Magadtól mondod?

E

lőretekint a próféta a szabadulás utáni időre, az újrakezdés idejére (Ez 38,1-23). Azt látja, hogy a nép majd békében él. Megnyugszik a fegyvertől, és újra növekedik, erősödik Isten népe. Jó látni, hogy az új szív új és minőségi eredményeket ér el. Isten csodálatos munkát tud elvégezni az életünkben. A környező népek rácsodálkoznak mindarra, ami Izráel életében végbemegy. És az Úr Jézus eljövetele, az Újszövetség kora óta hány és hány élet változott meg, hány szív lett újjá, és akik látják, nem értik, és csodálkoznak. Amikor a tékozló fiú hazatér és otthon teljesen megváltozott, minőségi életet él, mindenki megrendül és felteszi a kérdést: ez lehetséges? Igen! Isten számára lehetséges. Ezt ne feledjük el, és ezért hordozzuk imádságban környezetünket, soha ne adjuk fel az imádkozás lehetőségét, és a bizonyságtételét sem. A gyülekezet azért van jelen a világban, hogy az Úr ismeretét közvetítse az emberek felé.

Jó, amikor az Úr békés, nyugodt életet tesz lehetővé. Ekkor a belső és a külső növekedésre tevődik a hangsúly. Jó, ha inkább a lelki növekedés van szem előtt, és nem lép helyére a külsőségekre való koncentrálás. Ne elégedjünk meg az épületek rendbetételével, az anyagi javak gyarapodásával, hanem mindenkor törekedjünk az emberekben történő változás elősegítésére. Hiszen sokan megfáradnak, lelki problémákkal vívódnak, és nem találnak ezekre gyógyulást. Mi tudjuk, hogy a gyógyulás az Úr gyógyítása által megy végbe. Ő képes Lénye által lelkünkben életváltoztató beavatkozást elvégezni. Mindezt kényszer nélkül teszi, kimunkálja, hogy magunktól tárjuk fel Előtte problémáinkat. Ne féljünk elmondani azt sem, ha csalódtunk Benne. A zsoltárokban is gyakran találkozunk olyan imádságokkal, amikben a csalódások, fájdalmak fogalmazódnak meg. És ez jó, ha előjön, mert sokkal problémásabb, ha leszorítjuk lényünk mélyére, mert ott fog hatni, és egyszer csak elborít és megbetegít. Azonban az Úr meg tudja gyógyítani ezeket a területeket is. Vigyünk hát Elé mindent.

Azonban ne feledjük, hogy a gonosz nehezen tudja elviselni Isten népének békességét, Isten országának ebben a világban való hatását, kiteljesedését. Azt olvassuk, hogy felemelkedik egy nép, amely mások javaira vágyik, zsákmányt akar szerezni. Látjuk, hogy ez a fajta gondolkodás ma sem veszett ki a népek közül. Hányszor látjuk, hogy mindent megtesznek a nagyobbak, hogy a kisebbek kincseit magukénak tudhassák. Mindenféle módszert felhasználnak, csak nekik több legyen, sőt, csak az övék legyen minden, a másiknak ne legyen semmi. Nagyon megrázó ez a fajta magatartás, kérjük Urunkat, adjon új szívet, általa új gondolkodást, és tisztítson meg ettől a ragadozó szemlélettől minket. Igen, kérjük ezt, hiszen az Úr Jézus élete egészen másról tesz bizonyságot. Ő nem vett el senkitől semmit, mindenkinek adott, és szolgálata végén még az életét is odaadta. Ő nem elvesz, nem pusztít, hanem ad és épít. Az övéit is erre az életmódra vezette, azt kérte, hogy mi is adjunk, és inkább fordítsuk oda a másik arcunkat is, minthogy ütnénk. Azt kérte, szeressük ellenségeinket, bocsássunk meg, adjunk az éhezőnek, segítsünk a bajba jutott felebaráton, és éljük meg a kegyelmet. Vizsgáljuk meg a szívünket: jelen vannak benne ezek a tulajdonságok, ezeket az értékeket közvetítjük? Sőt, merjük ezeket vállalni?

Tovább szemlélhetjük Urunk életét, jelen pillanatban Pilátus előtt áll, aki megkérdezi Tőle: „Te vagy a zsidók királya?” (Jn 18,33-40). Jézus válasza így hangzik: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked ezt rólam?”. Az Úr kérdése a lényegre tapint rá, az a kérdés mindig, hogy magunktól mondjuk-e azt, amit Felőle mondunk. Bennünk érlelődött meg, mi ismertük fel, hogy Ő király, vagy csak azért mondjuk, mert megtanították, és ezt kell mondani? Urunk azt akarja, hogy személyesen megismerjük Őt, és személyes bizonyságtétel legyen a Róla megfogalmazott vallomásunk. Mi mondok Róla? Azt, amit megtanítottak, vagy már magamtól szólok? Ahhoz, hogy saját véleményem, bizonyságtételem legyen, keresni kell Őt. Egyedül Őt kell keresni, félretéve mindazt, ami már rárakódott. Úgy olvasni az igét, hogy közben Őt figyelem benne, és akkor átéljük, hogy Jézus Lénye megragad, és már arra vágyakozunk, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Amikor ilyen szomjas szívvel kutatunk Utána, meglátjuk magunkat is, rádöbbenünk, milyen messze állunk Tőle, mennyire különb Ő, mint mi. Aki ide eljut, az alázatos szívvel kiált Hozzá, és kéri a kegyelmét és azt, hogy formálja át őt.

Pilátus nem ismerte fel, hogy Jézus mindenek királya, nem látott a Lényébe, és nem bízta Rá magát. Jézus rámutat, Ő király, Isten országa királya, és ez másképp működik, mint a földi országok. Isten országa nem politikai hatalomra, nem hadseregre épül. Jézus mást hozott, Ő nem harcol, hanem megbocsát. Nekünk sem szabad elfelejteni, hogy Isten országa polgárai vagyunk, és ez az ország nem evilági módszereken alapul. Ennek az Országnak Jézus a királya, és Ő a békesség fejedelme. Ő nem saját érdekeit keresi és valósítja meg, hanem a mi javunkért munkálkodik. Kész lemondani a földi életről, csakhogy megmentsen minket. Isten igazságát képviseli ebben a világban. Ő maga az igazság, és nem változik. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És ez biztonságot ad a Benne hívők számára.

Eljött az idő, választani kell, mégpedig őszintén és nyíltan. Nem szavazóurnába dobott névtelen cetlin, hanem őszinte és nyílt bizonyságtétel által. Kit választasz? Jézust vagy Barabbást? Az élet mindig ezt a kérdést teszi fel, ezt senki nem kerülheti el: Jézus vagy Barabbás? Ezt neked kell megválaszolni, és a választól függ az életed további alakulása és minősége. Ettől a választól függ az örök életünk is. Megismétlődik az ószövetségi lehetőség: „elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is” (5Móz 30,19). Válaszd hát az életet, Jézust!

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.