V
|
éget ér a
Krónikák második könyve, és mondhatnánk, minden jó, ha a vége jó, mert az
utolsó két vers a hazatérésről és az újrakezdésről szól (2Krón 36,11-23). Nincs
csodálatosabb hír a Szentírásban az újrakezdésnél - arról tesz számunkra
bizonyságot Isten szava, hogy mindig újra lehet kezdeni, még a disznók
vályújától is. Mindez azért lehetséges,
mert az Atya nyitva hagyja a hazatérés kapuját. Jó, ha valóban visszafordulunk
Hozzá, és újrakezdjük életünket,de immár Vele. Az újrakezdés lényege, hogy
most már az Úrral kezdjük és Vele folytatjuk életutunkat. És ebben már benne
van az a felismerés, hogy azért romlottak el dolgaink, azért kerültünk messze
idegen földre, mert nem Urunkkal indultunk, hanem egyedül.
Mert azt is meg kell látnunk, ami a hazatérés öröme előtt van. Mert miért
kell hazatérnie Izráelnek? Azért, mert fogságba került, mert babilónia királya
elhurcolta a káldeusok földjére. Hetven esztendeig voltak rabok, azt követően
hirdette ki Círus perzsa király számukra a szabadulást. A fogság Cidkijjá
uralkodása idején következett be. Jósiást követően teljes mértékben eltértek
Isten törvényétől, nem az Úr akaratát, hanem a nagyhatalmak akaratát keresték.
Azonban nem kellett volna ennek így lenni, mert Isten kereste Cidkijját is.
Hogyan? Elküldte emberét, Jeremiás prófétát. Annak a kornak legnagyobb alakja
volt Istennek ez az embere, ám mégsem hallgattak rá. Mert ilyen a próféta
sorsa. Miért? Mert egy ember azzal az igénnyel lép fel, hogy általa az élő
Isten szól. Élete mögött ott van az Úr elhívása és hatalma. Jeremiás mindig Isten szavát kereste,
majd amikor megértette, továbbadta, azonban ez a szó nem az volt, amit a király
szeretett volna hallani. Tudjuk, hogy amikor a próféta által írt könyvet
felolvasták előtte, levágta a már elhangzott részt a tekercsből és a tűzbe
dobta. Nem volt előtte tekintély Isten szava. Miért? Azért, mert egy egyszerű ember
hirdette, és ráadásul, amit mondott, nem alkalmazkodott őhozzá, nem egyezett az
ő terveivel. Az Úr Jézust is azért utasították el, mert hozzánk hasonló ember
volt, és nem bírták elviselni, hogy egy másik ember úgy lépjen fel előttük,
mint aki Isten akaratát hirdeti. Mi sem tudjuk elviselni, amikor valaki úgy lép
fel, hogy ő ismeri az Úr akaratát. Jézust és Jeremiást is igazolta az Úr, mert
amit mondtak, az megtörtént. A prófétát mindig a betejesedés, a megvalósulás
hitelesíti.
Cidkijjá azonban nem alázkodott meg Jeremiás előtt, vagyis nem fogadta
el, hogy amit mond, az az Istentől származik. Azt olvassuk róla, hogy makacs és
önfejű volt, ez azt jelenti, hogy mindenáron ragaszkodott a saját
elképzeléséhez. Nem mondta ki, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod. Hányszor vagyunk
mi ilyen makacsok és önfejűek, mindenáron ragaszkodunk a saját vágyainkhoz, elképzelésünkhöz,
és nem akarjuk elfogadni az Úr útmutatását.
Ilyen makacs és önfejű volt Péter is, nem vette komolyan, hogy nem tud
hű lenni Jézushoz, tovább ment a maga útján, megkereste maga a lehetőséget, de
rajta is vesztett. Igaz, sikerült bejutnia a főpap udvarába, ügyesen kitalálta,
de ott csúfosan járt, hisz háromszor tagadta meg azt az Urat, aki mindeközben
vállalta érette a megaláztatást.
Azt olvassuk, Isten mindent megtett népéért, több követet is küldött
hozzájuk, ám ők nem vették ezeket az embereket komolyan. Ők nem Isten emberét
látták bennük, hanem egy hozzájuk hasonló embert, akinek más a véleménye, ezért
nem kell komolyan venni. Sőt, még ki is
gúnyolták és megvetették őket. Hányszor nem vesszük mi sem komolyan Isten
követeit, azokat, akik az Úr nevében szólnak hozzánk. Ennek a magatartásnak lett
következménye, mégpedig az, hogy a szentíró úgy látja, nincs segítség a
számukra. Miért nincs segítség? Isten nem akar segíteni rajtuk? Ő akar, de
mivel elutasítják a segítséget, nincs gyógyulás. Ha a beteg nem veszi be az
életmentő orvosságot, hiába akartak rajta segíteni, meghal.
