Tiszta csatorna

S

ámuel nyitott és engedelmes élete által megjavult a felfelé irányuló kapcsolatvonal (1Sám 4,1-11). Ismét van kommunikáció Isten és népe között. Most már nemcsak hívás van, hanem van, aki fel is veszi a telefont. Sámuel mindig felveszi a kagylót, és fogadja Isten üzenetét. A nép is megtudja, hogy ismét áramlik az információ, áramlik az Úr szeretete és kegyelme népe  felé. Sámuelen keresztül eljut Isten szava a népéhez. Végre újra szól az Úr, van üzenete, és az célba is ér.

Istennek ma is van üzenete, de meg kell vizsgálni, nem akadályozza-e valami abban, hogy eljusson az életünkbe. Izráelben Hofni és Fineás, a két pap volt az akadály, ők csak arra koncentráltak, hogy minél jobban éljenek Isten népéből. De nem voltak igazán szolgák, nem ők éltek a népért. Nem vették komolyan Isten törvényét; foglalkozásuk szerint papok voltak, de szívük távol volt az Úrtól.  Magatartásukkal Izráel népét megbotránkoztatták és elsodorták az Úrtól. Ha valami eltömítette a hit csatornáját, meg kell azt tisztítani. Az Úr azt akarja, hogy minden akadályt távolítsunk el az életünkből. Ne tűrjünk meg semmit, ami az Úr és közénk állhatna.

Így azután az Úr szava megrekedt, a csatorna eltömődött, de Isten elhívta Sámuelt, aki már gyermekkorában őszintén odaszentelte az életét Istennek. Számára a szent sátorban való szolgálat valóban szolgálat volt, szíve megnyílt az Úr előtt, és állandóan Istenre volt állítva. Hofni és Fineás azonban nem vette komolyan Isten üzenetét, nem változtatták meg életüket, nem tartottak bűnbánatot és nem kérték Isten bocsánatát. Úgy látták, minden rendben van. Nemcsak ők, hanem egész Izráel így gondolkodott, ezért csatába indulnak a filiszteusok ellen. Azonban vereséget szenvednek. Nagy a csalódás Isten népe táborában, könnyű győzelemre számítottak, de vereség lett a vége. Föl is teszik a kérdést: „Vajon miért vert meg minket ma az ÚR a filiszteusok által” (3)? Vajon miért? Azért, mert vétkeztek az Úr ellen, és nem tartottak bűnbánatot. Szomorú, hogy eszükbe sem jutott magukba tekinteni. Egyáltalán nem gondoltak arra, hogy nincs minden rendben az életükben, és hogy változtatni kell. Bűnbánat helyett a szövetségládát hozatják el. És itt láthatjuk meg, hogy mennyire nem élő a hitük, mennyire nincs kapcsolatuk Istennel. Úgy gondolják, egy tárggyal is helyettesíthetik az Urat. A bűnbánatot és a megtérést nem lehet vallásos cselekedetekkel helyettesíteni. Nem lehet ilyen cselekményekkel Istent a szolgálatunkba állítani. Ő már meghirdette Éli háza felett az ítéletet, és mivel nem tértek meg, most beteljesedik.

Egy-egy vereség, nehéz helyzet esetén mindig vizsgáljuk meg az életünket. Nem jártunk-e mi is úgy, mint ezek az emberek? Vétkeztünk az Úr ellen, de mivel nem bántuk meg, Isten keményebben szólt. A filiszteusok megijednek, mert hallottak Izráel Istenének hatalmáról, ám bátor helytállásra biztatják egymást, legyőzik félelmüket, és így győznek Izráel felett is. A láda is a kezükbe kerül, meghal Hofni és Fineás is. A filiszteusok örülnek, mert még nem tudják, hogy csak azért győzhettek, mert Isten a kezükbe adta népét. A filiszteusok eszközök lettek Isten népe megtisztulásában. De majd eljön az idő, amikor meg kell látniuk, hogy az Izráel felett aratott győzelem nem jelent Isten fölötti győzelmet is. Istent nem lehet legyőzni. Isten előtt csak meghódolni lehet.

Felismertem-e már, hogy pótcselekvések helyett őszinte hitre és megtérésre van szükségem? Isten azért engedi meg a vereséget, hogy elszakadjak bálványaimtól, és egyedül Benne bízzam.

Az Úr Jézus tovább értelmezi a második kőtábla Igéit (Mt 5,27-32). A "Ne paráználkodj!" Ige van most soron, és Jézus itt sem enged kiskaput, de nem is hárítja másra a felelősséget, hanem azt mondja, mindenki a saját szívében tegyen rendet. Mindenki a saját életével foglalkozzon. A probléma a szívben támad, már ott el lehet követni a bűnt, ezért a szívet kell rendbe rakni. Az Úr Jézus képes megtisztítani azt és a kívánságot kiemelni onnan. 

A bűnt meg lehet előzni, mégpedig úgy, ha tagjainkat az Úr fegyelme alá helyezzük. Ő képes a szemünket is helyes irányba terelni. Nem azt kéri, hogy konkrétan csonkítsuk meg magunkat, hanem, hogy komolyan és őszintén küzdjünk a bűnnel. Vagyis ne engedjük, hogy a kívánság vezessen, hanem engedjük, hogy az Úr helyes mederbe terelje látásunkat, vágyainkat.

Jézus szavai a házasság ápolása és mentése érdekében hangzanak el. Mindennek, amit a világ kínál, a házasságban van a helye. A házasság az Úr látása szerint gyógyítható.  A gyógyítás az őszinte kapcsolat, az élő párbeszéd és az egymással való törődés által mehet végbe. Jézus nem hagyja jóvá a válást, mint problémamegoldást.

Ennél a témakörnél is fontos figyelni az Úr szavaira: „Én pedig azt mondom nektek”. Az a hangsúlyos, a mérvadó, amit Ő mond. És ebből az Igéből azt láthatjuk meg, hogy még paráznaság esetén sem kötelezően ajánlja a válást.  A válás nem kötelező, nem egyedüli megoldás. Nem, mert Ő a megbocsátásos rendezés híve. Ide is érvényes, amit a korábbi versekben mondott: ha valakinek panasza van valaki ellen, menjen és béküljön meg. Krisztusban lehetséges a megbékélés. Tehát Igénk szerint a megoldás a kereszt alatti megbocsátásban érhető el.

Természetesen itt is tanítványokról van szó. Nem általánosan beszél Jézus, mert önmagában az ember nem akar megbocsátani, vagy legalábbis igyekszik meghúzni a határt, és azt mondani, tovább nem bocsátok meg. Jézusban azonban nincs határ, hiszen Ő sem húzza meg a vonalat, és nem mondja: sok bűnödet megbocsátottam, de ezt már nem. A kereszten minden bűnt eltörölt. Tehát Krisztusban mindenkor a megbocsátásra, a rendezésre törekedjünk. Természetesen egy házasságban mindig két ember döntéséről van szó, de ami rajtam áll, azt meg kell tennem a házasság megmentéséért, a megbékélésért. Ha Igénkre figyelünk, meglátjuk, hogy az igazi megelőzés az, ha nem engedjük odáig jutni a dolgokat, hogy az egyik fél válni akarjon. Ebben segít, ha úgy igyekszünk szeretni társunkat, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és életét adta érte. Vagyis a házasságkötéstől kezdve folyamatosan ápoljuk a kapcsolatot, törődünk egymással. Vegyük komolyan, hogy a házasság egy folyamat, egy út, amely a házasságkötéskor kezdődik. Tehát a házasságkötés nem befejezés, hanem egy kezdet, amit továbbra is ápolni kell, mégpedig az Úr agapé szeretete által.

Milyen jó

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.