A
|
z elmúlt nehéz
időszak után végre ismét szabadon kereshette és dicsérhette az Urat a nép (2Krón
30,1-12). Ezékiás megtisztíttatta a templomot, és egyúttal az Úr szolgálatára
szentelték magukat. Örömistentisztelet volt ez, hiszen sokan szívből keresték
és magasztalták az Úr nevét. Az áldozatok bemutatása alatt pedig átélték bűneik
bocsánatát. Nincs nagyobb öröm, mint amikor megtapasztaljuk, hogy Isten megbocsátja
minden bűnünket és magához fogad. Az ember szíve az Úrral való élő kapcsolat
során nyugszik meg, töltődik fel.
Ez az istentisztelet nem egyszeri alkalom; nem egy rendkívüli felbuzdulás
részesei vagyunk, hanem azt látjuk, igényelték a rendszeres alkalmakat, vágytak
az Úrral lenni. Miben mutatkozik ez meg? Abban, hogy felismerik, nem volt már
egy ideje páskaünnep, és szeretnék megtartani. Az sem zavarja őket, hogy
eredeti időpont elmúlt már. Észrevették, hogy kimaradt a szabadulás ünnepe, és
hiányzik, szeretnék ismét megtartani. Hiányzik-e számunkra, ha kimarad egy
alkalom? Ott van-e bennünk, hogy minél hamarabb igyekezzünk pótolni? Ezeknek
hiányzott az ünnep, az Úr dicsőítése. Mert a páska nemcsak visszaemlékezés,
hanem erőt adó előretekintés is. Az Úr előtt való ünneplés erőt ad. Erőt ad,
mert nem a szórakozáson van a hangsúly, hanem Isten szabadító munkáján. Megemlékeznek
Jahve munkájáról, dicsőítik hatalmát, és közben ők maguk is átélik a szabadítás
csodáját. Rabnak lenni nem nagy dolog, de szabaddá válni csoda. A szabadítást
mindenkor az Úr végzi. Jézus Krisztus is azért jött el a világba, hogy a bűntől
és a világ rabságából megszabadítson. A bűnnek nagy ereje van, de Jézus
hatalmasabb, mindenkit ki tud szabadítani a karmaiból, aki valóban szeretne
szabadulni. És itt mindig ez a kérdés, akarok-e szabad lenni? Sok embernek megfelel a rabság, mert nem kell
gondolkozni, önállóan irányítani az életüket, mert ezt megteszi más helyettük.
Az Úr azonban szabadsággal és felelős élettel akar megajándékozni.
A király levélben hívogatja Júda népét, sőt, még az Asszírok által
lepusztított Izráeli területen élő maradékot is. Kinyitja számukra is a kaput,
nem fegyverrel akarja visszafoglalni azt az országrészt, hanem az
istentisztelet felajánlásával lehetőséget ad a számukra az Úrhoz való térésre.
Ezékiás király missziót végez Izráel felé. A legjobb módszer az Ige
terjesztése, általa változhat meg az emberek élete és változhat meg a két nép
közötti kapcsolat. Ma is válhat a misszió eszközévé az írás, sőt a modern technikai
eszközök segítségével oda is eljuttathatjuk bizonyságtételünket, ahol még nem
jártunk. Pál apostol is használta ezt a módszert, pedig akkor még a levélírás
is nehezebb feladat volt, mint ma. De vajon az evangélium hirdetésére
használjuk-e fel eszközeinket, és igyekszünk-e kihasználni a lehetőségeket?
Ezékiás nem beszél mellé, a megtérést hirdeti Izráel fiai számára. Az
Úrhoz való visszatérésre szólítja fel őket, mert látja, ez a megoldás számukra.
A megmaradás útja a megtérés. Ha nem térnek vissza Istenhez, elvesznek.
Számunkra is ez az egyetlen életre és megmaradásra vezető út, a megtérés. Más
nem segít korunk emberén sem. Rámutat, hogy a pusztulás, amit most
tapasztalnak, az Úrtól való elfordulás következménye. Bárcsak mi meglátnánk,
hogy ez a nagy lelki leépülés és a fizikai összeomlás is az Istentől való
elfordulás következménye. Isten nélkül nem bírjuk ennek a világnak a tempóját, de ha visszatérünk hozzá, felismerjük, hogy lehet kisebb sebességgel is haladni.
Isten kegyelmes, ha visszatérünk Hozzá, Ő is felénk fordul. Ránk ragyogtatja
orcáját és megtapasztaljuk békességét, áldását.
Azonban azt látjuk, hogy a hosszú ideje tartó elpártolásnak súlyos
következményei vannak. Az izráeli területek népei megkeményedtek, cinikussá
váltak, és kinevetik a követeket. Csak néhányan vannak, akik örömmel fogadják a
hírt, magasztalják az Urat és elindulnak felé.
Jézus felkészíti az elválásra övéit (Jn 16,16-23/b). Egy kevés idő, és nem
látják Őt, tehát már nincs messze, amikor Isten Báránya feláldoztatik. Nincs
már messze a bűn és a sátán feletti győzelem. Ezt a tanítványoknak is meg kell
látni és el kell fogadni. El kell fogadniuk, hogy Jézus meg fog halni. Nehéz
elfogadni, ha nem úgy alakulnak a történések, ahogy mi szeretnénk. Azonban jó,
ha figyelünk az Úrra, és meglátjuk, Ő mindig azt teszi, ami nekünk a jobb. Ő
soha nem a saját érdekeit tartja szem előtt, hanem mindig a mi javunkat keresi.
Ezért megy a keresztre is, mert ez nem Neki jó, hanem nekünk. Kereszthalála
számunkra hoz áldást, nekünk jelent üdvösséget.
Az Úr nemcsak közelgő haláláról beszél, hanem előremutat feltámadására
is. A feltámadás után meglátják Őt. Ez jelenti az örömöt és a reményt a
számukra. Jézussal lehet találkozni. Feltámadása lehetővé teszi, hogy mi is
találkozhassunk Vele, és átéljük kegyelmét.
Az öröm felé a szomorúságon keresztül vezet az út. A világ örülni fog,
mert azt gondolja, megszabadult Tőle, ám majd meglátják, hogy Jézustól nem lehet
megszabadulni, mert Ő él és Uralkodik mindörökké. A szülő asszonyhoz hasonlítja
tanítványait, aki szenvedésen megy keresztül, de amikor a gyermek megszületik,
már csak örül az új életnek. Így a tanítványokra is előbb a szomorúság vár, de
felváltja majd az elmúlhatatlan öröm. Mert Jézus halála életet jelent a
számunkra, feltámadása pedig előremutat a hívők feltámadására. Lássuk meg
Jézus halálának áldásait, hogy az Ő halála számunkra életet jelent. Legyen ma is tele a szívünk örömmel és
hálaadással. Éljünk a kegyelemből, és használjuk ki, hogy találkozhatunk Vele.
Térj magadhoz, drága Sion
1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként
felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is
tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek. 1.
2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt
szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd:
Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!
3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a
nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc
elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!
4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja
szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná
nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!
5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el
nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe
vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!
6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid
oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked
jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!
7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a
határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív,
kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.
8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos
révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált,
Istenéhez égbe szállt: Sion, onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése