|
J
|
ósiás király a
törvény megtalálása és az Úr akaratának megkérdezése után, a templomban felolvasta
Isten Igéjét (2Krón 35,1-19). Ennek az eredménye a páska ünnep megtartása. A törvényben
olvasták, hogy Isten elrendelte ennek az ünnepnek a rendszeres tartását. Ők
pedig komolyan veszik, amit olvastak és engedelmeskednek neki. Így azután ismét
lesz páska ünnep. Ez fontos, mert először is rámutat Isten múltban elvégzett
szabadítására. Megtudják általa, kicsoda az Úr és milyen nagy hálával tartoznak
Neki. Itt élik át, hogy Istennek köszönhetik létüket és megmaradásukat. Jó
visszaemlékezni az Úr korábbi tetteire, mert erőt adnak a számunkra. Ezért
fontosak az ünnepek, hiszen azok kiemelik Isten értünk való munkájának, az üdvtörténetnek
egy fontos és kiemelkedő időszakát. Amikor ünnepelünk mi is részesülünk az Úr
kegyelmében, áldásában. Fontos az egyéni ünnep, hogy meg tudjunk állni és
feleleveníteni azokat az eseményeket, amiket a saját életünkben tapasztaltunk
meg. Jó visszaemlékezni hálás szívvel arra az időszakra, amikor átéltük Isten
kegyelmét, és új életre születtünk. Csodálatos a szabadulást, egy-egy
gyógyulást, nehéz helyzetből való tovább segítést megeleveníteni. Ezek az
alkalmak erőt adnak, hálára késztetnek és hangsúlyozzák, hogy ma is kegyelemre
szoruló bűnös ember vagyok.
A páska, és minden ünnep előre is mutat, reményt ad számunkra. Mert
nemcsak a múltról tesz vallást, nemcsak azt erősíti meg mit tett értünk az Úr,
hanem azt üzeni, ma is bízzunk Benne. A múlt eseményei reményt adnak, hiszen
arra mutatnak rá, hogy Aki tegnap megsegített arra ma is lehet számítani. A
visszaemlékezés segít a kitartásban és nem engedi, hogy feladjuk, hanem az Úrba
fogódzkodva újra lehet kezdeni. Vannak nehéz időszakok, amikor csüggedten úgy
gondoljuk, nincs értelme tovább folytatni, mert úgyis elbukunk. Gyakran még a
hitünket is fel akarja adatni a sátán egy-egy rossz hangulat idején, azonban a
már korábban nagy Igévé lett isteni szó, ismét reményt sugároz. A korábban
személyessé vált Ige, ma is az Úrra mutat, ha felelevenítjük, megújulunk és
tovább folytatjuk, amit ránk bízott az Úr, amire elhívattunk.
A papok és a léviták szolgálatát is szabályozta. Meghagyta, hogy a papok
őrhelye a templomban legyen, az Úr házában szolgáljanak, a léviták padig a nép
tanításával foglalkozzanak. Lényeges, hogy mi is lássuk az Úrtól kijelölt
helyünket, és mindenkor arra figyeljünk, az legyen a legfontosabb. Az őrhely,
az ahová az Úr állított, és amilyen feladattal megbízott. Isten mindig ott
keres, azt kéri legyek a helyemen. Nem más munkát kér rajtam számon, csak azt
amivel Ő bízott meg. Jósiás szolgálati
rendje alapján mindenki tudta hol a helye, mi a feladata, így rendben mentek a
dolgok.
A páskabárány vérével a papok meghintették a népet, ez lényeges mozzanat
volt, mert a vér általi meghintés jelentette Isten bocsánatát, a bűntől való
megtisztulást. Talán idegen számunkra ez, de vér nélkül nincs bűnbocsánat,
ezért kellett Urunknak is meghalnia a kereszten. Az Ő drága vére tisztít meg
minket minden bűntől.
Pilátus nem meri felvállalni Jézust, és így ellene dönt (Jn 19,1-11).
Merem-e vállalni az Urat mások véleményével szemben? Merem-e vállalni az Ő
akaratát a mai világban? Merek-e krisztusian élni, akkor is ha megvetnek érte,
ha esetleg elvesztem addigi társadalmi pozíciómat? Pilátus úgy érezte egész
jövője, eddigi karrierje forog kockán és így inkább kiszolgáltatja Jézust.
Micsoda megaláztatást vállalt értem az Úr. Mi annyira nem szeretjük a
megaláztatást, a sérelmeket, Ő pedig vállalja értem mindezt a borzalmat. Testi
és lelki szenvedés együtt. Megostorozzák, ez borzalmas sebekkel és kínokkal
jár, ezek mellé még szúrós tövisből, vagy megszáradt pálmaágakból koronát
készítenek, amit a fejére tesznek. Ez még tetézi fájdalmait.
Pilátus még manőverezik, de ez nem ér semmit, mert nem áll határozottan a
sarkára, pedig megtehetné. Ő képviseli a római hatalmat, döntése mindenkire
érvényes, de nem tudja meghozni a döntést, mert félti magát. Ő nem tudta, de mi
már sokszor olvastuk, amit urunk mondott: Aki meg akarja menteni az életét,
elveszti, aki pedig elveszti az életét Őérte és az evangéliumért megmenti.
A főpapok és a jelenlévők azt kérik, feszíttesse meg a helytartó Jézust.
Ezzel a kérésükkel végleg elutasítják Isten szeretetét, Isten Fiát. Nem élnek
az utolsó lehetőséggel, és ahelyett, hogy Őt választanák, elutasítják. Ezzel a
döntésükkel az életet utasították el. A Jézusról való döntésünk egész életünk
és örök sorsunk határozza meg.
Jézus már nem válaszol Pilátus újabb zavart kérdésére. Nem válaszol, mert
lejárt a szó ideje. Ami a helyes döntéshez kellett, azt mind tudta, csak hitre
volt szüksége. Hittel kellet volna a Jézustól hallottakat fogadni. Hit helyett
hatalmával hencegett, de Jézus rámutatott, hogy ami hatalma van, azt Istentől
kapta. Az Atya engedte meg, hogy Őt elítélhesse. Ha az Atya másképp dönt, neki
semmi hatalma nem volna. A hatalomtól ma is könnyű megrészegedni, jó lenn
látni, hogy minden hatalom Istentől származik, és elszámolással tartozunk felé.
El kell majd számolni, hogy a nekünk adott hatalommal mit kezdtünk, hogyan
használtuk fel. Építettünk vagy romboltunk általa?
Így szól ma tehozzád Jézus
1.
Így szól ma tehozzád Jézus: „Életem adtam érted”.
Így szól ma tehozzád Jézus: „Életem adtam érted”.
Még ma válaszolj, kezébe tedd le élted!
Még ma válaszolj, kezébe tedd le élted!
2.
Mennyei korona vár rád, te légy hű mindhalálig!
Mennyei korona vár rád, te légy hű mindhalálig!
Kín, baj, szenvedés Jézussal üdvre válik.
Kín, baj, szenvedés Jézussal üdvre válik.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése