Aki hisz

S

átán nemcsak gyors akciót hajt végre Jób ellen, hanem újra támad (Jób 2,1-3,26). Igyekszik kihasználni a kedvező alkalmat, és tovább keseríti az életét. Ismeri az embert, tudja, hogy az élete mindennél fontosabb. Lehet, hogy pont a sátán ültette el bennünk azt a gondolatot, hogy az egészség a legfontosabb. Erre azután rá is alapozza taktikáját, sokan mindent megadnak, odaadnak az egészségért, még az Istennel való kapcsolatot is. Pedig nem az egészség, hanem a Krisztusba vetett hit a legértékesebb, mert általa betegségben, halállal szemben is győzedelmeskedhetünk. Hit által feleleteket kapunk az élet nagy kérdéseire, míg a mindenáron meggyógyult is újra beteg lesz és meg fog halni. Még az Újszövetségben feltámasztottak is ismét meghaltak, tehát földi életüket ők sem tudták megtartani, de hit által örök életet kaptak.

Jób nagy fájdalmakat él át, sokat szenved, nagy szüksége lenne most az együttérzésre, a segítségre. Azt látjuk azonban, egyedül maradt betegségével. Egyedül, mert a felesége nem tud vele lenni, nem, mert nem érzékeli Jób fájdalmát, talán már rég megszakadt valami kettőjük közt.  Nem az Úr felé segíti ez az asszony a férjét, hanem inkább el akarja Tőle választani. Úgy gondolkodik, mint ma is sokan, hogy Isten szeretetének az egészség és a jólét a bizonyítéka. Jób nem erről az oldalról közelíti meg Istent, tudja, betegség van, és elfogadja az Úr kezéből. Betegségében is igyekszik az Úrra figyelni.

Jób rámutat, hogy az életben a jót magától értetődőnek tartjuk, azt hisszük, az jár nekünk. Ha jól megy az életünk, nem szoktunk reklamálni, nem megyünk Istenhez, hogy ez nem jár nekem, én ezt nem érdemlem. De legtöbbször hálát sem adunk. Azonban ha valamilyen baj ér bennünket, azonnal Istennel fordulunk szembe, Őt okoljuk. Jób azonban nem így tesz. Azt mondja, ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Így megmarad a békessége. Béke marad a szívében, mert nem felejti el azt a jót, amiben eddig része volt, másrészt a rosszat is az Úr kezéből fogadja, ezáltal tudja, nincs kiszolgáltatva a sorsnak, a véletlennek, hanem mindenkor Isten kezében van az élete. Ennek a felismerése ad ma is békességet és erőt az élet nehéz helyzeteinek a feldolgozására. Adjunk hálát az Úrnak mindazért a sok jóért, amit életünkben kaptunk Tőle. Ne tartsuk természetesnek, hanem köszönjük meg Urunknak. Ha pedig valami rossz érte az életünket, betegségekkel harcolunk, fogadjuk az Úr kezéből, és az Ő ereje által harcoljuk meg a hit útját. Hiszen Pál apostol is azt tapasztalta, hogy amikor testileg gyenge, Isten Lelke által a belső ember erőssé vált.

Jób betegségének híre eljut barátaihoz is, akik megdöbbenve látják a hirtelen változást, szóhoz sem tudnak jutni barátjuk szenvedését látva.  Mennyire tehetetlenek is vagyunk a szenvedéssel szemben. Mennyire nem tudunk vigasztalni és segítségére lenni annak, aki súlyos betegséggel harcol.  Ezek, ha nem is tudtak mit mondani, ha képtelenek voltak segíteni, de hét napig együtt voltak vele. Ez azt üzente, fontos a számukra, ezért időt szakítanak rá. Hét napig vele tudnak lenni, nem sietnek haza, vajon mi tudunk-e csupán hét percet  egymásra fordítani? Mi a fontos: a saját ügyeink rendezése vagy a másik személye? Földi életünkben mindennél fontosabb a kapcsolat, semmit nem helyezhetünk a személyes kapcsolat, a beszélgetés, az Úrral töltött percek elé.

Jóbon erőt vesz a fájdalom, a harmadik fejezet a fájdalom, a kín szava, de nem támadja Istent, nem lázad ellene, csak egyszerűen szavakba foglalja fájdalmait. Mivel kimondja, kicsit enyhít is rajtuk. Ebben a vallomásában elmond olyan dolgokat, amelyek önmagukban fontos gondolatok, és sokat jelenthetnek, ha komolyan vesszük őket. Például komolyan kell venni, hogy a halál után megszűnik mindaz a különbség, amit itt sokra tartunk, és gyakran erősítünk is. Isten előtt a vagyonon a származáson alapuló különbségek nem léteznek. A hatalom, a gazdagság mind itt marad, Isten elé csak mi magunk állhatunk. Ha ezt látnánk és komolyan vennénk, nem erősítenénk a különbségeket, hanem inkább eltüntetnénk azokat.  Krisztusban van rá lehetőség, hogy minden különbség eltűnjön, és testvérekként élve egymást segítsük, Isten országa felé tereljük. A legfontosabb, hogy ebben a világban átéljük Isten kegyelmét.

Láthatjuk Pál bizonyságtételében, hogy nem az számít, kik vagyunk, hanem az, hogy hittel hívjuk segítségül az Urat (Rm 10,6-21). Zsidónak és görögnek egyaránt Krisztus által nyílik meg a menny kapuja. Az a lényeges, kinek mondom Jézust? Úr-e a számomra? Ha Úrnak vallom, ha számomra Ő a feltámadott Úr, és erről bizonyságot is teszek, örök életem van.

Mert, aki hisz Benne nem szégyenül meg, vagyis aki hittel hívja segítségül, az nem csalódik, az új életet kap az Úrtól. Mindenki, aki segítségül hívja, tehát a lehetőség az üdvösségre adva van, nekem csak annyi a részem, hogy hívjam segítségül. Így fejezhetem ki, hogy szükségem van Rá. A segítségül hívás által megvallom, én nem tudom megoldani életem problémáját, nem tudok szabadulni a bűn hatalma alól, nem tudok megbékülni az Atyával, nem vagyok képes rendezni adósságomat. Ha így jövök, az Úr Jézus lehajol hozzám és könyörül rajtam. Mindenki jöhet, nem számít a bőrszín, az anyagi helyzet, a nemzetiség, csak az a lényeg, lássam elveszett voltomat és hívjam Őt segítségül.

Pál rámutat, hogy csak azt tudjuk segítségül hívni, akit ismerünk. Ahhoz pedig, hogy ismerjük, hallani kell Róla. Sokan mondják, hisznek, de kiben, ha nem ismerik Jézust? Sokan úgy hisznek, hogy nem halottak még az Úrról, nem olvasták az Igét, de akkor milyen istenben hisznek?

Tehát az élő hithez igehirdetésre van szükség, arra, hogy az Úrtól küldött bizonyságtevők tegyenek vallást a kegyelemről, arról, amit Isten kijelentett. Másrészt szükséges, hogy a saját életünkben is megtapasztaljuk a kegyelmet, és ezt merjük is  elmondani. Hirdessük, hogy az Úr kitárt karral várja ma is, hogy végre hazamenjünk. Örvendeztessük meg az Atyát azzal, hogy betoppanunk kapuján és bűneinket megvallva kérjük kegyelmét.

Ameddig Jézus él

1.  

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.  

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.  

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.  

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.  

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.