Állj meg!

I

sten megadja népe számára, amit kér (1Sám 9,1-27). Királyt kért, ad számukra királyt, olyat, amilyenre vágynak. És ők külső tulajdonságok alapján várják az uralkodót. Szép, deli férfi legyen - de mi van a szívében, már kevésbé fontos. Ám Isten talál számukra megfelelő személyt, akinek még belső értékei is vannak. Azonban látnunk kell, hogy a belső értékeket őrizni és fejleszteni kell, mert a megváltozott körülmények a személyiséget is megváltoztathatják. Ezt ma is meg lehet figyelni, a korán elért siker, gazdagság sok embert átformál. Azonban ha folyamatosan megalázzuk magunkat Urunk előtt, ha világosan látjuk magunkat és a helyünket, meg lehet maradni hitben és egyszerűségben.

Isten Sault választja ki, egy jómódú ember fiát, aki még nem tud erről. Az Úr úgy alakítja a körülményeket, hogy eljusson Sámuel prófétához. Elvesznek a szamarak, ami máskor is megtörténhetett, így rendkívüli jelentőséget nem tulajdonítanak neki. Ha elveszett, meg kell keresni. De van vele egy ember, akinek eszébe jut Isten embere, a látó, és arra gondol, meg kellene kérdezni őt. Jó, ha mindennapi dolgaink közben is eszünkbe jut Isten, ha megkérdezzük Őt. Sőt, ma is fel lehet keresni Isten embereit, ha nem látunk világosan, ha valamiben elakadunk. Saul hallgatott emberére, és felkeresték a látót. Kihez fordulunk ma különféle problémáinkkal? Opció-e számunkra ma Isten embere? Felkeressük-e a lelkipásztort, a lelkigondozót, vagy világi segítséget keresünk? Azt se feledjük, hogy Saul nem lelki problémával kereste fel Sámuelt, hanem szamarai ügyében. Merjük mi is Isten elé vinni a mindennapi élet dolgait, mert lehet, hogy általuk is üzen az Úr. Másrészt azért is keressük minden kérdéssel Urunkat, mert a tanítvány gazdasági és társadalmi szerepeit is Isten Igéjének irányítása alatt kell, hogy végezze.

Sámuel számára kijelentette Isten Saul érkezését és a vele kapcsolatos tervét. Saul megtudja, hogy nem kell aggódni a szamarak miatt. Amikor elindulunk az Úr felé, kiderül, nem kell aggódni, és ami eddig szorongatott, az már nem is olyan lényeges. Sámuel már úgy tekint Saulra, mint akié egész Izráel, de itt még jelen van benne az alázat. Egyszerűnek és jelentéktelennek tartja magát. Az áldozati lakomát együtt fogyasztják el, Saul a főhelyen találja magát, a legjobb falatokat kapja. Megragadott, hogy a nép addig nem eszik, amíg Sámuel áldást nem mond. Megvárják az étkezéskor egymást és Isten áldását. Milyenek az étkezéseink? Adunk-e hálát, imádkozunk-e evés előtt?

Saul nem számított mindarra, ami történt. Sámuel félrevonja és beszél vele. Meg kell tudnia, hogy nem egy jó buli történt, hanem az Úrnak terve van vele. A próféta elmondja számára az Úr üzenetét. Ez a lényeg, meg kell ismerni Isten hozzánk szóló üzenetét. Meg kell tudnunk, mi a terve életünkkel. Nem elég csak a szamarakat megtalálni, hanem Isten tervét is meg kell ismerni. Viszont a terv megismeréséhez nekünk is meg kell állni. Meg kell állni és elcsendesedni, állni és várni az Úrra. Akkor tudjuk meg Urunk akaratát, ha a rohanást félretesszük, megállunk és időt szánunk rá. Legyen ez a mai a megállás, az elcsendesedés napja. Halljuk, amint nekünk szól az Ige: „Te pedig most állj meg”!
Az újszövetségi üzenet meghalláshoz is meg kell állnunk, mert ha nem állunk meg, tovább fogunk pörögni, és elmegyünk az élet mellett (Mt 6,25-34). Mert Jézus az élet lényegéről beszél. Kiderül, számára nem az az élet értelme, mint amit mi gondolunk annak. Nem úgy kell élünk, ahogyan sokan gyakorolják. Az élet több mint a munka, a szórakozás, az élvezetek. Jézus azt akarja, hogy valóban az élet legyen életünk középpontjában, ne csak szerezzünk, fogyasszunk, hanem éljünk. Mégpedig Isten országa polgáraiként.

Isten országának polgára nem fél, nem aggódik, mert tudja, a Király mindenről gondoskodik. Jézus az aggodalommentes élet példájául a mezei madarakat állítja elénk. Nem képesek dolgozni, magukról gondoskodni, teljes mértékben ki vannak szolgáltatva. Mégsem aggódnak, mert tudják, a mennyei Atya eltartja őket. Bízzunk jobban Atyánkban, és felszabadultan, stressz nélkül fogunk élni. Aki bízik az Úrban, az megelégedik. Azért uralja életünket a stressz, mert nem tudunk megelégedni, mindig többet és mást akarunk. Az életet fogyasztásban és termelésben mérjük. Az Úr üzeni számunkra: álljatok meg, most. Mert holnap talán késő lesz. Ha nem állunk meg és nem igazítjuk Jézus szavaihoz életünket, egyre jobban a modern kor betegségeinek a hatalma alá kerülünk. Jézus üzeni: lehet másképp, lehet aggodalom, stressz nélkül élni.

Hogyan? Ha első helyre Isten országát helyezzük. Akkor fogunk egészségesen és igazán élni, ha először Isten akaratát keressük és cselekedjük. Ha megtanulunk ismét a mai napra, a mai nap lehetőségeire koncentrálni, és nem mindig a holnappal törődünk. Amennyiben Isten országát keressük, megtapasztaljuk, hogy amiért eddig aggódtunk, az ezután megadatik. Adatik, tehát nem én harcolok, hanem megkapom Istentől, azért, mert én Isten országáért fáradozom.

HAGYJAD az Úr Istenre

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI  végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.