Azonban a fogság is egyfajta segítség, nevezhetjük műtétnek, mert bár
fájdalmas, de végül eredményre vezet. Ha a szó nem használ, Isten keményebb
eszközökhöz nyúl. Ne engedjük, hogy kemény módszereket kelljen alkalmaznia.
Vegyük komolyan, amikor szól, és bízzuk magunkat a szavára. Sőt, vegyük komolyan,
amikor azt mondjuk, hogy előre megkérdezzük az Urat, mi az Ő elképzelése,
akarja-e Ő is, amit mi.
Jézus a kereszten is mindent az Atya akaratának és az Ige
beteljesedésének rendel alá (Jn 19,28-37). Amikor így szól: „szomjazom”,
tulajdonképpen gondja van az Ige, a prófécia beteljesedésére. A Vele
kapcsolatos ószövetségi próféciák apró jelzőfények, amelyeket be kell
kapcsolni. Amikor kimondja, hogy szomjazom, bekapcsol a jelzés, és a későbbi
korok kereső emberei ezek nyomán eljuthatnak a Megváltóhoz. Ezek a fények
segítenek Jézus beazonosításában, már János apostol is ezeknek az ószövetségi
próféciáknak a fényében tette mérlegre Jézus életének minden részletét, és ezek
alapján határozottan tesz bizonyságot. Mivel Jézus életében beteljesednek a
próféciák, meg van győződve, hogy Jézus a Messiás. Már könyve első fejezetében
zeng ez a vallomás, Jézus a Messiás, akit úgy vártunk. Ő az, eljött, már nem
kell várni, és másra nincs is szükség.
Ezek a fények azért gyúltak, hogy el ne tévedjünk, hogy senki meg ne
tévesszen, és eljussunk az Úrhoz. A jelzőfények azért adatnak, hogy komolyan
vegyük őket. Mindenféle lelki krízis idején van kiút, van hová menni. A fények
Jézusra mutatnak, azt üzenik, keressük fel Őt bátran. Ne járjunk be előbb
fölösleges utakat, ne keresgéljünk másfelé, hanem menjünk Hozzá. Nála biztos a segítség.
Kibocsátotta lelkét, szól az Írás, tehát Ő maga elment az Atyához,
letette az életét, ahogy korábban mondta. Letette életét az Atya kezébe. Így
tegyük, ezzel a bizalommal mi is életünket Atyánk kezébe. Mennyire nem fél a
kereszten sem, és mennyire küldetésére koncentrál. Elvégeztetett, mondta,
mielőtt kilehelte lelkét. Befejezte, amit Rábízott az Atya, így azután célba
ért, hazament. Mi lett befejezve? Az ember megmentése. Mert Isten nem végez
félmunkát, ez tökéletes mű volt.
A szakasz vége ismét az írás beteljesedését emeli ki. Ránéznek arra, akit
átszúrtak. Ez beteljesedett, és egyben előremutató, beteljesedésre váró ígéret.
Beteljesedett ott, amikor felnéztek az átdöfött Jézusra, ez azt is jelentette,
hogy a prófécia szerint nem törték el lábszárcsontjait. Ez pedig azt
hangsúlyozza, hogy Ő a tökéletes, az ép áldozati Bárány. Ő az igazi
páskabárány, Akinek a vére megtisztulást, életet hoz a Benne hívőknek.
Ez az Ige irányt is mutat számunkra, azt hangsúlyozza, hogy mindig, mindenben
nézzünk Rá. Ott kezdődnek a problémák, amikor nem nézünk Őreá, amikor
cselekedni akarunk. Ez az ígéret Jézus visszajövetelére is előremutat, amikor
újra eljön, minden szem meglátja majd, ahogyan János a Jelenésekről szóló
könyvében is leírja mindezt. Nézzünk fel most Rá, hogy majd felnézhessünk a visszajövetelekor
is.
Ó, Jézus, árva
csendben az ajtón kívül állsz
1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél
már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a
név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta
kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve
vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus,
szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: Így bánsz velem? - teérted hullt
testemből a vér! Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus,
jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése