Szabaduljunk meg bálványainktól!

A

 filiszteusok diadalittasan vitték haza az Úr ládáját, úgy vélték, teljes győzelmet arattak (1Sám 5). Legyőzték Izraelt, és legyőzték Istenüket. Ők úgy hitték, azért voltak képesek győzelmet aratni, mert az ő istenük hatalmasabb, és legyőzte Izráel Istenét. Azonban az Úr bemutatkozik a számukra, megmutatja, hogy Ő él és nincs legyőzve, mert Ő legyőzhetetlen. Sőt, Ő mindenható Isten. Aki vesztes, az nem más, mint Dágón. Itt látjuk meg, hogy az Úr számára minden ember fontos, keresi a filiszteusokat is. Dágón arcra borulása a láda előtt azt üzeni, a filiszteusoknak is meg kell hódolni Izráel Istene előtt, mert egyedül az Úr az Isten. Amikor erre nem kerül sor, összetörik a bálványszobor.

Azonban a filiszteusok nem borulnak le az Úr előtt, inkább nem lépnek a küszöbre. Bálványuk vereségéből szent pillanatot formálnak. Mert mindenből bálványt vagy szent ereklyét tudunk formálni. Ennyire csalárd a szívünk, becsap, elhiteti, hogy minden rendben van. De Isten tovább jelez a számukra, Asdód lakói hirtelen megbetegszenek. Azt felismerték, hogy a hirtelen jött betegség összefüggésben van Isten ládájával, keresik a megoldást, és arra jutnak, meg kell szabadulni tőle. Átküldik egy másik filiszteus városba. A filiszteusok csak a bajtól, annak forrásától akarnak megszabadulni, de nem térnek meg az Úrhoz. Úgy látják, akkor oldódnak meg a problémák, ha megszabadulnak Izráel Istenétől. Milyen sok ember gondolkodik ma is így. Akkor leszünk szabadok, boldogok, ha Istentől megszabadulunk, és így kiiktatják Őt az életükből. De ez által még nem oldódik meg semmi.

Isten bemutatkozott, meg kellett látniuk, hogy hatalmasabb, mint az ő bálványuk, és e bemutatkozás által üzeni számukra, hogy keresi a szívüket. Isten azt akarta, hogy a filiszteusok szabaduljanak meg Dágóntól, és bízzák Rá az életüket. Az Úr azért jelenti ki számunkra is hatalmát és dicsőségét, hogy szabaduljunk meg bálványainktól, és Őt imádjuk.

Hogyan reagálunk Isten jelzéseire? Megszabadulni akarok csupán a bajoktól, rossz döntéseim következményeitől, vagy a bűntől és a bálványoktól szeretnék megválni? Mert el lehet küldeni Istent, úgy, ahogy a filiszteusok is tették, de akkor az életünkben marad minden változatlan. Az Úr azért jött el a földre, hogy megkeressen bennünket. A Vele való találkozás által láthatjuk meg, hogy az emberiség életében jelentkező minden probléma forrása az Istentől való elszakadás. Ezen nem segítenek a bálványok, nem adnak igazi megoldást a kiskapuk. Az egyedüli helyes lépés, amely a változás lehetőségét kínálja, Jézus követése. Ehhez alázatra és őszinte bűnbánatra van szükség. Meg kell látnunk saját felelősségünket az élet minőségének a romlásában, a föld pusztulásában. Ha mindezt látjuk és bűnbánattal elismerjük, az Úr megbocsát, Jézus vére eltörli a múltat, és új távlatokat nyit meg előttünk. Isten segítségével nagy dolgokat vihetünk végbe. Az ördög megtéveszt és azt sugallja, Isten nélkül is képesek vagyunk nagy dolgokra. Ha körültekintünk, hajlamosak vagyunk azt mondani, igazad van sátán, valóban nagy dolgokra vagyunk képesek magunkban is.  De ha elcsendesedünk, kevélységünket letesszük, felismerjük, hogy ez nem így van. Azok a tettek, felfedezések, amikre az ember büszke, nem igazán javították az élet minőségét, nem oldották meg, hanem még inkább szaporították a problémákat. Azonban ma még van lehetőségünk magunkba szállni és az Úr segítségét kérni. Számtalan helyen olvashatjuk, hogy ha segítségül hívjuk Őt, könyörül rajtunk. Ragadjuk meg az alkalmat és hívjuk segítségül Urunkat egész életünkre nézve.

Isten országa az Úr Jézusban pozitív impulzusokat, pozitív és cselekvő indulatot hozott világunkba (Mt 5,43-48). Jézus nem azt tanítja övéinek, hogy ne tegyék azt, amit eddig, vagy amit a farizeusok tanítottak nekik, Ő nem negatívumokban beszél, hanem mindig azt mondja meg, mit tegyünk. Mert attól még nem mindig változnak meg a dolgok, hogy nem adjuk vissza a rosszat, ha nem haragszunk, hanem a változást az hozza, ha jót cselekszünk. Mert bár az sem kis dolog, ha valaki nem gyűlöli a másikat, de a megrendítő mégis az, ha szeretjük ellenségünket. Ez a szeretet az agapé, amelynek Isten a forrása, hiszen Ő az agapé szeretet. Erre magunktól képtelenek vagyunk, csak akkor tudunk agapéval szeretni, ha mi is elmondhatjuk Pállal: „Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). Ha Ő él bennem, képessé válok agapéval szeretni, ahogyan Ő is tette. Ez a kereszten bemutatott szeretete változtatta meg a százados szívét, és látta meg ez az ember, hogy a kereszten meghaló Jézus valóban Isten Fia volt.

Vizsgáljuk meg életünket: gyakoroljuk-e, amit Urunk mond a számunkra? Szeretjük-e ellenségünket, és imádkozunk-e érte? Mert azzal tesszük a legnagyobb jót, ha ellenségünket az Úr közelébe juttatjuk, és így ellenségből barát lesz. Ezt tette Jézus is, a hamis mammonból szerzett barátokat - hiszen a bűnösök, vámszedők, lázadók mind rossz úton jártak - barátaivá tette. Ismét gondolhatunk Pál apostolra: ellensége volt Jézusnak, de az Úr baráttá formálta, és a legeredményesebb tanítvány lett belőle.

Urunk azt akarja, hogy az Atya fiai legyünk ezen a világon, és kövessük az Ő indulatát és az Ő tetteit. Isten a föld javaiban és áldásaiban nemcsak az övéit részesíti, minden embernek jut belőlük. Így hát gyermekinek is ezt kell szem előtt tartani, és azt, hogy van motiváció a gonoszok iránti jó cselekvésre, mégpedig a jutalom. Az Atya is megjutalmazza majd hűséges és engedelmes gyermekeit.

Nagyon fontos, amit Jézus hangsúlyoz, hogy a tanítványoknak mindig többet, mást kell felmutatni, mint a világ. Ha ugyanúgy teszünk, mint a nem hívők, az még nem bizonyságtétel. Bár, őszintén szólva, van, amikor a nem hívők áldozatvállalásban, segítségnyújtásban, könyörületben lepipálják Krisztus követőit. Most azonban vegyük komolyan Urunk szavait, ne tegyük lejjebb a lécet, hanem igyekezzünk az Atya szintjét követni. Mert Krisztusban mindenre van erőnk és képességünk.

A mélyből hozzád száll szavam

1. A mélyből hozzád száll szavam: Krisztus, kegyelmezz! A bajban lelkem társtalan, Krisztus, kegyelmezz!

Refr.: Segíts! Segíts! Ne hagyj! Ne hagyj! Nézd, rám tör a bűn már! Te adj! Te adj! Erőt! Erőt! Krisztus, kegyelmezz!

2. Ha ajkam vétett ellened, Krisztus, kegyelmezz! A jó hírt zengjem csak veled! Krisztus, kegyelmezz!

Refr.: Segíts...

3. Ha arcod fényét elfedem, Krisztus, kegyelmezz! Te újból szólíts, Istenem, Krisztus, kegyelmezz!

Refr.: Segíts.

Isten áldásával.