Az Úr az én örökségem

M

ost Cádók fiairól rendelkezik az Úr, ők engedélyt kapnak az Úr előtti szolgálatra (Ez 44,15-31). Miért? Kivételezik az Úr? Nem, hanem ezek a papok hűek maradtak Istenhez, szolgálatukhoz, amikor Izráel népe elpártolt. Amikor a nép java része bálványimádó lett, ők megmaradtak Isten iránti hűségben. Ezzel megmutatták, hogy meg lehet maradni a hitben, nem kötelező behódolni a pillanatnyi szokásoknak és elvárásoknak. Bizony, mi olyan könnyen igazodunk, pillanatnyi érdekre figyelünk, nem merünk az aktuális divathullámmal szembefordulni. Meg félünk is mások gúnyolódásától, azt mondják, maradiak vagyunk, nem haladunk együtt a korral. Azonban nekünk nem a korral kell haladni, hanem az Úr Jézussal együtt járni. Énók és Noé Istennel jártak, ezért voltak képesek ellentmondani a bűnnek, az Istenellenes hangulatnak és indulatnak. Ők nem a divatot, hanem Istent követték. Kövessük mi is minden körülmények közt az Urat. Ha ez nem is mindig könnyű, de ez az út életre vezet.

Isten figyelme mindenre kiterjed. Elmondja, milyen ruházatban és milyen hajjal végezzék a szolgálatot. Az Úr odafigyel szolgáira, tudja, hogyan jó és kényelmes, illetve egészséges az oltár körül forgolódni. Az Úrnak való szolgálatot tiszta fejjel kell és lehet végezni. Az Úr gyermekei Szentlélekkel töltődhetnek be, a Lélek vezet és ad erőt a mindennapok elvégzéséhez. Olyan jó, hogy az Úrra mindig és mindenben lehet számítani. Nincs szükségünk pótszerekre, mert az igazi erőt és előre vivő lendületet nem az alkohol vagy más drogok adják meg, hanem az Úr. Mindennapi csendességben töltődhetünk fel, mert mindenkinek szüksége van lelki feltöltődésre, de aki ezt nem az Úrnál keresi, az vagy lemerül, vagy olyasmivel próbálja szíve ürességét megtölteni, ami hosszútávon nem ad megoldást. Lényünk igazi töltete az ige és az Úrral való élő kapcsolat.

A Cádók-papok nagyszerű ígéretet kapnak, az Úr lesz az örökségük. Ez a legnagyobb, amit valaki kaphat, az Úr az örökségem, és ha elmondhatom, az Úr az én örökségem, akkor mindenkinél gazdagabb vagyok. A legnagyobb kincs, amihez ebben a világban hozzájuthatunk, az nem más, mint hogy Isten gyermekei lehetünk. Jó lenne, ha ezt meglátnánk, Pál apostol is felismerte, hogy Krisztus ismerete minden korábbi értékénél nagyobb gazdagság. Semmihez nem lehet hasonlítani, ha valaki Isten gyermeke. Egy gazdag ország polgára, egy gazdag Atya gyermeke lehetek. És éppen ezért mondja az Úr Jézus, hogy a gyermekeknek nem kell aggodalmaskodniuk, teljes szívvel végezhetik feladataikat, abban a tudatban, hogy az Atya gondoskodik róluk. Így bízom én az Úrban? Ha igen, akkor ott találnak engem Jézus lábainál, és iszom a szavait. Ha nem, akkor a konyhában és az asztal körül forgolódva igyekszem magamról gondoskodni. Ha Máriához vagyok hasonló, békesség lesz bennem, ha Mártához hasonlítok, akkor aggodalom, nyugtalanság és morgolódás árad belőlem. Válasszuk mi is az egy szükséges dolgot, válasszuk az igazi örökséget, Krisztust.

Befejeztük János evangéliumát, azonban a Jézus-történet nem ért véget, az evangélium nem apadt le, hanem csodálatos folyóvá duzzadt (Gal 1,1-9). Árad az élő víz szívtől szívig, néptől népig. Így árad tovább a mai napig, és közelít a te életedhez is. Ha még nem ért el, akkor most árasztja el a szívedet, hogy életet és áldást hozzon. Ha pedig már bejutott a szívedbe, most megújít. Hiszen a lelki életünk sem egyforma intenzitású. Nem mindig egyforma a talaj, van, amikor a kiszáradás fenyeget, ezért hömpölyög az élet vize, hogy a száradófélben lévő talajt megöntözze és ismét termővé formálja.

Honnan tudjuk, hogy nem ért véget Isten országa Jézus halálával? Onnan, hogy évtizedek múlva egy új írás keletkezik, a Galatákhoz írt levél, amely arról tesz bizonyságot, hogy Jézus él, mert feltámadt, és a Róla szóló jó hír kilépett Palesztinából és eljutott Kis-Ázsiába, ahol sok gyülekezet jött létre. Az élet vize megérkezett a kiábrándult és szomjas emberekhez. Felfedezték, hogy az Úrtól kapott élő víz oltja igazán lelkük szomjúságát, és örömmel és hálával elfogadták. Mint a szomjúságtól elgyötört szarvas, járultak ehhez a forráshoz, és merítettek belőle. Az Úr most számunkra kínálja - ha szomjas vagy, kitikkadtál, jöjj és igyál belőle. Ingyen kínálja, ne menj máshova, és ne adj pénzt azért, ami nem igazi ital (Ézs 55,1-2).

Tehát ezt a levelet Pál apostol írja, ez jelzi, valóban munkálkodik az Úr. Egy olyan apostollal találkozunk a missziói terepen, aki nem tartozott a tizenkettő közé, de az Úr minden ellenállása ellenére rátalált és elhívta szolgálatra. És Pál fáradhatatlanul ment, vitte az örömhírt.

Most bizonyságot tesz arról, hogy amit hirdet, az Úr drága kegyelme, nem emberi tanítás. Nem vallási vezetőktől vagy közösségektől kapta, hanem egyenesen az Úrtól. Pált megtalálta a feltámadott Jézus. Átélte, hogy megjelent a számára, és ez meggyőzte. Jézus hangja kiűzte szívéből a kételyt, kimosta gyilkos indulatait, és új emberré tette. Pál pedig örömmel szentelte most már Jézus Úr szolgálatára az életét. Odaszentelted-e már Jézus szolgálatára magad? Feltetted-e már a kérdést: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Vagy még mindig te döntöd el, merre mész és mit csinálsz?

Galácia gyülekezetei elfogadták az evangéliumot, azonban jöttek tévtanítók, akik más evangéliumot hirdettek, nem azt, amit Pál. És ez megzavarta őket, sőt, inkább már ahhoz pártoltak. Miért? Mert könnyebbnek tűnt. A tévtanítók inkább a törvények betartása felé terelték őket, és ez könnyebbnek tűnt. Hiszen néhány szabály által letudták vallásos kötelezettségeiket. Néha elmentek templomba, és minden rendben volt. De az életük nem tükrözte az Úr jelenlétét.

Az evangélium arról szól, hogy Jézus magát adta értünk a kereszten. Miért? Mert a világ, a bűn rabjai vagyunk, és ezen mi képtelenek vagyunk változtatni, de Ő megszabadít. Megszabadít a világ hatalma alól, halála által leoldja bilincseinket, és szabadon szolgálhatunk Neki. Azonban nem mindenki akar szabad lenni a világ szellemiségétől, sokan két Úrnak akarnak szolgálni, de ez nem megy. A két Úrnak való szolgálatba belehasad az életünk. Jézus hív, kövesd és szolgáld Őt. Evangélium csak egy van, és az az Úr Jézus kereszten való diadaláról szól. Jézus győzött, legyőzte a gonoszt. Így azután hit által szabad lehetek. Éljünk hát Krisztus szabadságában.

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.        

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.        

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.        

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.        

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.