Éljünk Fiúként!

I

sten megáldotta József életét, rajta keresztül megmentette népét a pusztulástól, és Egyiptom népe is áldásban részesült (1Móz 47,13-31). József az Úrtól való képességeit egész életében hasznosította. Nemcsak addig forgatta javait, amíg a saját családja megmenekült, hanem azt követően is igyekezett az Úrtól kapott bölcsességet mások javára is felhasználni. Ezáltal akkor és ott életmentővé vált. Azt is meg kell azonban látni, hogy a sátán mennyire kihasználja az ember nyomorúságát, a test szükségeinek hiányát. Ezek az emberek mindent készek voltak odaadni az ételért, a vetőmagért, ezt láttuk Ézsaúnál is, még az elsőszülöttségi jogot is odaadta egy tál ételért. Nézzünk most magunkba, vizsgáljuk meg, hogy még minek van hatalma fölöttünk? A Lélek vezet vagy a test szava dönt? Tudunk-e nemet mondani számára, ahogy Jézus tette a kísértés idején a pusztában?  Jézus amikor megéhezett, tehát a legfontosabbnak Isten Igéjét, a vele való élést tartotta. Számára az Isten szava volt az első éltető erő, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden Igéjével. Fontos megnézni, mi hogyan is gondoljuk? Amikor nehéz helyzetbe jutunk, valamire vágyunk, mindent odaadunk, csakhogy megkaphassuk azt, ami hiányzik?  Vagy tudunk megállni és azt mondani, ez rossz csere, nem adom szolgaságba magam, hanem az Úr követője maradok. Meg lehet maradni a keskeny úton, mert Isten a mai népéről is tud gondoskodni. Ahogyan Jákóbot és családját megáldotta az Úr, és az éhínség ideje alatt is növekedéssel, gyarapodással ajándékozta meg őket, úgy tud minket előbbre segíteni, megáldani.

Jákób már többször meg akart halni, és ismét látjuk, hogy nem halt meg, hanem találkozik Józseffel, meglátja, Isten tervét. Felismeri, hogy az Úr megcselekszi mindazt, amit elhatározott, amit kijelentett. Látja, hogy József, akinek az életét maga akarta igazgatni, akiért annyit izgult, akit halottnak vélt az Úr célhoz juttatta, áldássá tette. Arra is rá kellett jönnie, hogy Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre, Ő nem szorul ránk, ellenben mi igenis mindenben Urunkra szorulunk, Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Egyiptomban még tizenhét évig Józseffel lehet. Ajándékba kapott még tizenhét esztendőt. Ennyi idős volt József amikor elkerült otthonról, és lehet ennyi idő telt el azóta, hogy nem látta. Isten így tud éveket adni éveinkhez. Minden kegyelem, azonban az a kérdés mit kezdünk a kegyelembe kapott évekkel? Minden nap, minden esztendő ajándék, amit gyümölcstermésre kapunk. Azért hagy még itt az Úr, hogy életünk megteremje a hit, a szolgálat gyümölcseit.

Pál apostol nagyszerű bizonyságtételt ír le „Ha Isten velünk, ki ellenünk” (Rm 8,31-31)? Igen, bizonyságtétel ez, és hiteles bizonyságtétel, hiszen saját életében gyakran megtapasztalta, hogy bizony voltak ellene, voltak, akik akadályozták, hogy tovább menjen az evangéliummal. Ám Ő soha nem az ellene dolgozókra figyelt, hanem a Gazdára, Akinek a szolgálatában állt. Mindig tudta, kiben hisz, tudta, hogy lehet ugyan sok minden akadály, de mindezeknél hatalmasabb az Úr. Ki volt ellene? Sok helyen a zsinagóga képviselői, nem fogadták hittel a Krisztusról szóló bizonyságtételt. Filippiben a jövendőmondó kislány nyomorúságát kihasználó, és belőle élő emberek, akik megverették, börtönbe juttatták. Ellene volt a sok nélkülözés, a börtönök, hajótörések, a tövis. Ám ő tudta, hogy mindezek együtt munkálkodnak vele és előbbre segítik Krisztus ügyét. Hogyan? Például Filippiben nem a saját helyzete fölött siránkozott Pál, nem sebeivel volt elfoglalva, hanem énekkel és imával magasztalta az Urat. Az eredmény? A börtönben hallják az evangéliumot, megtapasztalják az Úr hatalmát, új életet kap a börtönőr és a családja. Mi is megtapasztalhatjuk mindezt, ha komolyan vesszük, hogy ha Isten velünk, a baj, a nyomorúság és a betegség sem ellenünk van, hanem a javunkra is lehet.

Isten, ajándékozó és gondoskodó Atya. Ha úgy szeretett, hogy Fiát ide adta, ne adná meg számunkra mindazt, ami szükséges? Bízzunk Benne, és fogadjuk el, ha fiának fogadott gondoskodik is rólunk. Jézussal mindent nekünk ad. Fiúnak lenni azt jelenti minden az enyém, ami az Atyáé. Élhetek az Atya javaival hálás szívvel. Sok Isten gyermeke koldusként tengeti az életét, pedig gazdag életet élhetne. Úgy vagyunk, mint az idősebbik fiú, aki atyjának keserűen panaszkodott:  „Íme, mennyi esztendeje szolgálok neked, parancsodat soha meg nem szegtem, és nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy a barátaimmal vigadjak” (Lk 15,29). Halljuk meg a választ és vegyük komolyan: „Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene” (Lk 15,31-32). Örüljünk és vigadjunk és éljünk fiúként az Atya országában.

Pál, amit elmond azt megtapasztalta, így azt is leírja, hogy a tanítványt sem kerülik el a földi élet során a nehéz helyzetek, van nyomorúság, fegyver, üldözés, betegség, halál, de ezekre se úgy nézzünk, ami az Úrtól elszakít, hanem úgy, mint ami közelebb visz Hozzá. Isten szeretetétől semmi nem tud elszakítani, mert az Krisztus keresztjén áll, ezért szilárd. A kereszt az az alap, amin bátran megállhatunk. A kereszten dőlt el örök életünk. Ott az Úr kifizette adósságunk, és így szabadok lehetünk. És ezt a szabadságot senki és semmi nem veheti el. Tőlünk. Minden kegyelem, legyünk hálásak ezért az ajándékért és táplálkozzunk belőle örömmel.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.