Próba

D

ávid továbbra is menekülésben van, Saul nem enyhült meg iránta, így bujdosni kényszerül (1Sám 24,1-23). Éngedi pusztájában tartózkodik, ott talál a maga és az emberei számára megfelelő helyet, ott tanulja az életet, és készül arra a feladatra, amelyre Isten elhívta. A pusztában tanulja meg, hogyan kell Isten népét irányítani, ott készül fel. A puszta lehetővé teszi a mélyebb kapcsolatot Istennel, ott igazán megtanulja teljes mértékben az Úrra bízni magát. Megtanulja azt is, hogy az igazi biztonságot és oltalmat nem a barlangok nyújtják, hanem egyedül az Úr. Bárhová menekül, a gonosznak van beépített embere, tégla mindenütt akad, így Saul értesül Dávid búvóhelyéről. Mindenkor bízzuk magunkat az Úrra, a Benne való elrejtettség ad igazi oltalmat. Ne másokban bízzunk, ne emberektől várjuk az oltalmat, hanem egyedül Urunktól.

Úgy látjuk, Saulnak egyetlen problémája Dávid, addig nincs nyugta, amíg őt meg nem öli. Még a filiszteusok fölötti győzelem sem ad számára nyugalmat, hajtja a gonosz lélek. Meg kell állnunk és az Úr előtti csöndben végig kell gondolnunk, mi az, amitől nincs nyugalmunk? Mi az, ami úgy hajt, mint Sault a gyűlölet? Mi a legnagyobb problémánk, amin kívül másra már gondolni sem tudunk, ami elveszi örömünket? Engedjük, hogy a csöndben mindezt föltárja előttünk az Úr, és ne cipeljük tovább ezt az indulatot, ne ragaszkodjunk hozzá, hanem kérjünk szabadítást. Mert ami űz, hajt, amitől nem tudunk szabadulni, az tönkreteszi az életünket, lelkileg-testileg a kimerülésig gyötör. Azonban ezt nem szükséges cipelni, mert meg lehet szabadulni tőle. Urunk azért jött, hogy mindazt, ami összeroppantja a lényünket, tegyük le a kezébe, adjuk át Neki. Tegnap is azt olvastuk, hogy erre szólít fel.

Egy napon Dávid átéli, hogy nem ő kerül Saul kezébe, hanem a királyt adja az Úr az ő kezébe. Az eddig Dávidot kegyetlenül üldöző király kiszolgáltatott helyzetbe kerül, Dávid kezében van az élete. Vajon mit fog Dávid tenni? Eljött a nagy nap, megszabadulhat a bujdosástól, leszámolhat ellenségével és megkezdheti uralkodását? Az emberei azt mondják, az Úr az kezébe adta ellenségét, sőt, ezt egy korábbi ígéretre alapozzák. Tehát Igével is alátámasztják: Istentől van ez a helyzet, tégy úgy, ahogy jónak látod. Valóban az Úrtól van ez a helyzet, de nem úgy, mint a bosszúállás napja, hanem inkább egy próba, hogy mit tesz Dávid ebben a helyzetben? Isten megvizsgálja, hogy nem ugyanúgy cselekszik-e, mint Saul. Ez a találkozás a királlyal próba. Számunkra is készít az Úr próbát, amelyben megvizsgálja, nem vettük-e át a világ gyakorlatát. Megnézi, milyen indulatok vannak a szívünkben.

Dávid kiválóan teszi le ezt a vizsgát, elutasítja emberei tanácsát, mert látja Saulban az Úr fölkentjét.  Fölismeri, hogy nem magának kell megszerezni a trónt, hanem majd az Úr fogja felszabadítani azt a számára. Isten országa trónjához nem gyilkosságon keresztül vezet az Úr. Ha egy szék, egy hely foglalt, azt nem nekem kell szabaddá tennem. Ha Isten nekem szánta, majd ő üressé teszi. Jézus is megvárta a szolgálatba lépéssel Keresztelő János börtönbe kerülését. Nem Ő távolította el az útból.

Saul meggyőződik Dávid tiszta szándékáról, de úgy látom, a könnyei nem őszinték. Nem szívből, nem a lénye mélyéről jönnek a szavak, hanem csak hirtelen, a meghatódástól jönnek elő a könnyei. Kimondja azt is, hogy Dávid lesz utána a király, de nem úgy mondja, mint aki ezt el is fogadta az Úr kezéből, és békessége van benne. Lássuk meg, hogy tudni Isten akaratát és elfogadni azt a magam számára nem ugyanaz. Ismerhetem én jól az Igét, tudhatom, mit is akar az Úr, de ha azt nem fogadom el, nem változik semmi.

Ha Saul elfogadta volna Isten akaratát, akkor Dávidot hazahívta volna. Akkor nem elválnának útjaik, hanem együtt mennének haza, és befejeződne a Dávid elleni hajtóvadászat. De igazából Saulban nem történt semmi. Nem változtat, nem áll másképp Dávidhoz, hanem folytatja tovább a gyűlölködést.

Csodálatos látni, mennyire szabad Jézus, nem a különféle emberi szabályok béklyójában él, hanem egy őszinte kapcsolatban az Atyával (Mt 12,1-8). A hit lényege az élő kapcsolat köztem és az Atya között. Mindez csak Jézus által lehetséges, de lehetséges. A keresztje köt össze Vele, a vonal állandóan él. Mindenkor Hozzá fordulhatunk imádságaink által. Ebben az őszinte kapcsolatban, az áramló információban láthatjuk meg mindig, hogy mit is akar az Úr. Szabadok vagyunk-e azoktól a szabályoktól, amik megkötöznek? Több-e számunkra a hit annál, hogy ezt sem szabad, meg azt sem szabad? Eljutottunk-e annak a felismerésére, hogy a tanítványság azt jelenti: szabad? Pál apostol is ezt ismerte fel, Krisztusban szabadok vagyunk, és így írta le: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává” (1Kor 6,12). Szabad vagyok mindannak az elutasítására, ami rabbá tenne vagy, ami nem használ, hanem inkább tönkreteszi az életemet. Krisztusban ilyen szabadság részesei lehetünk.

Azt is meg kell látni, hogy Jézus egészen újat hoz ebbe a világba. Nem úgy cselekszik, ahogyan a kor vezetői, vallási tekintélyei meghatározzák, de nem is úgy, ahogyan mások, hanem mindenkor az Atyával van összhangban. Számára az Atya akarata a fontos. Megmutatja a tanítványoknak, hogy ő Úr a szombat felett is. A szombatot, az ünnepeket, az élet dolgait nem azért adta Isten, hogy azok határozzanak meg minket, hanem azért, hogy segítsék az életünket. A szombatot nem azért kapta Isten népe, hogy a rabja legyen és belefáradjon, hanem azért, hogy megújuljon általa. Az istentisztelet célja nem az, hogy belefáradjunk, hanem az, hogy feltöltődjünk, megújuljunk általa. A vasárnap öröm napja akar lenni, amikor átéljük: jó Istennel lenni.

 AMEDDIG JÉZUS ÉL

1.  

Ameddig Jézus él,

Ameddig Ő segél,

Nem bánthat gond és félelem,

Ő van mindig velem.

2.  

Jó Pásztor Jézusom,

Vigyáz rám, jól tudom,

Legeltet szép zöld pázsiton,

Ég harmatát iszom.

3.  

Mikor leszáll az est,

Sötétje bánt, ijeszt,

Az éjszakában is tudom,

Hogy megvéd Jézusom.

4.  

Ha lábam tévedez,

Bánt a világ, sebez,

Jézus szívén a menhelyem,

Ő gyógyírt ad nekem.

5.  

Ha Őrá néz szemem,

Úgy megvan mindenem,

Hogy Jézusom szeret nagyon,

Ez a paradicsom.

Isten áldásával.