M
|
egtörtént az Izráel népének életében, amit talán már nem is gondoltak, átkeltek a Jordánon (Józs 4,1-9). A hosszú
vándorlás letelt, és végre megérkeztek és beléptek a saját hazájukba. Ismét
megtapasztalták az Úr hatalmát, a folyó egész addig megállt, amíg az egész nép
teljes számban minden tulajdonával át nem ért. A folyó is az Úr szavának
engedelmeskedik. Talán meseszerűnek véljük ezt a történetet, és vitázunk arról,
hogy vajon megtörténhetett-e. Gondoljunk arra, hogy ma már a folyók alatt
járművek közlekednek, és ha az ember képes ilyen dolgokra, mennyivel inkább Isten.
Az Úr számára semmi sem lehetetlen, ígéreteit megtartja, és a beteljesülési idő
sem rajta múlik, hanem rajtunk. Attól függ a várakozás ideje, hogy engedelmesek vagyunk-e.
Ezt a negyven évet megspórolhatták volna, ha bíznak az Úrban és hallgatnak a
szavára. Hányszor kényszerülünk kerülőre a hitetlenségünk miatt.
Amikor mindenki átért és letáboroznak Kánaán földjén, Isten ismét szól.
Megbízza Józsuét emlékkövek állításával. Gondja van az Úrnak arra, hogy e nagy
eseménynek nyoma maradjon, és rögzíti a következő nemzedék számára. Isten
kegyelmének megtapasztalása után meg kell állni. Ne rohanjunk tovább, hanem
örökítsük meg mindazt, amit az életünkben véghezvitt. Mindazt, amit
megtapasztaltunk, írjuk le, mondjuk magnóra, ne térjünk gyorsan napirendre
felettük. Az Úr minden munkája bizonyságtétellé kell, hogy váljon az utánunk
jövők számára is.
Tizenkét követ kellett kivenni a Jordánból, pontosan arról a helyről,
ahol a szövetségláda átvonult. Ezek a kövek lesznek az emlékeztetők számukra és
a gyermekeik számára. Az Úr tudja, hogy könnyen felejtünk, ezért emlékeztetőt
ad. Szükségünk is van rá, mert sok mindenre emlékszünk, de az Úr munkájáról
olyan könnyen megfeledkezünk. Szükséges emlékezni, azaz tudatosan felidézni
mindazt, amit Isten elvégzett - ilyen emlékeztető az ige olvasása is. Minden nap
rámutat arra, amit tett értünk. A Szentírás állandóan a keresztre mutat, és azt
mondja: ezt tettem érted! Soha ne feledjük a keresztet, lássuk meg mindig, hogy
az Úr az életét adta értünk.
Különösen fontosak az emlékeztetők a nehéz útszakaszok idején, amikor a
csüggedés felüti fejét a szívünkben. Jó ilyenkor felidézni mindazt, amit eddigi
életünkben átéltünk az Úrral való kapcsolatunkban. Jó elővenni ilyenkor azt az
igét, ami által megtapasztaltuk a szabadítást, a megtérést, vagy amin keresztül
az Úr továbbsegített a holtponton, megerősített gyöngeségünk idején.
Mi már nem köveket rakunk le, hanem igéket emelünk ki, amikor olvassuk a
Bibliát. Jó, ha egy-egy fontos igét, ami életünk nehéz idején megszólított, aláhúzunk. Gyökössy Endre mondta, hogy a Biblia olyan könyv, ami aláhúzogatva
jó. Ezek az aláhúzások jelzik és visszaigazolják az Úr munkáját. Amikor újra olvassuk,
felidéződik mindaz, amit korábban szólt Urunk. Akár még az időpontot is mellé
írhatjuk, így tudni fogjuk, mikor is erősített meg az az ige.
Sokat segíthet, ha eltesszük a különböző alkalmakkor kapott vagy húzott
igéinket is, mert azokat is kézbe vehetjük, és ismét megelevenednek a számunkra.
Jó visszagondolni, hogy ha korábban az Úr szólt általa, akkor ma is megteszi. Ezek az
emlékeztetők az utókor számára is fontosak, mert ők nem élték át azt a csodát,
amit az elődeik, ezért kétségbe vonják hitelességét. Ezért aztán jó, ha
felidézzük és megvalljuk az Úr életünkben elvégzett munkáját. Jó, ha elmondjuk,
hogy egy adott élethelyzetben milyen igét kaptunk, és hogyan segített meg az Úr.
A mi emlékeztető kövünk másoknak bizonyságtétellé válhat, hirdetheti az Úr
hatalmát és dicsőségét. Természetesen, a kövek akkor lesznek hatásosak, ha
mögöttük megtalálható az élet bizonyságtétele is.
Pál apostol rámutat a törvény és az ígéret közti különbségre (Gal
4,21-31). Ábrahám példáját hozza fel: két fia volt, de csak az egyik született ígéretből, és ez örökölte az áldást.
Az ígéret fia ajándék volt, akit ki kellett várni. A másik fiút a test szülte,
mert nem vártak, hanem emberi módon cselekedtek. Ez a fiú áldás helyett sok problémát okozott
az ígéret fia számára.
Bizony, hányszor születnek test szerinti dolgok az életünkben. Amikor nem
várunk az ígéretek beteljesülésére, és a magunk elgondolása szerint oldjuk meg
a dolgainkat, vagy belemagyarázzuk saját véleményünket az igébe, akkor mindig testtől
születnek a dolgok. És ami testből
születik, nehézzé teszi életünket, akadályoz a keskeny úton való haladásban,
mert a test szerinti ma is üldözi az ígéret szerintit. Azért van annyi
problémánk saját magunkkal, és válnak egyre nehezebbé dolgaink, mert nem várjuk
ki az ígéret szerintit, és a testtől született tetteinknek mindig meglesz a
következménye. Ezek soha nem nyugszanak, hanem állandóan keresztbe tesznek,
akadályoznak, bonyolítják életünket.
Pál apostol, amikor keresi erre a problémára a megoldást, nem azonnal
válaszol. Nem a saját ötletét osztja meg a galatákkal, mert akkor az szintén
testtől született megoldás lenne. Mielőtt bármit mondana, felteszi a kérdést: „De
mit mond az Írás” (30)? Ez számunkra is a megoldás, mielőtt bármibe fogunk,
tegyük fel a kérdést: „De mit mond az
Írás?” Bizony, gyakran kihagyjuk ezt, nem kérdezünk, csak cselekszünk.
Mielőtt ma hozzáfognánk napi teendőinkhez, kérdezzük meg az Urat. Kérdezzük,
mert mi a szabad asszony gyermekei, az ígéret fiai vagyunk, és ezért bátran
kérdezhetünk.
Tehozzád teljes szívből
1. Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből
Hallgass meg, Úr Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg
én ügyemet, Mert régen óhajtlak.
2. Ha, Uram, bűnünk szerint Minket büntetnél meg: Uram, e világ szerint
Ki állhatna úgy meg? De a te irgalmad nagy A téged félőkön, És te engedelmes
vagy, Hogy dicsérjen minden.
3. Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő
szent igéjében. Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A
virradtát várja.
4. Izráel, az Istenben Vesd reménységedet, Mert szent irgalma bőven Nagy
messze kiterjedt. Megsegít ő mindenben, Hívein könyörül, Az Izráelt kegyesen
Kimenti bűnébül.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése