A
|
z átkelés után
nem azonnal veszik birtokba a földet, mert rendezni kell dolgaikat (Józs
5,1-15). Először is, az Úr törvényének kell eleget tenni. Magukra veszik a
szövetség jelét, és körülmetélik magukat. Ez a művelet jelzi, hogy Istenhez
tartoznak. Mindez fájdalmas sebeket szakít fel, hiszen szembesülniük kell az
Úrra való nem hallgatás következményeivel. Nem hittek az Úrnak, ezért mindazok,
akik kijöttek Egyiptomból, meghaltak a pusztában. Az engedetlenség fölösleges
áldozattal és kerülőúttal jár. Most azonban pótolják azt, ami a pusztában
elmaradt, és ebben benne van az életük új odaszánása. Megújul a kapcsolatuk
Istennel. Nekünk is meg kell újítanunk kapcsolatunkat, oda kell szánni ismét
életünket az Úr szolgálatára. Ez az aktus azt is jelenti, a múlt most már
végérvényesen le van zárva, és egy egészen új kezdődik el. Csak úgy lehet továbbmenni, ha a múlt teljesen és végérvényesen le van zárva. A régi életnek utolsó
maradványát is el kell takarítani az útból, hogy tiszta lapokkal kezdhessünk.
Ezt követően a páskát ülték meg. Ez az ünnep az egyiptomi szabadítás
ünnepe, mielőtt továbbmennek, hálát adnak az Úrnak, és felveszik az ünnepek
sorába. Az ünnep emlékezteti őket arra, hogy rabszolgák voltak, és Istennek
köszönhetik szabadulásukat. Minket is minden vasárnap emlékeztet
rabszolgaságunkra, igen, mi is a bűn rabszolgái voltunk, de eljött az Úr Jézus, és megszabadított. Ő legyőzte a bűnt és a halált, hogy félelem és rettegés
nélkül szolgálhassunk Neki.
A bevonulás és a letelepedés egy egészen új életet hoz magával, ezt
jelzi a manna megszűnése. Most már nem
az Úrtól kapják a kenyeret, hanem nekik kell azt megtermelniük. Felnőtté,
önállóvá váltak, a megélhetésért meg kell dolgozni. Amíg vándoroltak, az Úr úgy
gondoskodott róluk, hogy minden nap mannát adott nekik, ők pedig összeszedték
azt. Most ez megváltozik, úgy gondoskodik róluk Isten, hogy megáldja munkájukat
és a földet, amelyen élnek. A manna ideje lejárt. És ez így van ma is, az új
élet nem azt jelenti, hogy nekünk semmit sem kell tenni, majd Isten mindent
megad, és azt sem, hogy majd mások mindent elrendeznek helyettünk. Azt jelenti,
hogy az Úr velünk van ebben az életben, és Vele indulhatok életem dolgainak
elrendezésére. A megélhetésemért meg kell dolgoznom, magam körül el kell
végeznem az alapvető dolgokat. Amikor az Úr meggyógyít egy bénát, annak magának
kell immár felvennie az ágyát. Eddig hordozták őt, de most már magának kell
vinnie az ágyat, mert képes megcselekedni azt, amiben korábban segítségre
szorult. A teljes gyógyulás azt eredményezi, hogy képessé válok azoknak a
dolgoknak az elvégzésére, amikben eddig másokra szorultam.
Józsué terepszemlét tart, és egy ismeretlen fegyveres férfival találkozik,
akiről kiderül, hogy az Úr seregének vezére. Ez jelzés és megerősítés, Isten népe nincs egyedül, itt van az Úr
köztük. Nem kell félniük, mert Ő fog harcolni értük. Üzenet is ez Józsué
számára, nem ő a vezér, neki is van főnöke: az Úr. Józusé csak leoldott saruval
állhat azon a földön, mert jelen van Isten. Vegyük le mi is a sarut, boruljunk
le, mert jelen van az Úr. Krisztusban itt van, és amikor az igét kézbe vesszük, éljük át, hogy szent területen vagyunk. A Szentírás közvetíti számunkra azt,
amit Józsué átélt, itt van Isten, és ha itt van, le kell vennem a sarumat Előtte, és térdre kell omlani. Azonban, ha ezt átélem, mondani sem kell, mert a
bűnös ember nem maradhat állva a szent Isten előtt. Másrészt Isten jelenléte
mély hálára is késztet, hiszen nagy öröm az, hogy kapcsolatban lehetek az
Úrral, mert fontos vagyok Neki, és ezért rám talál. Mert ne feledjük, nem mi
találjuk meg Őt, hanem Ő talál ránk.
Amikor az Úr megszabadít a szolgaságból, egy új, szabad élet kezdődik,
azonban egyedül képtelenek vagyunk megélni ezt az életet. Olyan könnyen
visszaesnénk a szolgaságba, hiszen vannak visszahúzó erők, azonban Isten Szentlelkét
adja. A Lélek vezet, és így már figyelhetek a Vezetőre, és az Ő útmutatása
szerint járhatok.
Pál apostol rámutat, hogy az életben sok olyan dologgal találkozunk,
amelyek úgy lépnek elénk, hogy megoldást kínálnak, de ha a Lélekre figyelünk, felismerhetjük, hogy azok test, és nem Lélek, azaz nem Isten szerinti megoldások
(Gal 5,16-26). Azért lépnek fel ezek nagy vonzerővel és csábítanak minket, mert az emberek többsége ezek szerint él.
A test cselekedeteit cselekszik. Pál világosan rámutat, hogy a test
megoldásaitól, kívánságaitól nem leszünk elkülönítve, bármerre megyünk, találkozunk velük. Sőt, ezek arra törekednek, hogy elszakítsanak az Úrnak való
engedelmességtől, a krisztusi élettől. Az apostol arról tesz bizonyságot, hogy
ezeket már nem kötelező megtenni. A Krisztusi szabadság képessé tesz arra, hogy
nemet mondjunk a test kívánságaira.
Részletesen felsorolja Pál, milyen területeken közelít meg minket a test,
milyen megoldásokat kínál a számunkra. A testnek cselekedetei vannak, vagyis
ezek a régi, bukott természetünkből származnak. Azt kéri a test, sőt parancsolja, hogy elégítsük ki vágyainkat, és ha
valamilyen problémánk van, forduljunk a világ fájdalomcsillapítási
módszereihez. Vegyük kézbe a poharat, keressünk házasságon kívül vigasztalódást,
lépjünk fel erőszakkal, legyünk irigyek, haragudjunk meg.
Azonban az új életbe ezek nem férnek bele, a Lélek Krisztushoz vezet, és
akik már az övéi, a testet indulataival és kívánságaival együtt megfeszítették.
Vagyis a kereszten dől el a harc, mindez fájdalommal jár, de szenvedés nélkül
nincs új élet, nincs győzelem. Az Úr nem fájdalomcsillapítást kínál, hanem egy
egészen új életet. Ennek a lényege, hogy Őbelé oltatunk, az igazi szőlőtőbe,
így azután már nem a test cselekszik, hanem termővé válik az életünk. Most már
gyümölcsöt termünk. Ez a gyümölcs
szőlőfürt, sokféle szemmel; lehet, hogy még nem mindegyik szem érett, de ha
megmaradunk a szőlőtőn, érett lesz minden szem.
Áldjad, én
lelkem, a dicsőség
1. Áldjad, én
lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát!
Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!
2. Áldjad Őt,
mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt,
bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.
3. Áldjad Őt,
mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged.
Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.
4. Áldjad Őt,
mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád
árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.
5. Áldjad az
Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy
hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése