Elkészített szív

S

okan gyűltek össze a király hívó szavára, hogy megtartsák a páskát (2Krón 30,13-27). Sok szív örvendezett, mert ez az egyik legnagyszerűbb ünnep. Elmondja, hogy Isten népe bűnös, de az Úr nem az ő halálát kérte, hanem egy bárányt adott oda helyette. Isten csodálatosan, egy bárány élete árán szabadította meg Izráelt a rabszolgaságból. Mi már a keresztre tekintve dicsérjük az Úr nevét, mert tudjuk, hogy ott halt meg értünk az Isten Báránya. A Mindenható egyetlen Fiát, a legnagyobb értékét adta halálra, hogy megmentsen Általa. Ahogyan Pál is mondja: „Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott” (1Kor 5,7). Az Ő élete által szabadulhatunk meg a bűn rabszolgaságából. Bármi tart fogságban, van szabadulás Jézus által. Ő a drága Megváltó, akit Ő megszabadít, az valósággal szabad lesz. Hívjuk segítségül Isten Bárányát, hiszen annyi minden van, ami uralkodik fölöttünk. Kérjük Őt, törje le a rabláncot szívünkről, egész életünkről.

A páskára fel kell készülni, készületlenül nem állhatunk az Úr elé. A felkészülés bűnbánatból és a bálványoktól való megtisztulásból áll. Mielőtt az Úr elé állok, nekem is el kell távolítani minden idegen oltárt. Elcsendesedve kell megvizsgálni, mi vált bálvánnyá életünkben, mi az, ami a legtöbb időt, erőt elveszi életünkből? Mi az, amiben jobban bízunk, mint az Úrban? Amire Isten Igéje rávilágít és azt mondja, bálvány, attól szabaduljunk meg. Merjünk mindent eltávolítani, amit az Úr mond. Igazi megújulás és a hitben való növekedés csak akkor következik be, ha felszabadulunk a bűn és a pogány elemek hatása alól. A megtérés teljes szakítást jelent a bűn minden formájával, a korábbi életmóddal. Aki Krisztusban van, az új teremtés, a régiek elmúltak, és íme, újjá lett minden.  Ez megy végbe a páska alkalmával, ez megy végbe, ha őszintén megállunk a kereszt alatt.

Voltak, akik őszintén igyekeztek az Úr elé, keresték kegyelmét, vágytak bűneik bocsánatára, de nem tudtak teljesen a törvényi előírások szerint megtisztulni. Az Úr büntetését elkerülendő, Ezékiás közbenjár a jelenlevőkért, és azt kéri Istentől, hogy a szívekre tekintsen. Aki a szívét elkészítette, annak bocsásson meg az Úr. Ezzel a király megvallja, hogy a szív elkészítése, annak állapota a legfontosabb. Aki szívét megszaggatja és így magát az Úr előtt megalázza, az felkészült. Nem mindig a külső megtartása a lényeg, hanem a szív állapota. A formalitás nem segít, a szívnek kell megváltoznia. Az Úr Jézus is arra mutatott rá, hogy az lényeg, ami a szívben van, hiszen minden onnan származik. Nézzünk magunkba, nézzük meg, mivel van tele a szívünk? Az Úr van-e benne jelen, vagy félelmeink, bűn utáni vágyunk, hazugság, irigység, engedetlenség, önmagunk féltése? Mi van a szívemben? Az Úr Jézus, amennyiben Hozzá jövünk és segítségét kérjük, megtisztítja a szívünket. Tiszta szívből tiszta gondolatok és tiszta, megszentelt tettek származnak. Szívünk tartalma igazából a váratlan, rendkívüli helyzetekben nyilvánul meg, olyan közegben, amire nem tudtunk felkészülni. Jézus gyakran mondta, hogy Ő és az Atya egy, és ez a kereszten nyilvánvalóvá lett, hiszen a borzalmak óráján is imádság, megbocsátás jött elő a szívéből.  Mi jön elő a mi szívünkből váratlan események idején? Mit látnak tőlünk szenvedés vagy lelki fájdalmak idején?

Megragadó a nép öröme. Itt nem kényszerből vannak az emberek, hanem önként, Isten iránti hálából. Miből látjuk ezt? Abból, hogy egy héttel meghosszabbítják az ünnepet. Nem lerövidítik, hanem meghosszabbítják. Pedig micsoda tumultus lehetett Jeruzsálemben és a templomban is. Nem volt szagelszívó, légkondicionáló, mégis örömmel volt tele a szívük.  Egész nap a templomban voltak, mert jó volt együtt lenni az Úrral. Mi is ne lerövidítsük az Úrral eltöltött időt, hanem inkább hosszabbítsuk meg. Minél több időt szánunk Istenre, annál erősebbek leszünk lelkileg. Az ilyen ünneplés felhat a mennybe, Isten színe elé. A szívből jövő könyörgés meghallgattatik. A mennyben mindig a bűnös megtérése okoz nagy örömöt. Örvendeztessük meg a mennyet szívünk, életünk odaszánása által.

Sok fontos és drága dolgot tartalmaz Jézus búcsúbeszéde (Jn 16,23/b-33). Már eddig is sok mindent elmondott a számukra, hogy így felkészítse őket arra az időre, amikor már testben nem lesz velük. Az Úr felkészíti övéit az önálló szolgálatra, mert az a cél, hogy megálljanak a saját lábukon, és méltóképpen képviseljék majd Isten országát.

Ismét a szívükre helyezi, hogy bármit kérhetnek az Ő nevében az Atyától, mert Ő megadja nekik. Tanítványságuk betöltéséhez Isten segítségére van szükségük; akkor járnak az evangélium hirdetésében sikerrel, ha segítséget kérnek az Atyától. A tanítványnak meg kell tanulnia kérni. Nincsenek lehetetlen dolgok, mert az Úr számára semmi sem lehetetlen. Jézus tudja, hogy tanítványai ezzel a lehetőséggel a szolgálat jobb végzése érdekében fognak élni. Tehát itt elsősorban nem személyes jólétünk érdekében elmondott kérésekről van szó, hanem az evangélium hirdetése, a bűnös ember mentése érdekében elmondott kérések meghallgatását ígéri az Úr. Azonban nekünk szabad erre az ígéretre hivatkozni, támaszkodni. Pünkösd után Péter és János fel is ismeri, mit jelent ez a lehetőség, mit jelent bármit kérni Jézus nevében az Atyától. Amikor az ékes kapuban meglátják a sántát, Péter így szól: „Péter pedig azt mondta: Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt adom neked: A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj” (ApCsel 3,6)! Ezt tartalmazza Jézus imameghallgatást ígérő szava. Bármit kérhettek, azt is, ami lehetetlennek tűnik, és ha mindezt a másik gyógyulása, szabadulása, megtérése, Isten nevének megdicsőülése érdekében kéritek, megadatik nektek.

A tanítványok végre megértik, hogy Jézus az Atyától jött, és ezt a világot elhagyva visszatér Hozzá. Az Úr kizárólag a mi megmentésünkért jött a földre, s mivel ezt a kereszten elvégzi, visszamegy eredeti világába, eredeti helyére, az Atya jobbjára.

Jézus elmondja, a tanítványok nemsokára egyedül hagyják, a szenvedés és a halál útját egyedül kell megjárnia, itt már nem lesz Vele senki. Azonban megvallja, ha emberileg egyedül lesz is, mégsem lesz egyedül, mert az Atya mindenkor Vele van. A hívő ember, a tanítvány is ebben a hitben élhet, ha a számunkra fontos emberek nincsenek is velünk, mi akkor sem vagyunk egyedül, mert jelen van az Úr. Ha jelen van az Úr, akkor egyedül sem félek. Nem zárkózom be, nem menekülök, nem rettegek és nem aggódok, mert a leghatalmasabb személy van velem, maga az élő Isten. Jézusról még a kereszten is sugárzott az Atya jelenléte, annyira érezhető volt, hogy ott az Isten, hogy a római százados élete bele is rendült ebbe. Adja Urunk, hogy ilyen megrendítő hatása legyen az életünkben jelenlévő Krisztusnak.

Velem vándorol utamon Jézus

1. Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.