Termő élet

I

sten országa elkezd növekedni Kánaán földjén (Józs 6,22-27). Először Jerikót vette birtokba, és mindjárt menti Ráháb családját. Isten népe nem feledkezik meg azokról, akik segítették őket. Ez az ország menti az embert, az életet. Még csak az első lépéseket tették meg benne, de majd egyre beljebb hatolva megismerik és birtokba veszik. Így van ez a mi életünkben is. Isten országába előbb be kell lépni. Hogyan? Az Úr Jézus Krisztusba vetet élő hit által. Amikor keressük Őt, bűnbánatra jutva megtapasztaljuk kegyelmét. Isten kegyelme Jézusban lehet a miénk, és Általa léphetünk be az országba. Amikor beléptünk, egyre inkább beljebb hatolunk, mert vágyunk megismerni azt és annak királyát. Amikor belépünk, elmúlik a félelem, és soha nem tapasztalt békesség tölti be a szívünket. Rádöbbenünk, itt a helyünk, erre vágytunk mindig. Mivel még most léptünk be, meg kell ismernünk ennek az országnak az életét. Ismerkedés közben csodálatos világ tárul fel előttünk. Nincs nagyobb kaland Isten országának megismerésénél. Hamar megtudjuk, hogy nem turistaútról van azért szó, vannak harcok és küzdelmek, de ezekben már nem vagyunk magunkra hagyatva. Van kísérőnk, Aki nem más, mint maga a Király. Ő vezet, és közben egyre jobban feltárul az Ő lénye is előttünk, egyre jobban megszeretjük Őt.

Ráháb és családja megmenekül, most már ő is Isten népéhez tartozik, és mindannak, ami a bűnhöz, a régihez tartozott, meg kell semmisülnie. Nem a régi ország rendbetétele megy végbe, hanem egy egészen új kezdődik. Egy új ország, egy új világ épül fel, és ebben nincs helye a réginek. Így indul a mi új életünk is, nem a régi javítgatására kerül sor, hanem a régi teljes eltávolítására, és egy új élet felépítésére. Jerikót nem lehet újra felépíteni, csak súlyos következmények árán. Isten népe újat épít, és ezt már az Úr Jézussal viszi végbe.

Az értéktárgyak nem zsákmánnyá lesznek, hanem az Úr házának kincsei közé kerülnek. Ez a harc nem zsákmányszerző alkalom, ők nem tarthatnak igényt a világ kincseire, mert az Úr gondoskodik róluk. Isten országa gazdag, polgárai nem szorulnak a világ kincseire, mert ők a Király kincseit élvezhetik. Vannak nagyobb és értékesebb kincsek a világ értékeinél, az ezüstnél és az aranynál. A földi kincsekhez gyötrelem, könny és vér tapad, Isten országnak kincseit ajándékba kapjuk, és megelégedettség, öröm és boldogság társul hozzá. Ne engedjük, hogy a világ kincsei elcsábítsanak. Mindennél nagyobb kincs az Úr Jézus és az Általa való új élet. Pál sem talált Hozzá foghatót, évtizedek múlva is úgy látja, jó döntést hozott, amikor Krisztust választotta. Bárhogyan csábít is a világ, a legjobb döntés Jézus. Aki belép Isten országába, élete legjobb döntését hozza meg.

Az Úr taktikája bevált, Józsué és a nép is felismerte, érdemes hallgatni Istenre. És Józsué komolyan is vette az Úr szavát, mindent úgy cselekedtek, ahogyan az Úr megmondta nekik. A város körüli felvonulás fegyelmezett volt. Isten országában nagy jelentősége van az engedelmességnek és a fegyelemnek. A Krisztusban fegyelmezett élet diadalt arat.

Ma már egy másik, a kolossébeli gyülekezet számára írt levelet olvassuk (Kol 1,1-8). Az apostol bemutatkozással és köszöntéssel kezdi. Rámutat, hogy Isten világában minden Tőle származik. Nem a maga akaratából lett apostol, neki esze ágában sem volt, hanem az Úr akarta mindezt, mert szerette Pált, és azt akarta, hogy ő is belépjen az országba. Miután belépett, annak követévé nevezték ki. Krisztus küldötte lett, az Ő nevét és az országról szóló jó hírt igyekezett elvinni sok helyre és megosztani minél több emberrel. Olyan jó, hogy ezt a hírt mi is hallhatjuk. Áldott legyen az Úr, hogy mi is beléphetünk országába, és ott kezdhetünk új életet. 

Isten országának alapja a kegyelem, mert senki nem érdemli, senki nem méltó rá, azonban az Úr eltörli bűnünket, és vére által megvásárolta a belépőt. Amikor a kegyelmet megtapasztaljuk, békesség költözik a szívünkbe. Olyan békesség, amire mindig vágytunk, de soha sehol nem találtunk. Mert a békesség pénzért nem kapható, ez csak Krisztusban lehet a miénk.

Fontos a hálaadás. Ma se menjünk úgy tovább, hogy nem adunk hálát, hogy nem köszönjük meg az életet és Isten minden ajándékát. Ajándék ez a mai nap is, hiszen nem tudjuk, lesz-e holnapunk. Éljük ezt a napot Isten dicsőségére. A hála a másokért való imádkozást is magába foglalja, köszönjük meg a testvéreket és mindazokat, akiket mellénk adott az Úr. Másrészt hordozzuk őket az Úr előtt. Az imádkozás összeköt Istennel és egymással, nagyszerű lehetőség.

Ezeknek a tanítványoknak a hite elterjedt, hallani lehetett róla. Tele voltak egymás iránti szeretettel. Volt reménységük, tudták, hogy a krisztusi életnek távlata van. Hitték, hogy a földi élet végével nem ér véget az élet, hanem egy új kezdődik. Hitték mindazt, amit az evangélium elmondott a számukra. Az evangélium számukra igaz beszéd. Így tekintek-e én az igére? Látom-e, hogy mindaz, ami meg van írva, sok ember életében kiállta a próbát? Sokan megtapasztalták az évezredek alatt, hogy Isten szava igaz. Olyan jó, hogy ennyi bizonyság vesz minket körül. Az evangélium gyümölcsöt terem és növekedik, egyre több életet elér. Köszönjük meg, hogy a mi életünket elérte az evangélium, és termővé tette. Az evangélium által az élet folyója érkezik meg, és elárasztja a szíveket, és ennek nyomán válnak termővé, gazdagon termővé. A hívő élet gazdagon termő élet, jó gyümölcsöket terem, amelyek fogyaszthatók mások számára is, és fogyaszthatóvá teszik az életet.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.