E
|
gyre jobban
halad a javítás, a várfal elkészült, már csak az ajtószárnyakat kell a helyükre
illeszteni (Neh 6,1-14). Az Úr vezetése és segítsége által sikerült minden nehézség ellenére
egyben tartani az embereket, a felmerülő kríziseket pedig bölcsen megoldani.
Nehémiás megoldotta a belső problémákat, a szegénység okozta feszültséget
feloldotta. Nagy szerepe volt mindebben a helytartó alázatos, Istenhez igazodó
életének. Nehémiás nem csak dolgoztatta az embereket, hanem maga is kivette a
munkából a részét, és anyagiakkal is hozzájárult az eredményhez. Az ő munkássága
számunkra is példa, lehet az Úrra figyelve, életünket az Igéhez igazítva
győzedelmeskedni a problémák felett és építeni Isten országát. Hiszen ma is az
a feladatunk, hogy életünk Isten országának világító lámpása legyen. Az ország ma
is jelen van, a tanítványok képviselik a mai világban, de igazán látható-e és
tapasztalható-e jelenléte? Isten országa erejének nyilvánvalónak kell lenni - és
az is, hiszen sok megváltozott, újjászületett ember tudja elmondani, hogy az Úr
formálta újjá az életét, és a további életvezetésük már Isten országáról tesz
bizonyságot.
Közel a befejezés, azonban ez nem jelenti azt, hogy könnyebbé válik a
munka. Nem lehet lazítani, mert az ellenség nem adja fel, tovább próbálkozik.
Szanballat és Gesem mindent megtesznek, hogy Nehémiást elvonják a várfalról.
Számukra egyetlen cél létezik: a munka leállítása, és ezért minden követ
megmozgatnak. A gonosz célja ma is ugyanez, azt akarja elérni, hogy az Úrtól
Isten népére bízott munka végzése szüneteljen. Ennek érdekében mindent megpróbál,
igyekszik Jézus tanítványait elvonni feladatuktól. Nehémiást rágalmakkal és
megfélemlítéssel igyekeznek hatáskörükbe vonni. Azt akarják elérni, hogy
Nehémiás elmenjen hozzájuk tárgyalni. Azonban Isten embere felismeri a
cselszövést, és elutasítja őket. Ő nem embereknek, hanem Istennek tartozik
engedelmességgel. Elutasítja a tárgyalást, a szövetkezést. Fontos, hogy mi is
meglássuk a fondorlatot, a hamis szándékot, és egyedül az Úrba kapaszkodjunk. Az
ellenség sokféle praktikát alkalmaz, legyen nyitott a szemünk és forró a
szívünk. Mert ha igazán szeretjük Urunkat, nem ijedünk meg a fenyegetésektől, nem dőlünk be a szép ígéreteknek,
hanem Benne bízva végezzük a ránk bízott munkát.
Ebben a helyzetben is megmarad imádkozó szívű embernek Nehémiás: az Úr
erejét kéri, és így halad tovább. Pedig egyre nehezebbé válik a helyzet, hisz
még prófétákat is bevet az ellenség. A fegyveres támadást könnyebb volt
kivédeni, mint felismerni a hazug tanácsot. Az ellenség célja elérése érdekében
egyházi embereket, prófétákat is felhasznál. Még az Igét is alkalmazza,
csakhogy megtéveszthessen. A sátán tudja, hogy Isten gyermekei számára Isten
Igéjének van a legnagyobb tekintélye, ezért ő is használja. Ne feledjük, hogy
az Úr Jézus számára is idézte az Írást az ördög a megkísértéskor a pusztában.
Ezért kérjük a Szentlélek Isten bölcsességét és vezetését, hogy ne engedjük
magunkat Igére való hivatkozással sem megtéveszteni. Az Igéket is oda kell
állítani a Szentírás összefüggésébe, amit az Úr előtti elcsendesedés által
tehetünk meg. Hamis próféták mindig voltak, és lesznek is, mert a
megélhetésnek, a pénznek ma is nagy a vonzereje, de nekünk kell őket felismerni,
elutasítani tanácsukat és végezni tovább Isten munkáját. Szomorú, hogy a
prófétai tisztséget, az Igét rémisztgetésre, fenyegetésre is lehet használni.
Azonban az Úr az övéinek bátor szívet és a megkülönböztetés Lelkét adja, ami
által fel tudjuk ismerni a hamis üzenetet, és megmaradunk az Úr útján.
Véget ért János evangéliuma, de továbbra is az apostol írását olvassuk,
mivel a Jelenések könyve is az ő műve (Jel 1,1-8). Az idős apostol újabb irat
elkészítésére kap megbízást a feltámadott Úról.
