Bízzál!

D

ávid hamarosan mély vízbe kerül, mert az elhívás szolgálatra szól, és nem nyaralásra (1Sám 17,1-25). Arra hívta el az Úr, hogy a Vele való kapcsolatban növekedjen, és ebből erőt merítve szolgáljon. Vagyis az a feladat, hogy amit Istentől kap, azt adja tovább. Előbb Saul király lelkét kell gondoznia, lantjátékkal és a lényéből áradó békesség, a Lélek jelenlétével. Isten gyermekéből gyógyító erők sugároznak. Ha figyeljük az Igét, megláthatjuk belőle, hogyan vezeti lépésről-lépésre előrébb az Úr ezt a fiatal férfit. Nem ő akciózik, hanem rábízza magát teljesen Isten vezetésére. Az elhívást követően továbbra is a juhok mellett maradt, de az Úr elvezeti őt a harctérre. A tanítványok is gyakran kerülnek harctérre, mert az ellenség igen aktív, mindent megtesz, hogy megfélemlítse az embereket, sőt, Isten népét is. Dávid nem tudja előre, mi vár rá, de figyel felfelé, mindig az Úrra néz, és engedi magát vezetni.

Mivel Saul nem aratott teljes győzelmet a filiszteusok felett, azok ismét összegyűjtik csapataikat is és Izráel ellen vonulnak. Nagy sereg áll velük szemben, és ezt még tetőzi a csodafegyver. Az ellenségnél található egy rendkívüli termetű és erejű harcos, őt állítják ki Saul katonái ellen. Párviadalra hívja Góliát Izráel katonáit, de senki nem mer ellene kiállni. A daliás király és katonái félnek, nincs senki, aki szembe merne vele fordulni, aki megküzdene vele.

Nagyon szomorú és megrendítő látni Isten népe tehetetlenségét, nincs senki, akinek fájna, hogy Istent gyalázzák, nincs senki, aki bízna az Úr nevében. Az a probléma, hogy Góliátra és önmagukra néznek. Azonban Isten gyermekének soha nem az ellenfélre, a problémára kell figyelni, mert akkor megretten, és úgy gondolja, legyőzhetetlen az ellenség, megoldhatatlan a feladat. De magunkra sem kell nézni, mert akkor úgy látjuk, nincs esélyünk, a gonosz mindig erősebbnek, képzettebbnek tűnik. De mindez ne keserítsen el, ne hátráljunk meg, hanem ismerjük fel, hogy azért kerülünk ilyen helyzetbe, hogy nyilvánvalóvá legyen a hitünk, világosan kitűnjön, kinek ismerjük az Urat.

Góliát különféle formában áll ma elénk - ne rémüljünk meg tőle, hanem nézzünk az Úrra. Erősödjünk meg a Benne való hitben, és lássuk meg, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus mindenféle ellenségnél hatalmasabb. Véssük szívünkbe, amit Pál apostol ír: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Rm 8,31). Magunkban elbukunk, de Istennel szemben nincs esélye egyetlen Góliátnak sem. Ne féljünk ma sem az élet harcterétől. Ne ijedjünk meg semmitől, ami ránk vár, csak bízzunk az Úrban, és induljunk az Ő nevében.

Dávidnak fáj a filiszteus gyalázkodása. Fáj neki, amikor Góliát Istent és az Ő népét szidalmazza. Fáj-e nekünk az ellenség gyalázkodása, és megteszünk-e mindent, hogy Isten országnak dicsőségét megismertessük a gyalázkodókkal, a hitetlenekkel? Eltűrjük némán az Úr nevének gyalázását, vagy teszünk ellene valamit? Dávid nem menekült el, mert jól ismerte Istenét, és ez az ismeret, ez a tapasztalat bátorította fel a cselekvésre. Aki ismeri Istenét, az ma is mer cselekedni.

Elképesztő mindaz, ami Jézus körül történik (Mt 9,18-26). Egy főember hallja a tanítást, hallja, hogy itt egy egészen újról van szó. Igen, újról, nem a régi élet, a régi hit foltozásáról, hanem egy egészen újról, Isten megelevenítő jelenlétéről. Amikor ez az ember meghallja mindezt, remény támad a szívében, és azzal a hihetetlen kéréssel áll Jézus elé, hogy az akkor meghalt kislányára tegye rá a kezét, és az meg fog elevenedni. Nem megdöbbentő? Kinek jutna eszébe azt kérni, hogy a már meghaltat érintse meg Jézus? Ennek az embernek a szívében csodálatos hit található. Ez a főember hatalmasnak látja Jézust. Jairus túllát az emberen, és felismeri, hogy az élő Istennel áll szemben. Nem akárki járja Izráel  utait, hanem maga az élő Isten. Ezért tud ilyet kérni. Kicsoda számomra Jézus? Kinek látom Őt? Merek-e Hozzá menni lehetetlennek látszó kéréssel is? Ilyen hittel jöjj ma is az Úrhoz. Ne félj lehetetlent kérni, hanem tárd fel őszintén a szíved, az életed, mert az Ő számára nincs lehetetlen.

Van, amikor a lehetetlen dolgok megszaporodnak és képtelen helyzetek jönnek egymás után. Jézus alig indul el ezzel a főemberrel, egy másik rendkívüli személlyel kerül szembe. Egy tizenkét év óta vérfolyásban szenvedő asszony jön hozzá, és hátulról megérinti a ruhája szélét. Egy asszony, akit senki nem tudott meggyógyítani, most Jézushoz jön. Mégpedig hittel jön. Ez óriási, hiszen annyi kudarc után csalódottnak kellene lennie, de mégsem az. Nem adja fel, hanem hittel jön Jézushoz - talán rádöbben: pont ez hiányzott eddig az életéből, az élő hit. Így jön most, nemcsak próbálkozik. Nem azt mondja: még ezt kipróbálom. De nem is úgy áll hozzá, hogy ha nem használ, nem is árt, hanem hiszi, hogy meg fog gyógyulni. Sőt, hiszi, hogy elég csak megérinteni Jézust, és megtisztul az élete. Jöjj ma ilyen hittel az Úrhoz! Ne törődj bele a rosszba, a bajba, a vereségbe, a bűn hatalmába, hanem hidd: elég, ha lényeddel megérinted az Ő lényét. Elég, ha hittel tekintesz Rá, és meggyógyulsz, megszabadulsz. De ezt a mozdulatot neked kell megtenni.

Jézus így szólt az asszonynak: „Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged.” Jézus biztat: ne add fel, akkor se, ha már mindenki lemondott rólad. Akkor se, ha azt mondják, innen már nem lehet felállni; bízzál Benne, és hidd, Jézus szavára megszabadulhatsz, helyreállhatsz, újrakezdheted. Bízzál, mert az Ő kegyelme a legmélyebb szakadékból is képes felemelni. Csak bízz Jézus szavában. A hitnek megvan a gyümölcse, nemcsak ez az asszony, hanem a kislány is megtapasztalja az Úr hatalmát. Az élet diadalmaskodik a halál, a pusztulás felett. Jézusban az elmúlhatatlan élet érkezett meg hozzánk. A halódó lelkek, a halódó közösségek reménye is Jézus. Az Ő kezének érintésére felébredhetünk az álomból.

 Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.