Halld meg a hívást

T

egnap láttuk, hogy Dávid beiratkozott Isten iskolájába, ma pedig arról értesülünk, hogy megtanult egy fontos leckét (1Sám 23,1-28). Most már nem kapkod, nem hirtelenkedik, hanem mielőtt bármit is cselekedne, megkérdezi az Urat. Dávid látja a problémát, bujdosása közben sem csak magára figyel, hanem szemmel tartja a körülötte élő embereket. Amikor hall a filiszteusok Keila elleni támadásáról, azonnal Isten elé áll. Megkérdezi, elmenjen-e harcolni az ellenséggel. A készség ott van a szívében, tudja, mit kell tennie, mi ebben a helyzetben a helyes, de mégsem cselekszik, amíg meg nem bizonyosodik az Úr akaratáról. Ezt mi is megtanulhatjuk, sőt, fontos, hogy gyakoroljuk magunkat benne. Ne induljunk semminek, amíg nem tártuk azt fel őszintén az Úr előtt. Sőt, amikor az emberei elmondják, hogy ők bizony félnek, és nem merik a biztosnak látszó helyüket elhagyni, ismét az Úrhoz fordul. Dávid nem kényszeríti embereire az akaratát, hanem kész ismét kérdezni, kész addig keresni az Urat, amíg környezete is meg nem győződik arról, hogy mit is akar az Úr. Isten ígéretére támaszkodva indulnak csatába. Az Úr türelmes, és ha nem értjük azonnal, mi az akarata, ismét meg lehet kérdezni. Ne féljünk újra odamenni, ne féljünk elmondani, ha nem értjük az Urat, vagy félelem van a szívünkben. Az Úr jelenlétével, szavának erejével felszabadít a félelem alól.

Isten győzelemmel ajándékozta meg Dávidot, ám a megszabadított nép nem volt igazán hálás, mert kész volt arra, hogy kiszolgáltassa őket a királynak. Dávidnak azt is meg kell tanulnia, hogy mindig lesznek nem megbízható emberek is körülötte, lesznek, akik elárulják, és olyanok is, akik kiszolgáltatják. Mert sok ember a pillanatnyi érdeke szerint cselekszik. Akin segít ma, az holnap feladja, mert úgy véli magát biztonságban. Keila lojális Saulhoz, aki nem tett értük semmit, viszont kiszolgáltatná szabadítóját. Vizsgáljuk meg, milyen is a szívünk, milyen ingadozó is tud lenni. Mindig oda hajol, ahová megéri hajolni. Sőt, ha úgy éri meg, akkor egyszer ide, másszor pedig amoda. Ha látjuk szívünk ingadozó hajlamát, hívjuk segítségül Urunkat, Ő tudja egyenessé és szilárddá formálni jellemünket. Ő végzi el, hogy mindig Hozzá maradjunk hűségesek, és ne a pillanatnyi helyzethez igazodjunk.

Dávid ebben a helyzetben is kérdez, és most már Ebjátár pap is segítségére van Isten válaszának a megértésében. Az Úr tudtára adja, hogy el kell menekülnie Keilából. Amikor pedig ismét a csalódás miatti csüggedés venne erőt rajta, megjelenik a hűséges barát, Jónátán. Milyen csodálatos is az Úr - amikor arra van szükség, elküldi Jónátánt, aki megerősíti Dávidot. Jónátán prófétai módon erősíti barátját, hiszen kijelenti számára, hogy ő lesz az apja után a király. Jónátán nagyon önzetlen szívvel van Dávid körül, ki meri mondani, hogy felismerte Isten tervét, és ő kész ezt el is fogadni. Jónátán nem igényli magának a trónt, a hatalmat, hanem átengedi Dávidnak. Ez óriási, hiszen a törvény szerint Jónátán lenne a trónörökös, de ő Isten akaratát meglátva kész elengedni a hatalmat, a trónt. Képes vagyok-e én elengedni, lemondani a másik javára? Tudok olyanról is lemondani, ami jog szerint engem illetne, ami nekem járna?

Mondhatnánk azt is, Jónátán tanul apja példájából, hiszen Saul nem tud és nem is akar lemondani a hatalomról, és ebbe súlyosan belebetegedik. Most is utána megy Dávidnak, nem nyugszik bele, hogy nem sikerült elfogni, újra próbálkozik. És amikor már úgy tűnik, sikerül a terve, Isten kimenti gyermekét a dühöngő oroszlán szájából. Az Úr megmenti Dávidot, és ehhez felhasználja a filiszteusok támadását. Mert még az ellenség is lehet eszköz Isten kezében, hisz Ő mindenekfelett való Úr. Saulnak is meg kellene látni, hogy Dávid az Úr oltalma alatt áll, hogy Neki terve van vele. Soha ne adjuk fel a reményt, hanem bízzunk az Úr hatalmában, mert Ő akkor is meg tud menteni, amikor mi már nem látunk rá reményt.

Nagy felelősség az, hogy van gyülekezet, hogy halljuk az Igét és látjuk az Úr tetteit (Mt 11,20-30). Mert Urunk azért cselekszik, azért hirdeti az Igét, hogy azt komolyan vegyük és megtérjünk. Az Ige hirdetésére, Isten megszólítására válaszolni kell. Azt várja az Úr, hogy életünk teljes odaszánásával válaszoljunk. Milyen sorsa van a sok igehirdetésnek? Korazin és Kapernaum szemére azt veti Jézus, hogy sok csodáját látták, nagy dolgokat éltek át, mégsem tértek meg. Mi mennyi igehirdetést hallottunk már életünk során, hány könyvet elolvastunk, hány bizonyságtételt hallottunk, amelyek Jézus mai csodáiról szóltak. Mert egy élet megváltozása, hitre jutása csoda. De vajon megrendített-e mindez bennünket? Történt-e valami a szívünkben? Látszik-e változás, és átadtuk-e már az életünket az Úrnak? Mi is megítéltetünk, Isten számon kéri, hogy mit kezdtünk azzal a sok eseménnyel, amit elvégzett közöttünk?

Azonban mindez nem csüggeszti el Jézust, felismeri, hogy az Atya nem a társadalom legkiválóbb alakjait, hanem az egyszerűket, a lélekben koldusokat választotta ki. Nemcsak felismeri mindezt, hanem el is fogadja. Nem panaszkodik tanítványi körének összetétele miatt. Nem mondja: Atyám, csak ilyeneket adtál - hanem hálát ad. Megköszöni tanítványait és mindazokat, akik hittel fordulnak Hozzá.

Jézus számára Isten mennynek és földnek Ura, és Ő meghajol az Atya akarata előtt. Sőt, hálás szívvel fogadja el azokat, akiket Isten neki ajándékoz. Legyünk hálásak azokért, akiket ma is elhív az Úr.

Jézus ma is hív mindenkit, felkínálja számunkra a maga igáját. Azt kéri, álljunk Mellé, és menjünk együtt. Ne magunk haladjunk az úton, ne egyedül vigyük terheinket, hanem osszuk meg azokat Vele.

Hívja azokat, akik megfáradtak, és bizony gyakran rendkívüli testi és lelki fáradtságot érzünk. Próbáljuk kipihenni magunkat, de ez általában nem sikerül, mert a nyaralás, a szórakozás, a több alvás sem segít. Az igazi megpihenés Nála található. A Vele való kapcsolatban éljük át, hogy megnyugvást kapunk. Igazi békességet csak egyedül Ő képes adni. Sokféle technikával próbálkozik a mai ember, legtöbbször csak a költi a pénzt, pedig van egyszerűbb és hatásosabb megoldás. Halljuk meg, amint hív az Úr, és menjünk bátran Hozzá. Nem kell mást tenni, csak kipróbálni, és megtapasztaljuk az igazi békességet és felszabadulást. Ha Hozzá megyünk, nem roskadunk össze a terhek alatt, nem kapunk ideg-összeroppanást, mert Ő leveszi rólunk a terhet.

HALLD MEG A HÍVÁST

1. Halld meg a hívást, Jézusodét,

Még ma kövesd Őt, fogva kezét,

Áldva a karját tárja feléd,

Édesen így szól: ,,Jöjj!"

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad,

,,Itt vagyok, Jézus, lásd!"

2. Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,

Nyisd meg a szíved, add magad át,

Édes a béke, mit neked ád,

Bátran azért csak jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad,

,,Itt vagyok, Jézus, lásd!"

3. Higgy a szavának, nem taszít el,

Szívedhez ott ver szíve közel,

Hű szeretettel karja ölel,

Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad,

,,Itt vagyok, Jézus, lásd!"

Isten áldásával.