Ez az írás a Jelenések könyve - ez nem félelemkeltő irat, hanem egy bátorító,
erősítő szándékkal keletkezett bizonyságtétel. János nem kedvtelésből írt,
hanem azért, mert az Úr megbízta őt, hogy írjon, mivel szükség volt rá, és ezen
a könyvön keresztül maga az Úr szól népéhez, a gyülekezethez.
Nehéz a helyzet, üldözik Jézus tanítványait, maga az apostol is
száműzetésben van, de ott sem kíméli magát, nem félti az életét, hanem
megnyitja lényét Ura előtt, és engedelmesen papírra veti az üzenetet.
Láttuk, Pétert nagyon érdekelte, mi lesz Jánossal: ő is mártírrá válik,
megölik Jézusért, vagy természetes halállal hal majd meg? Az Úr azt mondta, Péternek semmi köze János élettörténetéhez, ha Ő úgy dönt, hogy megmarad, amíg
az Úr eljön, hát az Péterre egyáltalán nem tartozik. A megmaradás nem azt
jelenti, hogy János nem fog meghalni, hogy ő megéri Jézus visszajövetelét,
hanem azt, hogy Jézus majd a természetes halálon keresztül jön el érte. Azonban
ez nem eredményezi azt, hogy János élete könnyű lesz, hiszen a Patmosz
szigetén, a kőbányában való rabság mindennek mondható, csak könnyűnek nem.
Azonban az Úrnak terve van szeretett tanítványával, rajta keresztül küldi az
üldözött, a szenvedő gyülekezetnek bátorító, kitartásra, helytállásra buzdító
üzenetét. János hosszú élete a
szolgálatnak rendeltetett alá.
Tehát János a száműzetésben is nyitott felfelé, nem magával van
elfoglalva, hanem hallja az Úr megszólítását, és készségesen engedelmeskedik Neki.
Amit az apostol leír, Jézustól származik, amit lát és hall, azt adja tovább. Azok pedig boldogok, ha Isten beszédeként fogadják, és megcselekszik az Úr szavait.
Azért tegyék, amit az Úr mond, mert az idő közel van. Milyen idő? Az Úr cselekvésének és eljövetelének ideje. Legyenek bátrak, éljék az evangéliumot,
mert lejár a szenvedés ideje. Az Úr megszabadítja Övéit. Minden birodalom,
minden sötét korszak véget fog érni. Soha ne lefelé, a láthatókra nézzünk, hanem
mindig fel, a láthatatlanokra, mert a láthatók véget fognak érni, de Isten
országa örök. Az emberi birodalmak elmúlnak, de Isten országa, Jézus uralma
soha nem ér véget. Az üldözött egyház számára a Jelenések könyvében a diadalmas,
az eseményeket kezében tartó Krisztust mutatja meg a szentíró. Az élet nehéz
pillanataiban se feledjék, Jézus Úr mindenek felett. Mi se feledjük, mi is
nézzünk a diadalmas Úrra. Ma is minden az Ő kezében van, így azután nincs okunk
a rettegésre, az Ő országban jó helyen van az életünk.
Az Ázsiában levő hét gyülekezet a címzett, de általuk a mindenkori
keresztyének is meg vannak szólítva, nekünk is szól a Jelenések könyve. János az
apostoli köszöntéssel nyitja grandiózus írását, ezzel megnyitja Isten
kegyelmének forrását, amelyre most is szükség van. A kegyelem és a békesség ma
is Istentől árad. Jézust hű tanúként állítja elénk, aki életével pecsételte meg
hűségét, és feltámadásával bizonyította, hogy él, és Ő az Isten Fia.
Mindjárt az elején leszögezi, Jézus ma már nem a zsidó vándortanító,
hanem hatalmas Úr, a föld királyainak fejedelme. Jó ezt olvasni: Jézus fölötte
áll a gyülekezetet üldöző, pusztító királynak is. Adjon erőt számunkra, hogy akitől vagy amitől félünk, annak is Ura Jézus. Így azután megszabadulunk a félelemtől.
Az apostol az ismét eljövő, a diadalmas Krisztust állítja elénk. Eljön az
Úr, de már felhőkön, és mindenki meg fogja Őt látni, azok is, akik nem
szerették, akik megölték, akik elutasították. Áldott legyen Isten, hogy megadta
számunkra, hogy még a nagy visszajövetel előtt megláthattuk Őt a kereszten, és
átélhettük kegyelmét. Ezáltal, amikor ismét eljön, örömmel várhatjuk azt az
Urat, aki szeret minket. Igen, Jézus szereti az övéit, hiszen vére által
szabadított meg bűneinktől. Tehát ma is
az Ő vére tisztít meg egyedül, a bűnre ma sincs más orvosság, csak egyedül
Jézus.
Amint vagyok, sok bűn alatt
1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem
áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki
megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc,
bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S
derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza
lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd
egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése