérének. Ez a tette megítéltetett.

Támár miután Júda nem teljesítette ígéretét és harmadik fiát nem adta hozzá cselhez folyamodott. Támár is belekerül ennek ellenére Jézus vérvonalába. Ilyen a kegyelem. Megdöbbentő, felemelő, bűnös szívet megtisztító.

Ebből a történetből még szeretném, ha meglátnánk Júda magatartásában a saját képmutató életünket. Júdakönnyedén elítéli Támárt, amikor meghallja, hogy paráználkodott, azonban magát nem ítéli meg, pedig ő is azt tette. Milyen könnyen pálcát törünk más felett és nem látjuk meg saját bűneinket. Kettős mércét alkalmazunk, és nem tartjuk érvényesnek magunkra azt a törvényt, ami alapján másokat bírálunk. Engedjük, hogy az Úr leleplezze szívünket és merjük vállalni saját bűneinket. Alkalmazzuk magunkra Isten Igéjét, hiszen az Ige azért adatott, hogy a magunk életét tegyük mérlegre általa.

Nagyszerű hírt közöl velünk Pál apostol, szabad az út az Atyához (Rm 5,1-5). Mintha a tékozló fiú történetét mondaná el tömören. Nagy örömmel kiált fel és mondja, jöjjetek Istenhez, mert nyitva van a kapu. Nyitva van a kegyelem kapuja, és mindenki, aki eddig messze járt a bűnök útján, megbánva azokat, hazajöhet. Nagy mélységekből, a halál széléről is jöhetünk, sőt az apostol azt szeretné, ha mindazok meglátnák a szabad jelzést, akik úgy vélték nincs már számukra lehetőség, nincs esélyük újrakezdeni.

Azt is elmondja, hogy az út Jézus Krisztus által vált szabaddá. Ő távolította el kereszthalála által a sorompót, ami eddig utunkat állta. Aki ezen az úton hazatalál annak békessége lesz. Mert az igazi békesség az atyai házban található. Csak otthon lehet békességünk az Atya irányítása alatt. Álljunk rá a hazafelé vezető útra, ne féljünk tőle, mert az Úr azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Ha Jézusban közeledünk, semmi sem választhat el az Atya szeretetétől minket, jöjjünk bátran. 

Azonban az apostol a szenvedésről is beszél, amiről mi nem nagyon szeretünk hallani. A mai ember igyekszik elkerülni minden szenvedést, pedig a szenvedés segít a növekedésben. Sőt igazán ott van belső, lelki növekedés ahol merik vállalni a szenvedésekkel való szembenézést. Ma sokaknak az a problémája, hogy mindig a könnyebb az egyszerűbb megoldásokat választják, azonban, aki nem tanulja meg felvállalni a szenvedést lelkileg megbetegszik. Az Úr ad erőt szembenézni a nehéz dolgokkal. Tegyük mindig első helyre a problémás dolgainkat, fogjunk neki először a nehéznek és ne halasszuk későbbre. A halogatás nem megoldás, nem épít, hanem inkább gyöngévé tesz. Az Úr is szembefordult keresztjével, nem menekült el előle, hanem a Gecsemánéi tusakodás után, az Atya erejébe kapaszkodva vállalta azt. Mi is menjünk az Úr erejére támaszkodva szembe a problémánkkal, mert az Úr nem vereségre, meghátrálásra, hanem győzelemre hívott el.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1. Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vériben van nagy erő.

Vágyol-e győzni a sátán felett?

E vérbe csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézusunk vériben.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

2.Oh, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Az Úr vériben van nagy erő.

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő.

Van erő ...

3. Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Az Úr vériben van nagy erő.

Tisztátalan szívet tisztára mos.

E vérben csodás az erő.

Van erő...

4. Szolgálni vágyol a Jézust talán?

Az Úr vériben van nagy erő.

Csak neki zengeni nap nap után!

E vérben csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

Isten áldásával.